a szülinapos

Hogy elrepült ez a néhány év... Még élénken emlékszem a műtétre, ami kellett ahhoz, hogy elinduljon hozzánk. A rémületre 12 hetesen, amikor azt hittük, elveszítjük. Az érzésre, amikor 19 hetesen  végre láttuk az arcát, és még ezét-azát :) A sürgésforgásra, amikor majdnem nagy baj lett( kedves szülésznő miután megkérdezte mi a fenének vagyok ott, az én városomban nem lehet szülni... mindenórásan hanyatt fektetett a CTG-én, és csak a  visító gépnek köszönhetjük, hogy még élünk...) a másnap reggel elöntő magzatvízre, Életre a kórházi cuccban, a szomszédban üvöltöző, káromkodó, rugdosó tizenéves "anyára", aztán a hordágy, pityergő hozzátartozók, lift, műtő, elbillentett ágy, hogy ne féloldalas legyen az epi..., csípés, rángatás, nevetés, majd az én kiscicám maszatos, gyűrött arca, ami ijesztően pont olyan mint az apjáé :))) a véres maszkos doki (köldökzsinórból megkínáltuk), majd a végre boldogságkönnyes apa, és apuék, az első találkozásunk Kendebendével, amikor a nagy egymásbafeledkezésben elfelejtettem cicivel kínálni, az első "fürdés" műtét után, séta a posztopról a gyerekágyas osztályra, az első pelenkázás, a nincs tejem, a tápszeres recept amivel elengedtek és amit soha nem váltottunk ki, hazafelé első szopi az autóban, és aztán még 20 hónapig. És mi lett abból a kis csomagból? 3940 grammal és 49 centivel látta meg a napvilágot. Most 17,5 kiló és 109 centi. És mennyi minden eközött a 2 nap között. Tanultunk, sokat. Egymástól, egymásról. Egy csoda. Egy okos, szeretnivaló, erős egyéniség. Nem könnyű vele, de mindig jönnek percek, amik miatt megéri. Nagyon szeretlek, kisfiam!

Elmaradt beszámoló és képek

Ígértem fotókat a bulikról, íme néhány, mindkét buliról:

Jól sikerült a vasárnapi buli igazán, a gyerekek nagyon jól érezték magukat, gyakorlatilag csak inni jöttek ki az ugrálóvárból, pedig most aztán tényleg kitettem magamért, 5 féle sütit gyártottam (persze erősen kompenzáltam, mivel a szerdai bulira nem készült csak másfél süti ugye...), a barátnőm a kitikkadtaknak lufit tekergetett, majd a buli természetesen a szobában az ágyunk tetején ért véget, amelyen ugrálva kb 5-en üvöltötték: "Ma van a szülinapom pom pom pom pom poropom pom...."
Egyébként egész szép kis nap volt a vasárnap, reggel piacoztam végre, persze megint hazakerült valahogy egy korallberkenye... Aztán délelőtt templomba mentünk. Be kell valljam, nem vagyok hívő ember, amiben meg hiszek, ahhoz nem tartok szükségesnek közvetítőt, de Kendét evangélikus oviba írattuk (amikor megálmodtam, hogy azt szeretném, még nem volt az...) és ez volt az első családi istentisztelet a tanévben, meg a Teremtés hetének kezdete, szóval a gyerekek meg az óvónénik verseltek meg énekeltek. Kedves volt tényleg. Délután meg buli. De valahogy csak kész lett minden, és mindenki jól érezte magát. Kende most árulta el, mielőtt a meccsen megfáradva kidőlt a párnámon, hogy ő bizony azt hitte, az ugrálóvárat a szülinapjára hozták... Kicsit összefacsarodott a szívem :(
Az viszont tök jó, hogy a meghívott gyerekek szülei azóta messziről mosolyogva üdvözölnek,  a gyerekek meg folyton kérdezik, mikor jöhetnek megint :))

Első felvonás

Mármint a szülinap első felvonása, ezen már túl vagyunk. Mert hát szerdán az én gyönyörűséges nagyfiam 4 éves lett. Ehhez, illetve az esti zsúrhoz kellett némi előkészület, ezért nem jártam erre egy darabig. Kedden például szakiskodtam: gletteltem, alapoztam, festettem. Aztán persze nyögtem, olyan izomlázam volt :) Szerdán apukánk nem dolgozott, így sokat segítette nekem, kellett is, nagyon lassú és gyöngusz voltam, pl másfél süteményt sikerült elkövetnem. Slusszpassz. azért a fél, mert délután 2kor jöttem rá, hogy ezt a sütit 8!!! órát kéne a hűtőben dekkoltatni, tehát be sem fejeztem. Ma sikerült, holnap ebédhez lesz finom tortánk :)
Szóval a  szülinap. Reggel családilag vittük Kendét oviba, meg nagy büszkén vitte a sütiket (pogi meg mandulás vaníliás kifli...) meg a nagy tálca gyümölcsöt, ezzel kínálják meg a szülinaposok a többieket. Nagyon aranoysak, még ajándékot is kapnak, Kende - minő meglepetés - dínós kártyát kapott, meg egy almát, benne 1 szál gyertya. Délelőtt végre sikerült beszerezni az ajándékát, rollert kapott, kicsit komolyabb, ezzel míg rollerezni akar, fog tudni :) Délutánunk igen izgalmasan alakult, majdnem (hát nem csak majdnem...) elkéstünk a fotóstól... Kendét kiaz oviból, be az autóba, irány a cuki a tortáért, aztán a fotóshoz. Nálunk már hagyomány, hogy a gyerekek születésnapján a tortával, ami mindig figurás, elmegyünk a fotóshoz, készülnek tortás, egyedülös, családos képek a gyerekekről. Most is :) ÉS olyan nehéz volt választani közülük... Végül 14 képet választottunk ki, le se írom, mennyibe fog kerülni... Utána persze tűztünk haza, mert vártuk a családot.Leszögezem, a szűk családot. Ezért csak 9 autó állat a ház előtt :)) Jó, ebből 2 a mienk :) Jöttek a kis unokatesók is, a buli végén akorrát diszkóztak :) Alma együttes örökbecsűit, ha ismeritek, tudjátok miről beszélek, ha nem, http://www.youtube.com/watch?v=hi3pbtrqy70 és http://www.youtube.com/watch?v=fLvmuPEP6R8&feature=PlayList&p=1536D27BA3D9AE20&playnext=1&playnext_from=PL&index=6
Na ezek ordítottak, apuka le fel kapcsolgatta villanyt, teljes őrület volt.
Persze szuper ajándékokat kapott, kalózhajót, legókat, dínós pulcsit, szpádőmen-es zoknit, védőfelszerelést a rollerhez, meg még a fene tudja mit. Kiegészítő ajándékképpen holnap vonattal megy vadasparkba a keresztanyjával. És vasárnap jönnek az ovistársak, barátok bulizni, lesz ugrálóvár is, hát kíváncsi leszek, na ez lesz a második felvonás. Képeket majd prezentálok, még nem tettem fel őket.
Jaj és egy nagy örömömet is szeretném leírni. Teljesen véletlenül nézegettem az iwiwen az üzeneteket ( a hugom szólt, mennyien írtak Kendének) és ráakadtam egy osztálytársam (sőt kolis szobatársam) képére. Kiderült, ő is babát vár, karácsony körülre, írtam neki, és már levelet váltottunk, olyan jól esett :)

Hol kezdjem?

Mondjuk az elején:)
Amint elkészül a Zsombiképes post, egy csöndes eső kellős közepén nagyot dörren az ég, áram el. Zsombi sikítófrászt kap, míg vége nincs, az ölemben dekkol. Reggel a gépen se kép se hang... Időm nincs mérgelődni (azért sikerül...) menni kell a dokihoz. Minike egyedül héderel odabent, és a hormonok idétlenkedése ellenére köszöni szépen remekül van. Délután szülői, előtte SZMK az oviban, utána jól megérdemelt sütizés a barátnőmmel, naon jó volt végre egy kicsit a fiúk nélkül dumcsizni :) A szerdai nap számomra még most is csoda. Délelőtt leszerveztem magamnak egy időpontot  a szerelőhöz, előtte informálódtam, a baromi drága lakásbiztosításunk jó erre is, fizetnek.  Szerelő délután szól, hogy akkor mehetünk a gépért, ami kicsit okosabb is lett... Hívom a biztosítót, hogy akkor küldhetik a kárszakértőt a számláért meg a szakvéleményért. Ja, nem küldik, elintézhetjük telefonon is. Én kicsit hitetlen, de rendben. Lát ő egy számlaszámot amiről fizetem a díjat, ide utalhatják a pénzt? Mondom persze, lehet. Jó, akkor ő ezt most el is utalta. Én meg döbbenten hallgattam. Hát még ilyet! Már nem is fáj annyira, hogy ilyen drága a biztosítás :) Nem ehhez vagyok szokva :)
Ma pedig délelőtt barátnőztem, decemberre várja a kislányát, vittünk pár nem annyira fiús cuccot, végül egy hatalmas szatyornyi gyűlt össze a pakolászás során :)
A fiúkról szólva Kende rettentően elfárad az oviban, de nagyon szereti, alig akar hazajönni, általában fél órát még játszanak, miután odaérünk. És Zsombit legalább olyan nehéz hazavonszolni :) Szóval a héten már többször aludt el a kanapén szokatlanul korán (értsd 10 előtt :D) És reggelente Élet viszi oviba, ami neki a legnagyobb élmény :) Rettentő büszkén vonul be a gyerekkel az oviba :)) Ma reggel Kende bealudt (nem ébresztem reggel soha) és apa nélküle indult el, nem részletezném az ébredés utáni perceket... Fel kellett hívnunk Apát... Végül én is elvihettem :)
És Zsombi... Nem tudom mi történhetett vele, de minden éjjel felsír mostanában, pedig eddig soha. Olyan szinten, hogy át kell vennem magam mellé, pedig nem is szeret ott aludni. Nem tudom mi lehet az oka, most egyvalami jutott eszembe: egy-két napja rohamosan fejlődik értelmileg meg beszédileg. És olyan zsivány, hogy el nem tudom mondani. Talán valami fejlődési ugrása van, és az nem hagyja aludni? Remélem. Az előbb már idejött hozzám, és most megint nyugtalan, abba is hagyom a kopácsolást...
Na jó egy történetet csak leírok hét elejéről... Gyanús szagok terjengtek, falhoz is állítottam másodszülöttemet: Zsombi, bekakáltál? Zsombi mintha nem is hallotta volna... Újra felteszem a kérdést, zsivány, sunnyogós vigyor a válasz.
Anya kemény: Na akkor irány a fürdőszoba!
Zsombi: Jó!
És elindul irányba, nyitja a fürdőajtót, áll a kád elé, kiabál: Ká, Ká! (kád)
És mostanában egyre több az ilyen, ha kérem valamire, vagy kérdezek tőle, a válasz "Jó" vagy "Nem-nem" fejrázással kiegészítve. PL konzekvensen letagadja ha melege van, de ha álmos, nem tagad, és el is indul :) Kis okosom. És állandóan menne "Mama, Tata!" a nagyszüleimhez. Ettől ők persze rettentő boldogok. Hétfőn a szobában egyszercsak azt mondja Mama, na akkor menjünk, szedjünk barackot. Zsombi: "Jó!" És jön, fogja a kezem. "Mama!" Az ő kezét is megfogja, majd "Éta éta!" (séta) felkiáltással hárman kézenfogva kimegyünk a kertbe. Édes kis okos komám.

Jaj, ilyenkor eszembe jut csomó dolog amiről még írni akartam, de már olyan késő van. Ma főztem 2 üveg fügelekvárt :) Tegnap benéztem a kamrába, és nem tudom, mikor fog elfogyni ennyi befőtt meg lekvár :))) Na jó, tényleg ennyi mára...

akkor már

Akkor már pár kép az én dolgaimról is :)
Hát nem gyönyörű??? Tavaly kaptam Nőnapra, most így néz ki, aki ráér megszámolhatja, 25 virág van rajta.

Saját kreálmányaim, Kende körtéje és a barátja szilvája. Egyébként ovizsákok :)

Csak képek: Kende FRISSÍTVE!!!

 
 Anyunál a diófán

 
Sikláshoz készül
Lenn a parton hintapalinta

Hát, nem sok, de ő inkább fotóz. Vagy pofát vág a képen :)
Frissítve!!!!!!!

Mondtam, hogy fintorog :))

A Balcsin is fintorog :)

Mert ő nagy vagány... A T-Rex lábán üldögél :)

az ovis anyáknapon, az ajándékaival. Olyan édes...

Nos úgy gondoltam, ha pár régebbi képpel is, de csak kiegészítem, ne legyen felemás a dolog.

Csak képek: Zsombi

alvás vendégségben
 
alvás otthon

így is tud :)

 kakaózni, enni csak így jó

mennyivel jobb itt a lábmosóban...

az ovi medencéjében

bal kézzel, egyedül :)

címszavak

Csak címszavakban, mert elég erőtlen vagyok:
Zsombinak egész napos hőemelkedése volt/van, kedve azért jó.
Kende estére belázasodott.
Nekem meg herpeszem lett.
Azért voltam EKG-n, jó lett.
Holnap nem akarok ilyen negatív bejegyzést írni. Bár 2 beteg gyerek mellett maga a bejegyzés sem biztos...

...sszus...

basszusbasszusbasszus.... Zsombi ma anyunál rosszabbul lett, erőlködött, aztán lábrángatva sírt, mikor felébredt már láttuk, hogy tényleg gond van, csupa lázas volt a szeme, meg persze az egész gyerek. Elvittem gyorsan a doktorbácsihoz. Hiába szedte péntek óta a Ceclorettát, nem gyógyult tőle, pedig már kellett volna. Sumamed-et írt most fel, tele van mindene váladékkal és a torka is csúnya. Ezt a lórúgást idén már kapta legalább 1x, de tavaly ősszel biztosan. Akkor kezdtük ezt a rémálmot, egy asztmatikus hörghuruttal. Aztán decembertől márciusig képtelen volt meggyógyulni. Hurutok, arcüreg és középfülgyulladások sora, és levakarhatatlan hurutos hörgés. A hörgés a nyár közepén tűnt el, a szopi végeztével meg a jó hegyi levegő miatt. Most újra itt van és én rettegek. És nem értem. Erős, egészséges gyerek, 17 hónapos koráig szopott, ugyanaz az anyag, mint a bátyja, miért van az, hogy ő ennyire beteges? Kende ha 2x hiányzott betegség miatt az oviból. És ennek nagyon örülök. De Zsombi miért? Aggódom érte nagyon. Annyira kis elesett most, az meg már nekem nem jó, hogy cipelteti magát, és mégse mondhatom egy csupaláz másfél évesnek, hogy  a kistesónak nem jó, ha az ő 13 kilóját cipelem...
Remélem holnap jobb napunk lesz. Bár engem tutira felmérgelnek, megyek EKG-re, és a doki egy rémálom...

hümm

Nos, sajnos míg én itt írogattam legutóbb, Cila ereje elfogyott. Nem nagyon részletezném a délutánomat, a hugom balesete óta nem bőgtem ennyit. Eltemettem szegénykémet. Szerencsére nagyon nem tudtam utána belelovallni a bánatba, Zsombi felébredt és szórakoztatott. Az azért elég szörnyű érzés, hogy még mindig várom, hogy felkapaszkodjon reggel az ajtóra, és a kaput is óvatosan nyitom, egyszer, míg kicsi volt, ráhúztam a lábára :( Próbálom azt gondolni, hogy azért volt itt, hogy ezt a pár hónapot megszépítse nálunk, és hogy ebben a pár hónapban ő is jól érezze magát.
Zsombi éjszakája megint nem sikerült túl jól, értelmet nyertek az előző rossz éjszakák, belázasodott, már taknyos is volt...
Kende pénteken már szívesebben maradt oviban, mert tudta, hogy ebéd után elhozom , és ezt miheztartás végett az óvónőkkel is közölte érkezéskor :)
Zsombit gyorsan elvittem a doktorbácsinkhoz, szerencsére. Garat és légcsőgyulladása van/volt, szedi az antibigyót. Érthetetlen számomra, miért fél ennyire a vizsgálattól, de végigüvölti. A vicc az, hogy utána első szóra ad puszit a doktorbácsinak... Na azért annyira nem barátkozik, mikor kikísértek minket, ellenvéleményt nem tűrő hangon közölte:ajtó! Vagyis ő ezt most itt becsukja, tessék befelé menni :)))
Délben mikor mentünk Kendéért, már ő is rekedt volt... De eddig ennyi, nem lázas, nem köhög, nem taknyos, ő nyilván erősebb.  Én nem, már totál belemásztam, nem nagyon van levegőm, fáj nyelni... Az a roppant ironikus, hogy azóta viszont tudok aludni, nem forgolódok órákat... Zsombinál viszont újra itt a mumus, a hörgés. Annyira nem akarom megint egész télen orvoshoz hordani :(
Szombaton nekiestem a gyümölcsnek egy kis testvéri segítséggel, a végeredmény 5 üveg barack- és 8 üveg körtebefőtt. A fügéről persze megfeledkeztem, de a hűtőben jó helyen van ;)
Tegnap kertészetben csavarogtunk, és ha már arra jártunk, megnéztük anyu kint van-e  a kiskertben. Persze kint volt, és ha már arra jártunk, hozzánk vágott egy zsák almát. SEGÍTSÉG!!!!!

ma

ma megint sírós otthagyás az oviban, nem szeretem. Szóval holnaptól az apja viszi, olyankor sosincs nyávogás.
Megint állatorvos, délután megint megyünk, de már nem sok remény, a hője is alacsony :(
Kedvjavítónak benéztünk a nagyszüleimhez, jó ötlet volt, barackszedéskor érkeztünk, kaptunk is befőttnek, meg körtét is, meg szőlőt is, meg fügét is lekvárnak. Már csak az a kérdés, mindezt mikor... De szerintem a érettebbjéből viszünk az oviba. De mennyit vigyek 30 gyereknek???? Na mindegy. Történt egy kis baleset is, Zsombi picúr ujját megcsípte egy darázs :( De most legalább tudjuk, nem allergiás rá. Úgy néz ki...  Olyan édes volt, ment hátra az udvaron az állatokhoz, és nem értette, hol van Bolygó. Kérdezte: "Ló?" Mondtam, már sajnos nincs (pár hete pusztult el :( )Erre közölte:"Nnna." Ez egy remek szó, szinte mindenre jó: elment, elfogyott, kész van, eltűnt stb. Használja is becsülettel, nagy derültségünkre :) De a kakast megtalálta, mondta is : kujikujikú! Persze jól elfáradt, mire hazaértünk elaludt, remélem most nem kell majd délután ébresztenem...
Azt hiszem megyek én is, lefektetem Minikét is  ;)

szeptember 2.

Nos, ha már megvolt minden papírom, gyorsan elintéztem magamnak a vérvételt reggel. Ilyenkor nagyon jól jön egy ismerős laboros, aki a kíváncsi és utálkozó tekintetektől távol soron kívül megcsapol :) Lehajtott fejjel és rendkívül gyorsan vágtam át magam a tömegen, akik a vérvételre vártak...
Kende aznap már inkább nem akarna ott maradni, még percekig sír mikor ott hagyom :(
Ahelyett, hoyg végre élvezném az egy gyereke szabadságot, megint nem vagyunk otthon délelőtt, állatorvos, már megint. Sőt délután is, Kendével kiegészítve. Kende őrült boldog, kapott fecskendőt a "macskadoktortól". Este kis ruházatfrissítés Kendének (mindent kinőtt...) kész tortúra, a kölykök le föl rohangálnak az állványok között. Véletlenül anyának is jut egy felső, apa választása :)
Éjszaka pedig újra Zsombi sírás, ismeretlen eredetű, anyai ágyban hirtelen gyógyuló fajta. Eddig nem volt ilyen, 3 hónapos kora óta, eléggé kétségbeejtő.

szeptember 1.

