Boldogság!

Sziasztok!
Voltam bent Évinél a kórházban, minden rendben van. Egy kis pontosítás: éjjel 1-kor feküdt fel az ágyra, és fél 3-kor már megvolt a baba. Szóval nagyon ügyes az én barátnőm. Most is úgy ült az ágyon, mintha napokkal ezelőtt szült volna. :) Nagyon jól néz ki, és az egész család rettentő boldog. Fáradtságot csak apán láttam :)
Csanádot a babás nővér 3x mutatta meg (ajtón keresztül) a látogatóknak, a végén már rettentően méregbe gurult, de amint elkezdte a nővér ringatni, rögtön megnyugodott.
Egyébként szopizik ügyesen, és jó nagyokat büfizik. Viszont azt elfelejtettem megkérdezni, hogy a tejtermelése beindult-e már. (Rengeteg tejcsije szokott lenni, igazából nem aggódok)
Kérdeztem a bátyókat, hogy "naaa, mitek van???" Zsombi meg volt illetődve, nem szólt semmit, Kende alig hallhatóan mondta nagy büszkén: "Csanádunk van". Aztán amikor mentünk lefelé a lépcsőn Zsombi is közölte velem: "Anából kibujt Canád".
Hoztam képeket, remélem sikerül beillesztenem, gyönyörködjetek a bennük!

További szép napot nektek! Mogyi

MEGÉRKEZETT!

Kedves olvasók!
Mogyi vagyok, a barátnő. Nekem jutott az a szép feladat, hogy közöljem veletek: az éjjel az én drága barátnőm életet adott Csanádnak! 3800 gramm, és 53 cm a kis legényke. Éjfélkor mentek be, és 2 30ra már meg is volt a baba. Engem 4 órakor hívott, pár szót beszéltünk, a hangja nagyon vidám volt, úgyhogy gondolom minden OK. volt.
Több részletet nem tudok, ma hívom, és reményeim szerint lesznek képek is. Még jelentkezem!
Szép napot! - Mogyi

AZ a poszt

5 percesek és folydogáló magzatvíz. Indulunk!

D day

Voltam NST-n, minden rendben, mostantól naponta kell járnom. Amnioszkópot nem tudott csinálni, vagyis annyira még nem nyitott a méhszáj, hogy megkuksizhassa a magzatvizet (ujjyni külső, tollszárnyi belső). Volt Uh is, a lelet kísértetisesen hasonlít Zsombiéhoz... A lényeg: minden ok, kb 3800 (+- 10%) gramm a gyermek becsült súlya. Miheztartás végett közölte, hogy pénteken-szombaton se ő, se a helyettese nincsenek. A szülésznő azért megsúgta, hogy telefonon riaszthatóak :)
Kellemesnek nem mondható jósló fájásaim vannak jelenleg, hogy mi lesz belőle majd kiderül. Mindenesetre a dokim reggel 8 ig ügyeletes.

Bocsi...

Lassan úgy járok a bloggal, mint a telefonnal... Nem merek írni, mert mindenki AZT az írást várja már :) Most csak annyit szerettem volna pedig, hogy ma NST, UH, és talán okosabb leszek időpont ügyben. És még annyit, hogy nagyon jól esik, hogy ennyire velem vagytok!!!

Szolgálati közlemény!!

Kedves olvasók, megoldottam az értesítés kérdését, kedves barátnőm, Mogyi fog bennetek tájékoztatni amint lesz miről. Jelenleg még nincs, de szakad az eső, tehát bízok :))))

Még mindig semmi...

Pedig piacoltam, kigyomláltam az utcafronton a kertet és ültetgettem is. De eddig semmi...

Attrakcijjóóó!

Most már talán nem kiabálom el, ha leírom, Zsombikám milyen nagyon ügyes lett az elmúlt napokban. Erősen úgy néz ki, hogy az alvásokhoz délután és este kell pelus, egyébként kis gatyás galamb lett a lelkem. Napi 1-2 baleset előfordul, de magától szól, hogy pisilni akar. És nagyon büszke arra, hogy gatyát hord, mindenkinek meg kell nézni :)) És ami fontos, hogy egyedül vetkőzik pisiléshez, le tudja tolni a nadrágot, a gatyát, illetve ha body van rajta letépi :), és a pelust is le tudja venni. És egyedül mos kezet. És imád kezet mosni :)
Még a végén megint csak pelenkásunk lesz??? Csak mikor már végre...
Tegnap egyébként NST-n voltam, semmi nem történt azon kívül, hogy megjött a kontrolltenyésztésem eredménye, és egy halom gyógyszert kaptam... Aminek lenni kéne az nincs (laktobaci), aminek nem kéne az van... Szerencsére a streptokókusz már feladta. Csak van helyette más... De most már csak vége lesz ennek előbb-utóbb :)))
Van egy olyan érzésem, hogy őkelme sem fog idő előtt (hol van az már...) érkezni. Azt azért mélyen remélem, hogy nem várja meg apu szülinapját, 30-át, mint ahogy azt mások remélik... Mindenesetre holnap kimegyek reggel a piacra, bár Élet azt morogta, hogy talán már nem kellene. De könyörgöm, heverésszek itthon, várva, hogy valami történjen???? Kimegyek, szétnézek, töltődök, hátha alakulunk.
Ja és megvan a véleményem a szolgáltatókról is, majd erről is írok, ha még odajutok, de már nem ma :)

Elkészült

Elkészült bizony az idei első főzet mentatea a kertből. És ha már úgyis kint voltam, és úgyis írtam a kertről pár napja, vittem a fotóapparátot is :)
Nesze nektek, ömlesztve az én kis gazos kertem:

Hátralék

Némi hátralékom van, szombaton kirándulni mentünk, és nagyon jó volt. A város széli téglagyári tavaknál jártunk, következzék a képes beszámoló:
Elindultunk körbe az egyik tónál.
Találtunk őz és kutyanyomokat,

Fújtunk pongyolapitypangot,

Megnéztük a kilátót,

És ki is néztünk belőle.

Benéztünk az ősemberhez,

Mindenféle titokzatos állatok lyukait láttuk,

A fiúk csúzdáztak a játszótéren,

Találtunk óriáspókot,

És megcsodáltuk a hattyúkat is.

Nagyon jól éreztük magunkat, de erősen lógott az eső lába, így sokáig nem maradtunk. Mindenestre sűrűbben megyünk ezentúl, mert nagyon jó!!!!

Nos...

Akkor először válaszolnék a hirtelen megsokasodott kommentekre :)
Gigapocak, igen :) Harmadszor giga. Igyekszem előásni az akkori képeket. A súlyok pedig a következőképpen alakultak: Kende 39+5 hétre született: 3940 grammal. Zsombi 41 hétre született 4140 grammal.  Csanádot hasonló kaliberre saccolták, hamarosan kiderül az igazság :) Szóval az átlag kb annyi, de születés után nem egyformán nőttek, Zsombi kis Döbrögi volt mindig, de ezekről a súlyokról is akarok majd egy posztot, ha már mindösszes gyermekeimet össze tudom hasonlítani.
Ja és nem kell irigykedni, a gigapocak giganehéz... És folyton beleütközöm combilag minden lépésnél. És ha leülök, a pocakom leér... És hadd ne folytassam. :)))
No közben megtaláltam amit kerestem :)
Tehát íme a Kende és Zsombi pocakok:

Ööööööö.....

Felhívták a figyelmem egy aprócska dologra, gondoltam megosztom itt...
én 32 hetesen...
és ma...

És Zsombira most jött rá a mérhetetelen akrása a szobatisztaságnak... Pelust folyton leszedi és mellépisil a bincinek... Ma már 2x töröltem fel a laminált padlót...

IGEN...

még egyben. Bár szaporodnak a telefonhívások, főleg a közvetlen családtól, nem hiszik tán el, hogy szólni fogok, ha helyzet van??? De egyelőre nincs helyzet. Pedig tényleg mindent megteszek!!! Ma pl nyílt nap volt az oviban. Speciel én úgy tudtam holnap lesz...Tehát én is Zsombi is a "Csak bedobjuk Kendét az oviba, arra jó ez a cucc is" öltözékben érkeztünk... Mindegy, nagyon jó volt, Zsombi ovissá avanzsált, még az előadásba is bevonták-bevonta magát. Még most is azon röhögök, amint a szegény kiskakas kapirgált a szemétdombon nagy bánatosan, hogy semmit nem talál, mire az én kisfiam odaballagott, felvette a gyémánt félkrajcárt és a kezébe nyomta: Itt van!!! Aztán menetelt a katonákkal is :) Kende teljesen bevonta, magával rángatta névsorolvasásra is, ha a mögötte lobogó gyerek megakadt valahol, rántott rajta egyet, majd leültette maga mellé, és a reggeli imádságot úgy mondta el, hogy az öccse nyaka köré kulcsolta a kezét. Zsombi természetesen reggelizett az oviban, majd a homokos rajzasztal teljes homokkészletét a padlóra rajzolta....
Nos így kicsit csúszott a délelőtti program, ami viszont tovább nem tűrt halasztást. Valami oknál fogva mostanság nem nagyon szeretek hajlongani, a fiúk viszont pakolni, így megelégedtem azzal, hogy esténként lábbal csapást csinálok a gyerekszobában a padlón az ágyig... De már olyan mértékű volt a kupi, hogy nem bírtam tovább nézni. Legalább 2 órát töltöttem a 9!!! négyzetméteres szoba padlóján, mire végeztem. Meg is fogadtam, ezt én soha a büdös életben mégegyszer nem csinálom meg... Érdekes módon este Zsombi már magától elpakolt maga után... Kende nem, ő az oviban elpakol, de itthon azt is szelíd erőszakkal kell elérnem, hogy a kabátját meg a cipőjét ne a lakás különböző pontjain hajítsa el... Tudom, én nem neveltem bele...
Délután a barátaink jöttek el, hogy még utoljára egyben megtekintsenek :))
A fiúk hihetelen jót játszottak együtt, mintha nem lettek volna egész nap együtt az oviban...
Zsombinak egyébként tegnap is volt pár jó momentuma :)
Az ajtóban játszott a macskával, utána elküldtem kezet mosni "mert macskáztál". Kicsit később épp itt ültem, a pulcsim felcsúszott, Zsombi szeme felcsillant, "anya! pocakod!!" simogatta puszilgatta, majd amikor ráunt, közölte: "Kezet moszok! Canádoztam!" Hiába mondtam, hogy nem muszáj :)))
Hát így állunk most, 6 nappal a kiírt időpont előtt. Fáradt vagyok, nyűgös és lassú. És türelmetlen, Nagyon szeretnék már túl lenni rajta, tudom, hülyén hangzik, de félek. Mert nem tudom, hogy lesz. És mert érzem magamon, hogy már nem sokáig bírom. És ha eszembe jut, hogy Zsombit 1 héttel túlhordtam...

a kor, az élet...

Nyomot hagytak rajtam... Elszörnyedve vettem észre, hogy a pár havonkénti festés ellenére megjelentek az első ősz hajszálaim. Számomra ez döbbenet. Bár anyai nagymamám már 30 éves kora óta teljesen ősz, tehát akár örökölhettem is a hajlamot. Na mindegy, ez csak egy kis közjáték :)
Egyébként köszönöm, jól vagyok, sajnos, jó lenne már kicsit rosszul lenni :)) Ma azt hiszem legalább 4 telefont kaptam a család különböző tagjaitól azügyben, hogy elfelejtettem értesíteni őket, vagy tényleg nincs semmi :))) Semmi nincs, pedig egész délelőtt a városban cikáztunk Zsombival, persze esett az eső... Természetesen a MEPnél nem volt jó a papírom és az igazolásom sem, menjek a háziorvoshoz, onnan vissza, de el van intézve, és mindenki le van nyűgözve, Zsombiilag. Fecsegett, kommentált, mórikálta magát, haláli jó fej volt.
Ha már Zsombi: ma négyszer pisilt bincibe. Először ő szólt, hogy kakál, de pisi lett belőle. Aztán a délutáni ébredés után (száraz pelussal ébredt!!!) én kérdeztem akar-e, és akart :) Aztán volt egy kis pelus pisi is, de bincibe is sikerült, este pedig fürdés után megint ő szólt, hogy pisil. Szóval ügyes kis krapek, még a végén egyszer szobatiszta lesz :)))
És úgy állok, hogy a diákhiteleseknek még 2 igazolást el kell küldenem, de egyébként mindent mindenhol elintéztem, minden rendben, minden a helyén (azért a kamerát még lehet, hogy töltőre teszem, Zsombinál úgy jártunk, hogy 1 hónapot várt szegény a táskámban, és mire kellett volna, kb 2 percig bírta, lemerült...), már csak a kis főszereplőt várjuk. A fiúk nagyon, ma este is Csanáddal "játszottak", odabújtak, hallagatták, piszkálták, egymásra tromfoltak hol fog kijönni ( a köldökömtől a régi piercing helyén át valamelyik striámig), puszilgatták.
Holnap kimegyek a temetőbe, Mamának névnapja lesz. Remélem az idő megkegyelmez és legalább esni nem fog....

