Én komolyan nem értem, hogy nem halnak ki az óvodában tanult rettenetes versikék. Tényleg vannak szülők, akik nagy büszkén megtanítják a kicsiknek?
Nem, mi sem úsztuk meg. És hát SzivacsBenő remek alany. Így aztán saját, továbbfejlesztett verziója van egyikből másikból.
Az agyvérzés kerülget(ne, ah nem lenne annyira cuki ilyenkor is) a következőtől:
Mondd Anya hogy vonat!
Elsőre még gyanútlanul: Vonat!
Sz....be tolat!
És boldogan várja, hogy mi is nevessünk ezen a nagyon jó kis viccen.
Aztán van a másik kedves versike:
Mondd, hogy száz!
Száz...
Kapsz egy pofont, elszállsz!
Nos ezt olyan remekül elsajátította, hogy gondolta, cifrázzuk...
Mondd, hogy tizennégy!
Tizennégy...
Kapsz egy pofont hazamégy!
És még csak kettő éves és kettő hónapos. Jajj nekünk...
Tapasztalat, hogy nem szülők tanítják. Hanem a nagyobb, már iskolába járó testvérek... Nálunk is jönnek haza az ilyen okosságok az iskolából, mi is túlestünk rajta és normális felnőttek lettünk, na:)
VálaszTörlés