konyha hadművelet 2. fázis meg a harmadik

Konyha üres, a szagelszívónak a lyuk (13 centi átmérős a 60 centis falban, nyehe...) kifúrva, és a hiányzó csempézés is elkészült, kis extrával, a régi mosogató feletti világítás helyén csúnyálkodó csempehiányt is eltüntettük, szóval szupi.
Közben beindult a 3. fázis is, mivel nem sikerült befejeznem időben a bejegyzést :) Szóval a mennyezet festése kész, a falat is elkezdtem festeni, leginkább azért mert rettentően kíváncsi voltam, a frappé színű festék mégis hogy fog mutatni... Nos, elsőre lila... Kicsit száradt, ráfestettem még egy réteget, és megnyugodtam. Szép lesz. Holnap befejezem (zuram az első soros mennyezetfestés után kidőlt, nem bír mozdulni...), kitakarítok és már csak a bútort várjuk. Repesve, merhogy addig a fürdőszobában a mosdóban mosogatok... Meg a fiúk is nehezen viselik az átmeneti állapotot. Csani nem tud csak a szobában padlócirkálni, a nagyok viszont kint szájtátanak, semmi nincs a helyén, nem férünk, legközelebb tutira én szervezem a dolgokat, és nem lesz olyan, hogy  mindent szétszedünk, hogy aztán 5 napot várjunk arra, hogy bármi történjen...

Súlyos

Nagy veszekedésre mentem be ma este lefekvés után. Az őrjöngésig menő vita tárgyát az képezte, melyiküknek van több kapucnis pulcsija.... Kicsit később megint csak annyit hallottam bentről :"Nem-de-nem-de-nem-de-nem..." ekkor azon vitatkoztak, valóban kidobtam-e a játékaikat a tegnapi nagy összeveszés után... Micsoda problémák...

Autó

A tegnapi nap után, amikor a fiatalember 440 kmt utazott az autóban, nem csoda, ha a legújabb szó, amit megért, és ki is mond, az autó. Először nem akartam elhinni, de tényleg tudatosan használja!!! A mi ez, és a hol van az autó kérdésekre is jól válaszol. Nagyon édi.
Ma pedig eszembe jutott Cucka sztorija. Nem érkeztünk ugyanis haza üres kézzel, a nagyfiúk kaptak sportcipőt tavaszra. Nos, a fiúk a cipőkkel aludtak, babusgatták őket, és ma délelőtt nem lehetett levenni a lábukról, összevissza trappoltak a lakásban...

Konyha hadművelet 1. fázis

Ma kirámoltuk a konyhát (nagyrészt, még van egy kis híja). Jesszus, ennyi cuccot... Van, ami nem kerül vissza, soha nem használtam. Van rájuk jelentkező :)
Azért kicsit abszurd a hálóba bemenni egy bögréért...

