Olyan jó lenne már pozitív dolgokról beszámolni. Olyan jó lenne, ha végre meggyógyulna Csani. De ennek a harcnak még nincs vége. És nem is látom azt. Ma a fülorrgégészeten töltött pár percünk közben és után, nagyon kicsi híja volt annak, hogy sírva fakadjak.
Ugyanis a múlt heti kontroll után, amikor ugye a Csanit műtő doktornő most épp azért szúrt le mert kifújtuk a gyerek orrát, és így nem tudott mintát venni a tenyésztéshez, és kaptunk antihisztaminos orrspayt meg szirupot, amit szedjen egy hónapig, ma el kellett vinnem orvoshoz, mert megint nem "tiszta" cucc jön az orrából. Már semmi kedvem nem volt átvinni Szomszédvárosba a doktornőhöz, bevittem itt a fül-orr-gégészetre. Az itteni doktornő nagyon szimpatikus, és nagyon jó. Azzal indított, hogy belenézett a gyerek orrába, majd közölte: "ez sűrű genny, anyuka". Nincs is ennél szebb mondat egy nemrég műtött gyerekkel kapcsolatban...
Nem kapott antibiotikumot (kár is lenne, szeptembertől januárig öt üveggel fogyasztott el), maradjon itthon, hogy rendesen tudjuk csökkenteni a brutális váladékmennyiséget, orrspay és brutál immunerősítés. Vettek mintát, kedden lesz eredmény. Mondtam már, hogy elegem van????
Viszont legalább kicsit szórakoztattam a gyereket, mert a mintát nekünk kellett felvinni a laborba, így lifteztünk egy jót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése