hümm

Nos, sajnos míg én itt írogattam legutóbb, Cila ereje elfogyott. Nem nagyon részletezném a délutánomat, a hugom balesete óta nem bőgtem ennyit. Eltemettem szegénykémet. Szerencsére nagyon nem tudtam utána belelovallni a bánatba, Zsombi felébredt és szórakoztatott. Az azért elég szörnyű érzés, hogy még mindig várom, hogy felkapaszkodjon reggel az ajtóra, és a kaput is óvatosan nyitom, egyszer, míg kicsi volt, ráhúztam a lábára :( Próbálom azt gondolni, hogy azért volt itt, hogy ezt a pár hónapot megszépítse nálunk, és hogy ebben a pár hónapban ő is jól érezze magát.
Zsombi éjszakája megint nem sikerült túl jól, értelmet nyertek az előző rossz éjszakák, belázasodott, már taknyos is volt...
Kende pénteken már szívesebben maradt oviban, mert tudta, hogy ebéd után elhozom , és ezt miheztartás végett az óvónőkkel is közölte érkezéskor :)
Zsombit gyorsan elvittem a doktorbácsinkhoz, szerencsére. Garat és légcsőgyulladása van/volt, szedi az antibigyót. Érthetetlen számomra, miért fél ennyire a vizsgálattól, de végigüvölti. A vicc az, hogy utána első szóra ad puszit a doktorbácsinak... Na azért annyira nem barátkozik, mikor kikísértek minket, ellenvéleményt nem tűrő hangon közölte:ajtó! Vagyis ő ezt most itt becsukja, tessék befelé menni :)))
Délben mikor mentünk Kendéért, már ő is rekedt volt... De eddig ennyi, nem lázas, nem köhög, nem taknyos, ő nyilván erősebb.  Én nem, már totál belemásztam, nem nagyon van levegőm, fáj nyelni... Az a roppant ironikus, hogy azóta viszont tudok aludni, nem forgolódok órákat... Zsombinál viszont újra itt a mumus, a hörgés. Annyira nem akarom megint egész télen orvoshoz hordani :(
Szombaton nekiestem a gyümölcsnek egy kis testvéri segítséggel, a végeredmény 5 üveg barack- és 8 üveg körtebefőtt. A fügéről persze megfeledkeztem, de a hűtőben jó helyen van ;)
Tegnap kertészetben csavarogtunk, és ha már arra jártunk, megnéztük anyu kint van-e  a kiskertben. Persze kint volt, és ha már arra jártunk, hozzánk vágott egy zsák almát. SEGÍTSÉG!!!!!