Ma vége

Ma egész másról akartam írni. Le akartam írni, hogy végre mindenki jól van, Csanád tüdeje hétfőn tisztának találtatott, már Zsombi is túl van a 2,5 napig tartó magas és makacs lázon (azért soha mégegyszer azt nem szeretném látni, hogy az én rémeleven, fecserésző fiam hang nélkül és mozdulatlanul fekszik felakadt szemekkel, homlokán és mellkasán vizes ruhával...) valószínűleg a 3 napos vírus verte le lábról. Azt akartam elmesélni, hogy Csanibaba egyre okosabb, a "Hol a baba?" kérdésre egyértelműen saját magára vigyorog a tükörben, ha két kezét fogjuk, egész sokat sétál, hogy huncut, mert már előre rötyörészve keni szét az arcán a főzelék végét, mert tudja, hogy nagy "sápítozást" csapok majd, hogy szeret legózni, és utálja, ha elmegyek, és hogy ma, amikor végre már minden gyógyszernek a hatása elmúlt, akkorákat aludt, mint kisbabaként, 3x is, hogy együtt fürdik a nagyokkal, és rettenetesen élvezi. Még azt is szerettem volna megosztani, hogy ma vittek utoljára tejet tőlem. Majd 10 hónapig dolgoztam a napi teendőim mellett még ezzel is, nem bántam egyébként, bár volt, amikor komoly fájdalmat okozott , a csuklóim néha besokalltak. Mától a kis unokatesó kap már csak egy keveset még egy kis ideig. Igen, azt akartam leírni, ma vége.
DE
Nemrég Csani felébredt, 38 fokos lázzal...Nagyon-nagyon remélem, hogy ez is csak 3 napos vírus, vagy még az se. Betegen nem szeretném szombaton áthurcolni a fél országon... Pedig mennünk kellene, mert a jövő hét végén kész a konyhabútor a legutolsó információk szerint, és kell még hozzá ez-az. Azt most nem szeretném végiggondolni, hova teszem a konyha teljes felszerelését arra a néhány napra, míg kifestünk, csempézünk, falat lukasztunk. Most nem is érdekel. Csani ne legyen beteg, ne legyen beteg, ne legyen beteg.