Egen, galádanyu beszigorított. Azt gondoltam, ha délutánonként néha sikerül egyedül is elaludni, talán-talán este is menne. Ma úgy éreztem, most vagy soha (na jó ebben vastagon benne volt a 2 idősebb csirkefogó, akik nem nagyon bírtak ma este magukkal), nagy levegőt vettem, betakargattam, kezébe adtam egy-két kedvencét (ööö, egymás után, merthogy mindet hozzám vágta, észlelvén a sunnyogást...) elköszöntem és kijöttem. Ha jól számolom, kilencszer. De győztem. Végül sírés nélkül, kicsit duzzogva ugyan, de elaludt szépen. Az a vicc, hogy most még lett is volna mit nézni az akváriumban, na erről is írok mindjárt.
Persze azért nem vonok le messzemenő következtetéseket, gyanítom holnap legalább ilyen hosszú tréningen veszünk majd részt, az sem kizárt, hogy Motolla úr beveti a nehéztüzérséget, úgyis mint szépen (értsd könyörögve) nézés és ágyba maga mellé húzás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése