Fintor

Harmadik éve leszek minden karácsony előtt "angyalka". Egy remek kezdeményezésről van szó, néhány gyermekotthon és krízisközpont összefogott, hogy ezeknek a gyerekeknek, akik nehéz sorsúak, esetleg családon belüli erőszak miatt kényszerültek elmenekülni az otthonukból, egy kicsit szebb legyen a karácsonya. A gyereke írnak egy levelet az angyalkának, mire vágynak. Azt ők már nem tudják, hogy ezek a levelek egytől egyig gondos kezekbe kerülnek, akik igyekeznek megvalósítani ezeket az álmokat. Harmadik éve kapok kislányt, kiélhetem amit három fiú mellett nehéz lenne, babákat válogatok, sétáltatható kiskutyát vadászok. Idén azonban történt valami más is. Egy hete jött a hír, hogy az egyik otthonba érkezett egy család, anya a három gyerekével egy táska ruhával menekült el "apuka" ütlegei elől. Az egyik gyerek egy hétéves kisfiú. Nagyon sok mindent megindított bennem ez a dolog, volt ebben kollektív bűntudat, a saját életem és helyzetem újraértékelése, sokminden igazán, és azt éreztem, hogy mindenképp szeretném őt megajándékozni. El is készült mindkét csomag, és bár elég kalandosan de végül időben odaértek. Minden évben egy ünnepélyes átadón kapják meg a gyerekek az ajándékokat, szuper kis műsorral egybekötve. Idén mindenképp ott akartam lenni, hogy lássam a kisfiú arcát. De a sors és a Jóisten tudatta velem, hogy csúnya dolog az önzés. Mert ez szerintem igenis önzés. Hát, megoldódott. Az otthonban, ahol mindkét "gyerekem" lakik, kitört a bárányhimlő és karantén van, nem lesznek ott az átadón.

Tegnapi vegyes

1. A kontrollon a doki lebarmolt, hogy nem fújtuk a gyerek orrát. Valóban nem, az ő utasítására. A gyereknek tünetmentesnek kellene már lennie. Ehelyett a gyerek hurutos. Tehát intéződött neki még egy hét antibiotikum, szeptember óta az 5. üveg. Nem vagyok ideges...
2. Zsombi elhagyta a tornafelszerelését. Konkrétan ottfelejtette az egyik tornateremben még szerdán. Tegnap megtalálták a zsák tartalmát. A zsákot nem. Ne legyen nagyobb öröme mint egy É. Zs. monogrammal ellátott tornazsák...
3. Zsombinak mozog a bal felső kettese! Azért örülünk neki nagyon, mert cirka másfél hónap múlva 7 éves lesz és ez az első mozgó foga. Így aztán nagyon röhögtem amikor az oviban elém állt Lillácska, max 5 éves és erősen méter alatti, hogy megmutassa, már nő az új foga. Na jó, Zsombinak az első tejfoga is 1 évesen bújt ki, nem kapkod, ebben sem :)

Napi büszkeség

Kende, aki 2005-ös, és vízilabdázik, ma is és tegnap is kezdőjátékosként játszott a 2004-esek edzőmeccsén, ma dobott egy gólt, és 20 perc után csak azért cserélték le egy kis időre, mert úgy elfáradt, hogy már nem tudta a labdát megfogni. Az edző dicséri, mert nagyon ügyesen szerel. Az én mellem meg dagad :)

Sirám

Próbált már valaki egy zsák bolhát egyhelyben tartani? Ezt próbálom én most. Egy égedelem 4,5 évest rávenni arra, hogy ne ugráljon, ne szaladjon és lehetőleg ne is kiabáljon. Két hétig...

Most sem hazudtolta meg önmagát

Ezt bírta összehozni amint tisztán ébredt az altatásból:

Itthon!!!

