Három kiráylányok

Bizony, nekünk ilyenjeink is vannak. Kicsik, édesek, de karmolnak és harapdálnak. Úgy alakult, hogy három kis cicalány boldog gazdái vagyunk. A kisasszonyok Pamacs, Paca és Pocak névre hallgatnak. És hát történetük van. Pamacs Paca1 testvérével érkezett hozzánk egy vasárnapi napon, szerdán 2 kóbor kutya bejött a kerítésen és örök álomba szenderítette Paca1-et, Pamacsot a szomszéd meggyfájáról operáltam le órákkal később, mikor végre megtaláltam. A fiúk kiborultak, főleg mivel együtt találtunk rá szegény Pacára, szerencsére tényleg úgy nézett ki, mint aki csak alszik. Eldöntöttem, pótolnunk kell, mert így Zsombi cica nélkül maradt. És mivel nincsenek véletlenek, nem sokkal később felhívtak, lenne két cica, egy vörös és egy cirmos, kell-e valamelyik. Zsombi a vörösre szavazott, mivel Paca1 is vörös volt. Nyaralás után szóltak, el lehet menni értük. A másik cicára is lett jelentkező, így őt is elhoztam a szomszédos faluból. Ám amikor kiderült, hogy kislány, köszönték szépen, nem kérték. Hát, ők már nem tudják meg miről maradtak le. Pocak egy tünemény, mindenki kedvence, egy kis kerek arcú, hosszú szőrű, puha kis tünemény. Folyton szeretgetik, bújnak hozzá, Csani puszilgatja is őket :S Pénteken kivonultunk csillaglesre, takarót terítettünk a fűre, jól betakaróztunk, és lestük a hullócsillagokat, nagyon jó móka volt, a cicákok sem kívántak kimaradni, így velünk tartottak, hanyatt feküdtem, felhúzott lábakkal, na ők bebújtak abba a kis "sátorba" és békésen szunyókáltak. Az a csillagles egyébként is nagyon emlékezetes, és nem csak azért mert a fiúk is láttak hullócsillagokat, hanem mert megvitattuk az élet s halál dolgait (úgy is mint szellemek, azok jó illetve ártó szándékai és hasonlók) és mert hajlandók voltak éjjel a takarón hanyatt heverve semmit tenni. És annyira élvezték, hogy másnap is ki akartak menni :)