Ma vége

Ma egész másról akartam írni. Le akartam írni, hogy végre mindenki jól van, Csanád tüdeje hétfőn tisztának találtatott, már Zsombi is túl van a 2,5 napig tartó magas és makacs lázon (azért soha mégegyszer azt nem szeretném látni, hogy az én rémeleven, fecserésző fiam hang nélkül és mozdulatlanul fekszik felakadt szemekkel, homlokán és mellkasán vizes ruhával...) valószínűleg a 3 napos vírus verte le lábról. Azt akartam elmesélni, hogy Csanibaba egyre okosabb, a "Hol a baba?" kérdésre egyértelműen saját magára vigyorog a tükörben, ha két kezét fogjuk, egész sokat sétál, hogy huncut, mert már előre rötyörészve keni szét az arcán a főzelék végét, mert tudja, hogy nagy "sápítozást" csapok majd, hogy szeret legózni, és utálja, ha elmegyek, és hogy ma, amikor végre már minden gyógyszernek a hatása elmúlt, akkorákat aludt, mint kisbabaként, 3x is, hogy együtt fürdik a nagyokkal, és rettenetesen élvezi. Még azt is szerettem volna megosztani, hogy ma vittek utoljára tejet tőlem. Majd 10 hónapig dolgoztam a napi teendőim mellett még ezzel is, nem bántam egyébként, bár volt, amikor komoly fájdalmat okozott , a csuklóim néha besokalltak. Mától a kis unokatesó kap már csak egy keveset még egy kis ideig. Igen, azt akartam leírni, ma vége.
DE
Nemrég Csani felébredt, 38 fokos lázzal...Nagyon-nagyon remélem, hogy ez is csak 3 napos vírus, vagy még az se. Betegen nem szeretném szombaton áthurcolni a fél országon... Pedig mennünk kellene, mert a jövő hét végén kész a konyhabútor a legutolsó információk szerint, és kell még hozzá ez-az. Azt most nem szeretném végiggondolni, hova teszem a konyha teljes felszerelését arra a néhány napra, míg kifestünk, csempézünk, falat lukasztunk. Most nem is érdekel. Csani ne legyen beteg, ne legyen beteg, ne legyen beteg.

Halacskáink

Halacskáink háza táján drámai változások álltak be. Kínosan ügyelek arra, hogy Kende akváriumán a tetőt mindig elhúzzam, mert az első időkben jónéhány öngyilkosunk végezte a padlón. Azonban valamelyik nap egy satnyácska dániónk ehalálozott, és annak eltávolításakor valaki nyitva hagyta a tetőt. Ezt Kende kedvenc cápamárnája és egy párducdánió bánta... Persze apa némi bűntudattól vezérelve pótolta a hiányt, túlságosan is... Mert az új cápamárna még rendben van, de a dánió helyett 2 ferdénúszó pontylazac figyelt a zacsiban... Rettentő túlzsúfolt az akvárium, de nem hajlandó megválni egyik haltól sem. Aztán majdnem sikerült gondoskodni a ritkításon, ez teljes mértékben az én saram volt. Fagyasztott tubifexet kaptak egyik este, erre az időre mindig kikapcsolom a szűrőt. Viszont elfelejtettem visszakapcsolni, nos reggelre olyan zavaros volt a víz, mint még soha, a lányguppink holtan hevert a kavicson... Lelki szemeim előtt vázolódott egy csúnya kép, de szerencsére amikor este hazaértünk, még mindenki meg volt, és a víz is sokat tisztult.
Az én akváriumom is adott némi munkát mostanában, például egy egészen új akváriumot kellett ragasztanom. Sőt, szülőszobát is vásároltam. Vicces volt :) Mert úgy néz ki, jól érzik magukat a halacskáim, így a kis guppijaim, akik már nálunk születtek, kismamák lettek. 2 szülésen vagyunk túl, még egy pocakos van elkülönítőben. Az egyik mami 8, a másik 3 kis utóddal örvendeztetett meg minket (ennyit nem ettek meg...), és hatalmas meglepetésemre találtam egy kis kakukktojást is, a szülőszobán kívül. Az egyik új platti szült azt hiszem (más nem nagyon jöhet szóba, mert a legnagyobb igyekezet ellenére sem sikerült párokat venni, csupa fiú halacskák vannak), és egy kis apróságnak sikerült elbújni, így őt nem falták fel. Már 12 apróság úszkál nagy boldogan az új akváriumban.
Nem mintha sokat unatkoznék a fiúk mellett, de egyszerűen jólesik szórakozni velük, nézegetni őket. És a fiúk is profitálnak ebből, egyrészt némi felelősséget tanul főleg Kende a mindennapos etetéssel, másrészt mivel az akvárium megnyugtat, ők is egy türelmesebb anyukát kapnak :)

