Csak egy autó

Ezt mantrázgatom órák óta... Mert az egy dolog, hogy meghirdettük, bár én már akkor sem voltam túl lelkes, lévén gyerekemként szerettem Fogatlant. De ma a semmiből feltűnt valaki, letette a pénzt az asztalra, és elvitte ŐT. Jó messzire, sose látom többet. Szégyen nem szégyen, én sírtam. Arról már ne is szóljak, hogy a gyerekek már attól is rosszul voltak, hogy körbenézték, beleültek. Dacosan és indulatosan ismételgették, hogy ezt ugyan soha senki el nem viheti, nem voltak hajlandóak elköszönni és hát nem sűrűn látom őket ÍGY nézni. Szemmel öltek... Most már mindegy, az üzletet nyélbe ütöttük. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan közlekedem három gyerekkel míg nem lesz másik autónk...