Minden rendben, hazaértünk, a gyermek lassan 4 órája alszik a saját ágyában. Elég fárasztó napja volt szegénykének tegnap... Eleve 6kor kelt, 8 körül kapta meg az ágyát, 9 körül a bódító bogyót. Annak fél 11 körül ment el a hatása (addig mondjuk elég jól szórakoztunk a betépett kispasin), fél 12kor vitték le műteni, akkor már halálosan be volt rezelve... finom érzés a zokogó gyereket otthagyni a műtőajtóban. Főleg, hogy a műtősfiú azt hazudta neki, hogy én is megyek csak zöld ruhát húzok...
Kicsit több mint 1 óra múlva hozták vissza, az ezt követő félórát-órát az ellenségemnek se... Zokogott, vergődött, tépte volna az orrából a tamponokat, az orráról a parittyakötést. Apja fogta a fejét, én a kezeit.... Borzasztó volt. Még az intravénás nyugtató sem hozott túl gyors megnyugvást, de utána már tudott pihenni. Onanntól viszont már nem volt semmi gond, időnként felült, elhangzott egy rövid parancs: tea/rajz/repcsi, majd legkésőbb 2 perc után visszafeküdt és aludt-pihent tovább. Este már hasonfekve színezgetett, most meg már azért kell rászólni, hogy ne pörögjön annyira, mert újra vérezni kezd az orra és mehetünk vissza.
A műtét jól sikerült, az alapprobléma pansinusitis chronica vagyis krónikus összüreg gyulladás. A főorvosnő így kivette az orrmandulákat és kétoldali FES (fül-orr-gégészeti endoszkópos sebészet)műtétet végzett (gyakorlatilag szétmókolta a gyerek fél fejét...)
Hazafelé be kellett szaladnunk az oviba, mert a hugom ott hagyta a Cataflam cseppeket a manónak, és Csaninak is pisilni kellett (rengeteget kell itatni az altatás miatt), és pont az ő csoprptja volt kint az udvaron. Megható volt látni, mennyire örültek neki. Három hete nem jár már oviba, nem mertem kockáztatni egy felülfertőzést. Gyakorlatilag nem tudtunk a kapunál beljebb jutni, mert 30 gyerek ugrott a nyakunkba azonnal, és egyszerre mondták a magukét, rettentő aranyosak voltak. A szekrényében aztán ő is megtalálta a Mikulás ajándékát, úgyhogy most nagyon boldog. Én is. Hihetetlenül idegőrlő volt az elmúlt időszak, és most végre vége van. Köszönöm mindenkinek a küldött angyalkákat és jókívánságokat, célba értek és hatásosak voltak.

A táska bepakolva, reggel indulunk. Bármennyi átirányított őrangyalnak hasznát vennénk...

Anyjafia?

Mégis hogy legyek mérges és szigorú, hogy nem alszik el időben este, ha ez azért van, mert olvas, sutyiban, takaró alatt, kislámpával? Nagyon gáz, hogy én ennek irgalmatlanul örülök?

Kis reggeli horror

Vagy esetleg feldolgozás kettes fázis, szabadon választott. Ma volt a napja, hogy megejtettük a laborvizsgálatot. Nagyon nem aggódtam, nem ez volt az első, kb tudta mire számítson, előtte elmentünk megvenni a jutalom gumicukrot, a kis barátjának az anyukája várta.
Ám amikor előkerült a tű, a nagy bátorságunk azonnal elpárolgott, és az én kis fegyelmezett gyerekem elrántotta a karját, összevérezve ezzel nagyjából mindent és mindenkit. Kisbarát anyukája itt adta fel, rutinróka kolléganőre (nagyon kedves erősen gyerekkompatibilis) ruházva át a feladatot. Gyermeknek itt már kocogott a foga úgy reszketett a félelemtől... Azért megpróbálkoztunk a dologgal. Annyira befeszült viszont zokogva, hogy eldurrantotta a vénáját... Tehát kettő lehetőségünk maradt, vagy ott megpróbálják újra a jobb karját vagy felslattyogunk a gyerekosztályra és kezdjük elölről. Pár perc kemény melóval sikerült annyira megnyugtatnom, hogy meg lehetett újra próbálni, és ugyan sírva, de megteltek a kémcsövek (nem mertem megszámolni, de úgy kb 5...). Eddig még egész jól voltam (vészhelyzetekben szerencsére általában tiszta a fejem) viszont amikor rám nézett könnyes szemmel és megkérdezte, ugye nem lesz több szuri, majdnem elkezdtem bőgni.Napok óta nem nagyon alszom, kellemesen rástresszeltem már a műtétre... A bejárattól 20 méterre pedig a következő mondat hagyta el a száját: Hm, nem is volt olyan vészes. Betermelt már egy csomó gumicukrot, és robotemberből már egészen kisfiú mozgása lett, már csak az eldurrant és alaposan bekötözött karja nem hajlik. És vidáman meséli mindenkinek, hogy a harmadik szúrás már nem is volt vészes és minden szép. Én meg mehetek vissza Angihoz hajat festetni...

Feldolgozás első fázis

Anya, úgy lesz, hogy majd adnak valamit amitől elalszok, és amikor felébredek, már meggyógyulok!
Anya, szerinted a kórházban majd reggel lehet inni kakaót?
A nagyok házit csinálnak, a kicsi hecceli őket, hogy neki már szünete van. A fiúk bosszankodnak, "Menjél csak te is oviba!" "Nem, mert én kórházba megyek!" Nekem olyan hosszú szünetem lesz, hogy csak karácsony után megyek :)"

Bölcsész vagy mi...

