Terézanyu nyugdíjba mehet, megjött Kendemami...

Aki nem rendelkezik kötélidegzettel a hülyeséghez, ne olvassa tovább!!!
Lentebb tettem pár megjegyzést az akváriumra. Az úgy van, hogy valami karmikus késztetést érzek a mindenféle népesség szaporítására. Ezért aztán beszereztem még időben mindenféle felszerelést (szülőszobát, szám szerint kettőt) ami ahhoz kell, hogy az akvárium újszülött lakói ne legyenek pár perc lét után haleledel. Egy-két megbízható anyuka teszi is a dolgát, pár nappal ezelőtt 16 kis halacska bitorolta az egyik szülőszobát, már 1 hónaposak múltak, tudtam,nemsokára megint lesz dolgom :) Egyikanyuka már napok óta sínylődött a másik szülőszobában, juszt se volt hajlandó produkálni,  hát kiengedtem mérgemben. Aztán lelkes szurkolókórus kíséretében és vért izzadva szedegettem össze 9 kis túlélőt. Elkülönítőben vigyorogtak tovább, biztonságban. Már vagy 3 naposak is lehettek, amikor úgy gondoltam ideje kipucolni a szűrőt az akváriumban. Nyilván már rájöttetek, ebben is találtam még kettő apróságot. Aztán történt egy szörnyű baleset, Kende csíkhala belehalt a szűrőbe, azonnal pótlást igényelt. A jól bejáratott halasboltban találtam is méltó utódot, de mivel rém kíváncsi természet vagyok, elnézegettem a többi akváriumot is. Természetesen kiszúrtam az egyikben egy csomó picúrt. Persze rögtön firtatni kezdtem az ő további sorsukat, hát, hogy őszinte legyek, a halas még nem nagyon találkozott ekkorákkal, hozzá már nagyobb korukban kerülnek, a picik sorsa bizony nem túl rózsás. Na itt bekapcsolt a karmikus agybajom, kihalásztam 14 bébit, itthon a többi bölcsődés közé eresztettem őket. Ekkor tartottunk ugye huszonötnél. Éjjel isteni sugallatra a kínzókamrába (szülőszoba...) pilickáztam a következő delikvenst, aki előtte szintén nem volt hajlandó szülni. Reggel 35 halacska várta megmentőjét. Igen, ez már hatvan. Aznap rájukjártam sokat csodálkozni, ennyi halat még azért én sem látok minden nap, hát azt látom, hogy az egyik halam elég szomorkás, mondhatni búval bélelt. Gondoltam nem fog megártani neki, ha kicsit elkülönítem. Ártani nem ártott, de kb egy óra múlva 14 kishal úszkált körülötte... Ezeket is kihalásztam, többször is, mert persze ezek olyan kicsik lettek, hogy ki tudtak szökni. Nem részletezném, aznap hányszor és honnan próbáltam kiimádkozni kb 3 mm hosszúságú halacskákat, kész szerencse, hogy most egy hónapig nyugi van... Szóval több, mint hetven bölcsődésem van a 16 óvodás mellé, és az tuti, hogy nem vagyok normális...