Szájbergasztro

ét újdonságot is kipróbáltam a tegnapi bulira, nagy siker volt mindkettő, így szeretném megosztani veletek. A főfogás töki pompos volt, az utolsó morzsáig elfogyott. Desszertként vaníliás-narancsos kifliket szolgáltam fel, az eredeti recepthez képest annyit változtattam, hogy a krémbe vanília aromát is cseppentettem, és rém türelmetlen lévén nem gőz fölött főztem a krémet, csak az elején, aztán a gázon fejeztem be, nem lett belőle gond. Valamint 4  helyett 8 felé osztottam a tésztát, amúgy túl nagyok lettek a kiflik. És a tetejére jégcukrot szórtam, nem kis meglepetést okozva vele, mert sokan azt hitték, sós kifli :) A menüsor további részét "porcelán"szelet (sportszelet, de a fiúk így hívják :D) és a málnaízű permetezőrepülő képezték, ezek az utolsó falatig, illetve alkatrészig elfogytak :))
És igen, hiába a sok szakácskönyv, újabban a netről sütök sütiket...

Kontrollon

voltunk ma reggel. Meglehetősen emésztendőek az ott hallottak. Csak ma mondta meg a doktornő, hogy szerdán nagyon rossz volt a helyzet, saját bevallása szerint többször felriadt éjjel, annyira aggódott Csanád miatt. Reggeltől várta a helyzetjelentést, én meg csak késő délután hívtam... Merthogy, és azt is csak most vallotta be, a szíve fölött hallotta leginkább a szimfonikus zenekart. Mára a zenekar már csak néhány fúvósra és vonósra csökkent. Szóval javul, de hétfőn még vissza kell mennünk. Sokat köhög, de ha igaz, ez már azért van, mert kezd felszakadozni a váladék.

Három

AKKOR nagyon nehéz napom volt. Korán kezdődött. Nagyon. Sokáig szenvedtem. El is ájultam. De estére minden elcsendesedett. Csak néztem a kis sárga csomagot a karomban, és elmondhatatlanul boldog voltam.
MOST is nehéz napom volt. Egész nap futkostam, készülődtem, és az sem sokat könnyített a dolgon, hogy Csanádot s.o.s. orvoshoz kellett vinnem.
DE az a pillanat, amikor meglátta a tortáját, összeszorította a szívemet. Nem tagadom, izgultam, mert 1 hete hol dínós hol pókemberes tortát szeretett volna, és hát ezek a közelében sem jártak a valóságnak. De az öröm az arcán őszinte volt. Még a cukrászlány is megkönnyezte... A fotózáson meglehetősen nehéz volt őszinte mosolyt csalni az arcára, kameraérzékeny lévén szórta a művigyorokat. Amikor újra minden elcsendesedett, elment az utolsó vendég is, megkapta az ajándékait is. Kendétől is. Mert ő akart neki ajándékot venni, és már alig várta, hogy odaadhassa. Hatalmas volt az öröm, valamikor 11 előtt bírtam őket ágyba parancsolni. És újra, MOST is feküdtem mellette, dugdosta a kis kezeit alám/fölém/belém/rám, néztem, és boldog voltam. Az én csepp pici fiam 3 éves okos, nagyfiú lett.
Néhány kép a nagy napról:

É. Zsombor 3 éves nagyfiú lett, szeptembertől óvodába jár, reméljük addigra kitalál magának egy jó kis jelet :)
Boldog születésnapot kisfiam!

Bronchitisz

Tegnap már nem bírtam tovább hallgatni, hogy fuldoklik, a gyerekorvost megkerülve rögtön fülorrgégészhez vittem, nem mondom, hogy pont ez hiányzott a napomhoz, de erről majd a következő posztban. A lényeg, hiába az múlt hét gyötrelmei az efedrinnel, ugyanúgy sípol szegény Csani tüdeje. Az előző képen látható miegymást írta fel a doktornő, aki nagyon alapos, nagyon érti a dolgát és marha drága... régóta hozzá viszem a gyerekeket. Ma már talán kicsit jobb, lenyomott egy gyönge 4 órás alvást napközben, nagyon jó kedve is volt. Most viszont megint köhögni hallom... Holnap kontroll, na az is szép lesz.