Ma reggel iskolába menet, ahogy egyébként minden reggel, MR2 ment  az autóban, kb félúton elindult egy öööö, hát minek is nevezzem, dal. Mondjuk. Mire Kende rögtön felvillanyozódott: Anya ez Halottpénz, ugye? Ezt énekeltem este! (WTF???) Ebből a sokkból még fel sem ocsúdtam, jött a következő fejlövés a legkisebbtől: (a kedvetekért eltekintek az egyébként számos beszédhibától, ami elhangzott amúgy....)Szerintem azért halott pénz, mert van valami az égben (Kende és Zsombor egyszerre javítanak: a levegőben, te!), valami szörny, és az leér a földre, és szétszed reggel.
Kövezzetek meg, sírva röhögtem. Műelemzést hallgatni egy négyévestől hajnali háromnegyed nyolckor, hát, ez még egy tízmilliószoros napon is sok :)
Persze délután ezt még megfejelte a kisember azzal, hogy tök jó, hogy Halottpénz volt reggel a rádióban és meghallgattuk, mert az az ő kedvence.
Ha esetleg nem tudnátok miről beszélek: a dal
Majd közölte, hogy Máté legózás közben azt énekelte , tudod anya az a nem kérek mást csak elég időt, na azt. És aztán ő is azt énekelte. De anya segíts hogy is van a második része?
Anya meg néz hülyén, mert ugyan pont ugyanannyiszor hallotta a dalt mint a gyermek, az 3 alkalom neki nem volt elég ahhoz, hogy megtanulja a dal szövegét... Igazán

Alma materem

http://www.youtube.com/watch?v=1Qq1KxYC5wE
Ettől vagyok az, aki vagyok.
A dolog lényegét Keserű tanár úr fogalmazza meg úgy az 53 perc tájékán:"Ez nem egy iskola egész egyszerűen, hanem egy legendárium. Amiben nem az a száz gyerek van benne, aki ide jár, hanem az az ezerkétszáz, aki ide járt, és akikből húsz-harminc év alatt sem múlt el az, hogy ők szentesiek, valahol, a lelkük mélyén. És egyszerűen baromi jó ennek a részesének lenni."

Vénség...

Van nekem egy gyerekem, már hat és fél éves is elmúlt. És ezzel a rengeteg sok élettapasztalattal a háta mögött mégis olyanokat mond, hogy az ember ül, néz és úgy marad. Mint ma is például. Szerencsére figyelmeztettem a tanítónőket ezen hajlamára, így az iskolai okosságai eljutnak hozzám. A gyermek ül az ebédlőben, körülötte másik 100 gyerek hangoskodik, cserélődik, pörög ezerrel. Ő meg ül az asztalnál, forgatja a poharát, majd komótosan megszólal: Tudod, Nóra néni, akárhogy mozgatod a poharat, a víz mindig egyenes marad...
A hétvégén a temető is megihlette: Anya, tudod, nem élünk örökké. Mert ha örökké élnénk, ki lenne itt a temetőben? Úgy kellene, hogy csak azok halnak meg akik betegek meg ilyesmi... Mondjuk itt leállítottam, túl sok túl fájdalmas dolog történt az idén :(
Viszont volt egy olyan gondolata, amit soha nem fogok elfelejteni. Vacsoránál ültünk éppen, tehát semmi magasztos körítés, semmi idevágó téma nem került elő, ő mégis ült egy darabig csendben, a saját kis világában elmerülve, majd így szólt: Én a világ végéig fogok majd élni. Csak nem ebben az emberben.
Ó Istenem! Csak felét tudhatnám annak, amit ő tud....

Mindenszentek éjszakáján különös dolgok történhetnek

Például hogy a legkisebb az éjszaka közepén hahotázásban tör ki és percekig nem képes abbahagyni, annyira nem, hogy kénytelen vagyok vele nevetni...

Bénultság

Először ez kúszik rá minden idegszálra. Dermesztő és ijesztő. Amint egy picit magadhoz térsz (bekapcsol a robotpilóta), rögtön elkap az érzés, hogy minden a te hibád. Ezer gondolat fut át az agyadon, mit kellett volna másképp, mire kellett volna jobban figyelni. És a bénultság marad. Nagyon lassan tudod rávenni magad arra, hogy már ne csak magad hibáztasd. De a bénító gondolat akkor is folyton veled van. Ránézel, látod az arcán a kimerültséget a folytonvigyor mögött. Nem érted, hogy lehet ilyen eleven ilyen betegen. Ettől csak még rosszabb. Lélegzetvisszafojtva számolod a napokat egyik vizsgálattól a másikig. Az eredményekkel nem sietnek. Bízol a csodában, közben rettegsz. A csoda elmarad, annyi marad neked, hogy tudod, vége lesz az elmúlt keserves hónapoknak. Jól lesz. Csak ki kell bírni odáig. És akkor majd nagyon erősnek lenni. És karácsonyra minden rendben lesz.