Kiskertész

Annyiszor akartam már írni a kis kertemről :) Ma végképp megérett bennem az elhatározás, egyrészt mert éled és lüktet és csodaszépek a virágok, másrészt mert ma reggel újabb kis lakókat fedeztem fel mikor a piacra indultam. Az alapfelszereltséghez hozzátartozik Kiramira, Kende kandúrja, és sajnos elég sok betolakodó bajszos. Időnként átvonulnak nálunk és nagyon örülünk nekik, egy süncsalád téved be hozzánk. Itt a város szélén szerencsénk van, meg főleg, hogy a szomszédben nő egy hatalmas kőrisfa, tele madarakkal. Pár hete a mi akácfánkon is megjelent egy csomó madár, szentségeltem is rendesen, összeköpködték és összerondították az autót csúnyán. Ők fenyőrigók voltak, ahogy megjelentek, másnap el is tűntek. Télen az etetőt 5 kis széncinke látogatta szorgalmasan, ők nemrég eltűntek, de helyettük jöttek mások a maradékra. Ha jól láttam, rozsdafarkú, még talán vörösbegy is jár hozzánk, akiket viszont nagy kutatómunkával sikerült meghatározni, azok a tengelicék. Ők is öten vannak, és nagyon aranyosak. A mai új vendégek pedig zöldikék. Olyan jó érzés nézegetni őket, a fiúk is lesik őket az ajtóból sokszor.
És amiért még jó kint lenni most: az egész kert pirosban pompázik, mert nyílnak a tulipánok (ezúton is örök hála Sanyi bácsinak, akitől megörököltem őket). De már az én kis ültetéseim is virítanak: a sötétlila magnólia első virágai is megjelentek, a tavaly elültetett sokféle nárcisz is virágzik (míg le nem rágják a tetvedék spanyol csigák...),  a sárgaviola tele ánizs illatú virágokkal, nyílik a sokféle ibolya, a díszmandulák is pinkelnek, a babarózsa is készülődik a robbanásra, a tüdőfű is 3 színben kukucskál, az orgonák már mutatják, mennyi rengeteg virág lesz rajtuk,és egyébként is minden hajt és nő. A füvet már 2x lenyírta Élet az idén, ez mondjuk új nekünk, mert tavaly vetettük el a füvet, most először van szép nyírott pázsitunk :)
Ma természetesen megint nem bírtam ki a piacon (2 hete is hazajött velem egy kis téltemető meg egy fehér hunyor), hogy virágot ne hozzak... Idén először volt kint Lica néni, akinél mindig találok valami szépet, a drágám évtizedek óta hordja ki a kiskertjéből a növénykéket, tavaly nagyon sok mindent vettem tőle, ma még egy kis díszmandulát, csillagfürtöket, és gyűszűvirágot, mert a tavalyi is olyan szépséges volt, hadd legyen még, hely is van, még erősen kialakulóban a kert, alig 4 éve lakunk itt.
Mindezeket el is ültettem ebéd után, sőt, kicsit még kapálgattam is, az egyik ágyás már annyira rettenetesen gazos volt, hogy nem bírtam ki.
Hát így állunk, nem nyugszom, teszek-veszek. A piacon egyébként végre kint találtam a kosaras nénit, vissza is kaptam a kosaramat, (jó, nem ugyanaz, és másmilyen, de nem bánom), és kedves ismerősökkel is találkoztam. Például régi kedves tanítványaimmal, írtam már róluk régebben, az én óráim hozták őket össze, és most július közepére várják a kisfiukat :)))
Az én kisfiam viszont lapít, nyilván elfáradt a nagy kertészkedésben, le is fektetem egy picit, este szülinapozni megyünk (már megint...).

Lehet, hogy az utolsó

Igen kevéssé csábos és csini, viszont az utolsó képek egyike, amin nagy pocakkal szereplek. Ma reggel készült, tehát a fejemért elnézést mindenkitől, gyerekeknek ne nagyon mutogassátok :)

Egyébként NST negatív, pocaklakó nagyon aktív, készülődik kifelé, mert tegnap este óta igen érzékeny helyen sajog veszettül... Megmasszíroztattam a kezem (már sírni tudnék néha annyira fáj...), bár már 1 hónapja nem volt hajlandó masszírozni az aranykezű ember, de most már nem fenyeget a koraszülés :)) A védőnőnél is jártam, ott is minden ok, Zsombival kapcsolatban is megnyugtatott, és igaza volt: a mostanában minket ért lelki dolgok nekünk is soknak bizonyultak, tőle se várjunk csodát... Viszont  a piacról és a MEPről lecsúsztam... Vasárnap piac, hétfőn MEP, ha még egyben tudom magunkat :))

Kukucs

Nos, mivel a mai őrült nap sem indította el a dolgokat, szerintem még maradunk így egy darabig :) Mélyen tisztelt kisfiaim egy ideje már azzal "kényeztetnek", hogy fél 7-től fent kukorékolnak... Ami annyit jelent, hogy nagyjából azonos (ultrahanghoz közelítő) hangszínen vinnyognak, ordítoznak hangoskodnak kb délután 1-ig, amikor le tudom őket tenni aludni. Egy ideje már működött délután is az együttalvás, de most megint nem. Sőt, ma este sem működött volna, meg sem próbáltuk. Ebédnél már a második váltás ruha volt rajtuk, pedig csak kb 1 órát töltöttek az udvaron. Már rájöttem, fiaim a helyben nagyot taknyolás művészei, ezt Kende ma a pázsiton bírta elkövetni.... Szóval egyáltalán nem unatkoztam ma velük, konkrétan a hajamat téptem időnként... Már meg sem próbálunk velük elmenni bevásárolni, a hugom vigyázott rájuk, ma szerinte is pöppet őrültebbek voltak a szokásosnál... Viszont gyönyörűek, tegnap Zsombi fodrásznál járt, egy hang nélkül tűrt az ölemben, békésen fűrészelgette egy fésűvel a dínója nyakát. Kendét én fodrászoltam meg délelőtt az udvaron, az ő géppel nyírt frizurája még nekem sem okoz gondot :) De mindkettőnek rengeteg haja van... Végülis apjuknak is nekem is sűrű hajunk van (nekem csak volt..), volt kitől örökölni.
Édes momentjei is voltak az elmúlt napnak, Kende még tegnap este jött és ölelt meg nagyon, és közölte : "Nagyon szeretem Csanádot!"
Ma Zsombi felmászott a bátyja melletti székre, megcsodálta a tulipánokat a vázában (saját csodaszép piros tulik, most már kezd tele lenni velük a kert), majd a szirmokat mutogatva elszámolt 5ig. Pedig nem tanítottam neki semmi ilyesmit. Ezt teszi a nagy és okos bátyus :)))
Holnap megint NST, várhatóan a kontrolltenyésztés eredménye is megjön, és eltűnt a ronda kókusz, és nem kell több Semicilint szedni, teljesen kinyírta a jó bacikat is...
A védőnőhöz is be akarok ugrani, nézzen rám, meg kérdezni akarom Zsombiról, aki mostanában úgy szopja az ujját, hogy a mutatóujjával közben simogatja/vakargatja az orrát, és szinte mindig sebes, sőt súlyosabb esetben a szabad kezével is az arcát simogatja/vakarássza... Nem tetszik, remélem azért nem komoly. A piacon almát kellene vennem, semmi gyümölcs nincs itthon, 1 hét alatt a 4 kiló alma mindig eltűnik. És hátha a kosaras is kint lesz és október óta végre vissza tudom szerezni a kosaramat... Ja és a MEPhez is be kéne mennem intézkedni...szép nap lesz ez is :)))

Még itt vagyok!!