Napi betevőnk

Efedrin

Az efedrin (INN: ephedrine) egy α és β adrenerg receptorokra egyaránt ható szimpatomimetikum, fenil-etilamin származék, mely szerkezetileg hasonló a szintetikus származékaihoz (amfetamin és metamfetamin). Az efedrint izgatószerként, étvágycsökkentőként, koncentrációt segítő anyagként, érösszehúzóként és alacsony vérnyomás kezelésére használják. Kémiailag alkaloid, amely számos Ephedra fajban megtalálható (Ephedraceae). Leggyakrabban a hidroklorid és szulfát sóit használják.
Na ez van a hörgőtágító kúpban. Negatív hozadéka az egész nap nyűgös, fáradt, de nem alvó, éjjel szüleit boldogan szórakoztató gyerek. Ebből kaptunk egy bőséges ízelítőt az elmúlt napokban. Nem gondoltam, hogy pozitív hozadéka is lesz... Ám mégis. Csanád 2 nap alatt hirtelen egy csomó új dolgot kezdett el csinálni. A csipcsipcsóka mellé a repertoárba felvettük a tapsitapsimamáját, azóta a gyerek tapsolni is tud. Valamelyik reggel feküdt hanyatt az ágyban tapsolt és közölte "baba". Általában villan a vaku, ha fényképezem, és ugye azt is szoktam ilyenkor mondani kukucs. Úgyhogy ha Csanád fényképezőt lát és azt mondom kukucs, kacsint (mindkét szemével) felhúzza az orrát és fújtat. Rettentő édes:) Ma éjjel sem hagyott aludni minket, kényelmi szempontból magunk közé vettük, és számolgattuk a cicákat a takaróján... Amit a gyermek a következőképpen abszolvált: mutatóujj felmered, majd lecsap, gyermek boldog mosollyal közli: "ott".  Kimondhatatlanul boldog ... lettem volna, ha mindezt nem hajnali 3 környékén játszuk...
Ezért aztán önfejűen lerövidítettem a kúrát, ma még kellett volna reggel-este kapjon, de nem kap. Szeretném ha végre kipihenné magát az én okos kisfiam.
Bár nem szorosan ide tartozik, de nem szeretném elfelejteni, ezért lekörmölöm ide a nagyok mai beszélgetését is:
K: Zsombi te miért szopod az ujjadat?
Zs: Hán azért szopom, mert én ilyen vagyok.

Mi a ....????

A mai napot semmiképp sem szeretném újraélni. Csani egész nap max 1,5 órát aludt, azt is délelőtt, 9 körül fektettem le este. Napközben folyton mászott rám, nyávogott, kínlódott. Se kézben, se játszani, se aludni. Igaz ezt már tegnap is elkezdte, főleg éjjel, ezért aztán senki ne csodálkozzon, hogy reggel 9kor ébredtünk, Kende így elbliccelte a mai ovit... Szóval elég horror volt a mai nap, még úgy is, hogy anyunál voltunk. De a feketeleves csak lefekvés után jött. Az egy dolog, hogy 11 körül szerintem az egyik kukori még nem aludt (napok óta ezt csinálják, akármikor fektetem le őket, még vagy 2 órát kínlódnak, beszélgetnek, elősündörögnek mindenféle roppant fontos közlendőkkel), ám Csani kb 5 percenként ébredt, sírva, kb 2 perc után már taknyanyála egybefolyt, vagyis orrszívás, arcmosás, ringatás, pár perc pihi, és újra elölről. Épp fejtem, azt hiszem 7-8 részletben sikerült végezni az egyik oldallal. Most már vagy 15 perce csend van, nem bánnám, ha így maradna, már este sem volt semmi türelmem senkihez, most meg már aztán végképp.