Hű, hát, elég jó kis nap volt... Reggel Kendét elvittük oviba, vittünk mindent, jó kedvvel is ment, nem is akart hazajönni velünk akkor. Miután leadtam (nem volt egyszerű, 20 kisovis kezdett aznap, nem kis kavarodás meg sírdogálás volt a folyosón...) gondoltam egy merészet és elmentem Zsombival a védőnőhöz, remélve nem kell órákat várni, elvégre a szabi utáni első napja volt. Szerencsénk volt, volt rám ideje, megírta a kiskönyvet, lemérickélt, mérhetetlen mennyiségű paírt kitöltött, és megkaptam a beutalóimat is vérvételre, belgyógyászhoz. Vérnyomást is mért, pulzusom világbajnok, 55. Még épp dobog a szívem :))) Viszont volt egy olyan mondata.... Vigyázzak majd rá, hogy ne nagyon hízlaljam fel a babát, mert ugye a hasfalam... És ezt mégis hogy gondolta????? Fogyózzak? Kezdjek dohányozni? Kedvelem a védőnőt, de ritkán ilyen marhaságok szaladnak ki a száján. Sebaj, nem is válaszoltam. Az első lépcső megvolt, de a remek rendszer szerint ezekre a beutalókra orvosi pecsét kell, amiért heti 2 nap lehet befáradni a kórházba. Ez mondjuk pont olyan nap volt, de már késében voltunk. És persze reggel a nagy rohanásban Zsombi az éjszakai pelusban maradt, ez már eléggé sokat veszített nedvszívóképességéből eddigre (jujj de finoman fogalmaztam :D) tehát hazarohantunk átöltözni... Végülis még ott volt a doki, lepecsételt, aláírt mindent. Zsombival az ölében! Együtt nyomták a pecséteket, a védőnőnek is segített ott gépelni, roppantul meg voltak vele elégedve. Főleg a doki, aki megjegyezte neki, hogy "olyan jó húsban vagy, mint anyád". Azt se tudtam hirtelen sírjak vagy röhögjek... Mindegy, ezen is túl voltunk. Haza, ebéd, szunya. Egyszer csak felriadok, nézem az órát, 10 perc múlva 4. Talpig leizzadtam, felkapkodtam a ruháim, Zsombit gonyosz álnok módon legszebb álmából kirángattam, kocsiba be, "padló"gázzal irány az ovi. Lelki szemeim előtt zokogó, szemrehányó gyermek, aki már nem is akar velem hazajönni... Óvoda előtt autó leállít, és ekkor a rádió a következőt közli: "HÁROM óra van." Én megsemmisülök, verem a fejem a kormányba... Odabent félkómás gyermekem próbál a szájába találni az uzsonnával. Megörül nekem, majd megkér, mi is menjünk ki az udvarra a többiekkel, és maradjunk olyan sokáig, míg ők. Anya végkép magába zuhan... Mondanom sem kell, milyen friss voltam a nap további részében, Zsombi milyen nyűgös volt estig, Kende milyen "rossz" volt a túl sok élmény miatt. És pihentető alvás helyett Zsombiüvöltés éjjel :(

muszáj

Muszáj írnom. Cila nincs jobban, én már elköszöntem tőle, az orvos még nem adta fel. Kendének mondtam, hogy búcsúzzon el tőle reggel, mert lehet, hogy már nem tud délután. Azt mondta félrebeszélek, a doktorbácsi meggyógyítja. Én már nem hiszem. Gondolatelterelésnek (pihenés helyett) inkább írok.

Csak a remény

Csak ez maradt szegény kicsi Cilánknak. Kedvenc kiscicánk nagyon beteg, sajnos azt hiszem haldoklik :(( Az orvos megtesz érte mindent amit lehet, de nem javul az állapota, és én sem igazán tudom belediktálni azt a pár csepp kamillateát sem. Nagyon szomorú vagyok.
 
Ha kicsit javul a helyzet, majd jövök, mert írnivalóm lenne. Védőnő, óvoda, ilyesmik. De most csak aggódok :(