Mertem nagy(család)ot álmodni, és büszke anyukája vagyok három (és fél) gyönyörű fiamnak.
2011. augusztus 7., vasárnap
Só, pancsi, disznóparé, kecskesajt, ufólopta kölkök
Nagyjából ezek a szavak jelképezik a csütörtököt. Hogy furán mutatnak egymás mellett? Ja, nem vagyunk egy átlagos család :))
Egerszalókon van egy forrás, amiből 67 fokos sós víz tör föl, erre nem egy fürdő épült az elmúlt években, mi ezt próbáltuk ki, nekünk nagyon tetszett. Akkor eddig kipipálva a só és a pancsi. A többi hívószó már az esti, nagyon várt találkozást jellemzi. A legnagyobb móka volt disznóparéval etetni a kecskéket, nem győztük ellátni a kölköket takarmánnyal. A házigazda kecskesajtjára nem találok szavakat, igencsak jóllaktunk, még a fiúk is eszegettek belőle. Beszélgetnünk nem nagyon sikerült, mert valami kóbor ufó járt arra, amelyik ellopta az összes gyereket, és csak álmos, nyűgös utánzatokat hagyott helyettük, nagyon röhögtünk is, nem értjük kinek mi baja a saját süvölvényeivel, ezek itten áldott jó gyerekek. Szerencsére még délután telefonon trécseltünk keveset, így azért legalább nem volt annyira fájó ilyen hamar elbúcsúzni. És igen, ezt legkésőbb jövőre meg kell ismételni!!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése