Mondjuk az elején:)
Amint elkészül a Zsombiképes
post, egy csöndes eső kellős közepén nagyot dörren az ég, áram el.
Zsombi sikítófrászt kap, míg vége nincs, az ölemben dekkol. Reggel a
gépen se kép se hang... Időm nincs mérgelődni (azért sikerül...) menni
kell a dokihoz. Minike egyedül héderel odabent, és a hormonok
idétlenkedése ellenére köszöni szépen remekül van. Délután szülői,
előtte SZMK az oviban, utána jól megérdemelt sütizés a barátnőmmel, naon
jó volt végre egy kicsit a fiúk nélkül dumcsizni :) A szerdai nap
számomra még most is csoda. Délelőtt leszerveztem magamnak egy
időpontot a szerelőhöz, előtte informálódtam, a baromi drága
lakásbiztosításunk jó erre is, fizetnek. Szerelő délután szól, hogy
akkor mehetünk a gépért, ami kicsit okosabb is lett... Hívom a
biztosítót, hogy akkor küldhetik a kárszakértőt a számláért meg a
szakvéleményért. Ja, nem küldik, elintézhetjük telefonon is. Én kicsit
hitetlen, de rendben. Lát ő egy számlaszámot amiről fizetem a díjat, ide
utalhatják a pénzt? Mondom persze, lehet. Jó, akkor ő ezt most el is
utalta. Én meg döbbenten hallgattam. Hát még ilyet! Már nem is fáj
annyira, hogy ilyen drága a biztosítás :) Nem ehhez vagyok szokva :)
Ma pedig délelőtt
barátnőztem, decemberre várja a kislányát, vittünk pár nem annyira fiús
cuccot, végül egy hatalmas szatyornyi gyűlt össze a pakolászás során :)
A fiúkról szólva Kende
rettentően elfárad az oviban, de nagyon szereti, alig akar hazajönni,
általában fél órát még játszanak, miután odaérünk. És Zsombit legalább
olyan nehéz hazavonszolni :) Szóval a héten már többször aludt el a
kanapén szokatlanul korán (értsd 10 előtt :D) És reggelente Élet viszi
oviba, ami neki a legnagyobb élmény :) Rettentő büszkén vonul be a
gyerekkel az oviba :)) Ma reggel Kende bealudt (nem ébresztem reggel
soha) és apa nélküle indult el, nem részletezném az ébredés utáni
perceket... Fel kellett hívnunk Apát... Végül én is elvihettem :)
És Zsombi... Nem tudom mi
történhetett vele, de minden éjjel felsír mostanában, pedig eddig soha.
Olyan szinten, hogy át kell vennem magam mellé, pedig nem is szeret ott
aludni. Nem tudom mi lehet az oka, most egyvalami jutott eszembe:
egy-két napja rohamosan fejlődik értelmileg meg beszédileg. És olyan
zsivány, hogy el nem tudom mondani. Talán valami fejlődési ugrása van,
és az nem hagyja aludni? Remélem. Az előbb már idejött hozzám, és most
megint nyugtalan, abba is hagyom a kopácsolást...
Na jó egy történetet csak
leírok hét elejéről... Gyanús szagok terjengtek, falhoz is állítottam
másodszülöttemet: Zsombi, bekakáltál? Zsombi mintha nem is hallotta
volna... Újra felteszem a kérdést, zsivány, sunnyogós vigyor a válasz.
Anya kemény: Na akkor irány a fürdőszoba!
Zsombi: Jó!
És elindul irányba, nyitja a fürdőajtót, áll a kád elé, kiabál: Ká, Ká! (kád)
És mostanában egyre több az
ilyen, ha kérem valamire, vagy kérdezek tőle, a válasz "Jó" vagy
"Nem-nem" fejrázással kiegészítve. PL konzekvensen letagadja ha melege
van, de ha álmos, nem tagad, és el is indul :) Kis okosom. És állandóan
menne "Mama, Tata!" a nagyszüleimhez. Ettől ők persze rettentő boldogok.
Hétfőn a szobában egyszercsak azt mondja Mama, na akkor menjünk,
szedjünk barackot. Zsombi: "Jó!" És jön, fogja a kezem. "Mama!" Az ő
kezét is megfogja, majd "Éta éta!" (séta) felkiáltással hárman
kézenfogva kimegyünk a kertbe. Édes kis okos komám.
Jaj, ilyenkor eszembe jut
csomó dolog amiről még írni akartam, de már olyan késő van. Ma főztem 2
üveg fügelekvárt :) Tegnap benéztem a kamrába, és nem tudom, mikor fog
elfogyni ennyi befőtt meg lekvár :))) Na jó, tényleg ennyi mára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése