Este amikor Kendéért indultam az edzésre, észrevettem az öreg kandúrt, egész nap nem láttam, gondoltam szívesen enne kicsit. Öntöttem a tálba, és hívtam a többit, illetve igazából a két teljesen vad, 10 hetesen előhozott kiscicát próbálnám odaédesgetni, mert egyelőre csak a kondenzcsíkot látjuk belőlük. Szóval a hívásra előrobogott a mamacica, egy jókora patkányt vonszolva. Meglátta a tálat, elhajította a patkányt, majd konstatálta, hogy ez bizony csak száraz táp, felkapta a patkányt és elviharzott. Tudom, nem egy nagy sztori, de annyira mókás volt végignézni a jelenetet :)
Aztán este lefekvéskor is jót mosolyogtam, mert ahogy írtam, ma elkezdtem mesélni a Ruminit, Kende könyvét, ami fúj, gyerekeknek való, béna, ő valami hosszabb könyvet olvasna (Piszkos Fred, 70 oldallal hosszabb,lebeszéltük...). Aztán az első fejezet végén a könyvet becsuktam, mindenki felháborodott. Főleg Kende: olvassam tovább, legalább még két fejezetet! Szóval talán mégis jó lesz a Jézuska ajándéka ;)
A Rumini nálunk nagyon nagy sztár, Máté és Milán is odavan érte :) Biztos Ti is rákaptok majd.
VálaszTörlésNagyon úgy néz ki :) Nekem is tetszik ;)
VálaszTörlésÉn ugyanígy felolvasója voltam ennek a könyvnek, nemrég fejeztük be. A buktatója az volt, hogy az oviscsoportban az óvó nénivel hamarabb végeztek, mint én itthon:-)
VálaszTörlés