MOST is nehéz napom volt. Egész nap futkostam, készülődtem, és az sem sokat könnyített a dolgon, hogy Csanádot s.o.s. orvoshoz kellett vinnem.
DE az a pillanat, amikor meglátta a tortáját, összeszorította a szívemet. Nem tagadom, izgultam, mert 1 hete hol dínós hol pókemberes tortát szeretett volna, és hát ezek a közelében sem jártak a valóságnak. De az öröm az arcán őszinte volt. Még a cukrászlány is megkönnyezte... A fotózáson meglehetősen nehéz volt őszinte mosolyt csalni az arcára, kameraérzékeny lévén szórta a művigyorokat. Amikor újra minden elcsendesedett, elment az utolsó vendég is, megkapta az ajándékait is. Kendétől is. Mert ő akart neki ajándékot venni, és már alig várta, hogy odaadhassa. Hatalmas volt az öröm, valamikor 11 előtt bírtam őket ágyba parancsolni. És újra, MOST is feküdtem mellette, dugdosta a kis kezeit alám/fölém/belém/rám, néztem, és boldog voltam. Az én csepp pici fiam 3 éves okos, nagyfiú lett.
Néhány kép a nagy napról:
É. Zsombor 3 éves nagyfiú lett, szeptembertől óvodába jár, reméljük addigra kitalál magának egy jó kis jelet :)
Boldog születésnapot kisfiam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése