Amikor a poszt megfogalmazódott bennem, még végtelen szülői büszkeség feszítette a mellkasom. Vigyorogva meséltem, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire örülni fogok annak, hogy az egyik gyerekem belepisil a kádba. Ez amúgy tényleg nagy büszkeséggel tölt el. Nem maga a tény, hanem az, hogy szabályozni tudja. Másfél évesen. Ám azonban ami a kádban vicces, az a szőnyegen már nem annyira, ahogy azt is kibírnám röhögés nélkül, ha nem kellene a legkisebb helyiségből kibányásznom naponta 5x a wc-kefével könyékig a csészében vájkáló vigyorgó pelenkást. És a binci is jó móka, egész addig, míg nem akarja a kezembe nyomni, ölembe tuszkolni az ebédlőasztalnál.
Én tudom, hogy még sokkal inkább ez, mint hogy 3 éves korában azon siránkozzak, hogy még pelenkás (egyébként nem tenném :D), de basszus mikor nőtt ekkorát ez a gyerek?????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése