Crashboombang

Nem írtam le, mert nem akartam elkiabálni, de megtalált egy lehetőség, még a nyaralás előtt. Egész végig bennem volt egyfajta izgalom, akkor még magamnak sem fogalmaztam meg a pontos okot. Itthon sajnos nagy nagy pofára esés lett a dologból, fogjuk a körülmények szerencsétlen összejátszására. És ekkor megtörtént az, ami nem tudom mikor történt meg velem utoljára. Sírtam, magam miatt. Ekkor kezdtem el gondolkodni. És rájöttem. Az fájt nagyon, hogy 6 év után végre volt egy feladat, ami nem a saját gyerekeimhez kötődött, és ettől lettem megfosztva. Mert legyünk őszinték, 6 év mókuskerék (mert minden szépségével együtt igenis az) után az ember már vágyik valami kicsit másra. De végül rájöttem, semmi sem véletlen, ennek még nem volt itt az ideje, most még kiélvezhetem az édeskettest Csanáddal, és háborítatlanul világmegválthatok a barátnőkkel. Azért jó volt pár napig "dolgozni".