Még egyben. A mai napom meglehetősen izgalmasra sikerült. Volt húsvétunk is, szép is volt, majd azt is elmesélem, de a mai nap mindent vitt... Reggel Élet baromi szarul nézett ki, hasát fájlalta, de a munka hőse nem ér rá beteg lenni... Aztán hazaszólt, hogy ha indulunk, vigyem be a kulcsát, mert haza kell jönnie... Azóta fekszik, és nem néz ki jobban...  A fiúkat elvittem anyuhoz, mert ma NST-re voltam hivatalos. Az se volt uncsi... Éppen szülés ment, már megint pont akkor finiselve, amikor az ajtó mellett heverésztem... A kétpercenkénti üvöltéssel fémjelzett fájásokra Csanád igen hevesen reagált... A vérnyomásom is, mindjárt 140ig kúszott föl, pedig annyira nem is gondoltam, hogy megviselne... Nst egyébként nagyon rendben volt, nagyon élénk volt Csanádbaba. UH-n csak a flow-t nézte a dokim, meg 2 orvostanhallgató. Mindjárt be is mutatta rajtam a véna káva inferior szindróma tüneteit: "a kismama már sápad, izzad a tenyere ( a homlokom is gyöngyözött), nem kap levegőt. És itt pedig magzati aritmiát látunk." Már kezdtem komolyan rosszul lenni, mert nem találta a köldökzsinórt, büdös kölök valamelyik nap átfordult, eddig  a jobb oldalamon volt a háta, most a balon, ég is gyomrom rendesen, bele seggelt a drágám, de bünti van érte, a reggeli tejes kávém elég érzékenyen érinti :D
Szóval rajta hasalt a köldökzsinóron, így mikor oldalra fektetett se nagyon találta, addig meg ugye azért nem, mert olyan kis nyugis kölök... Azt mondta, megint 4 kiló körülre számítsak, a végkimenetelt illetően nem bocsátkozott találgatásokba, ami jó ,mert Zsombinál 90 %ra mondta a császárt, szerencsére máshogy alakult.
Két kismama maradt ma bent NST után, míg ott voltam, az egyiknek megrepedt a burok és folydogált a víz, a másik 15 perces fájásoknál tartott :)) Remélem már mindketten babáznak.
Ekkor még csak dél volt.. Hazaszaladtam megnézni a nagybetegem, főztem neki kamillateát, aztán elmentem anyuhoz a fiúkért. Akik rendkívül jót aludtak, ám ébredéskor igen cudarul néztek ki. Mindkettőnek kötőhártyagyulladása van... Mélyen remélem, hogy ezt most én azért nem kapom el... Már 2 hete boldogan hordok újra kontaktlencsét többhavi szemüvegezés után... Meg egyébként is.
Jó lenne most már túl lenni a dolgon, egyrészt már elég kellemetlen tüneteim vannak, talán elég ha a jobb kezem 3 ujjának teljes érzéketlenségét, és zsibbadását említem vállból sugárzó fájdalommal... És a lelkemnek is jót tenne már némi boldogsághormon. Most kezdem érezni Mama fizikai hiányát és ez nagyon fáj. Tegnap voltam nála, vittem neki pár szál tulipánt a kertből. Már biztosan nagyon izgul ő is ott fent. Vagy ő már sokal többet tud, mint én, és nem izgul :) még 14 nap. Vagy nincs is annyi. Remélem nem viccel meg Zsombi módra, aki 1 egész hetet ráhúzott még. Már tényleg minden kész a fogadására. És a fiúk is totál kész vannak, már nagyon várják, és a bennem lévő feszültség is átragadt rájuk, az eredményt mindenki saját fantáziájára bízom (csak erős idegzetűek gondoljanak bele!!!). Tegnap már apuka is indult volna szülni, ma nem erőltette a dolgot...

Hahóhahó!!!

Itt vagyok még, az oldalam szúr továbbra is, de semmi komoly.  A nagytakarítás kicsit összement, a hugom szegény otthon fekszik valami hányós hasmenős vírussal... Azért lemostam az ablakokat, a függönyöket, meg ez az. Anyu bedagasztotta a kalácsokat, most sülnek, isteni illatuk van :) És elkészült  a tojáslikőr, s.k. :)) Mára nagyjából ennyi, holnap királyi csemegét alkotok, és a drága nagymamám karamell szeletét. És ebédre megyünk, meg délután a barátokhoz. Éljen a pihenés :)))
A fiúk megjárták a nagyfalut, nagyon jól érezték magukat és nagyon elfáradtak.
Minden kedves olvasómnak kellemes húsvéti ünnepeket kívánok, kívánság szerinti locsolkodó mennyiséggel :)))

Hümm...

Ma sem nyugodtam... Muszáj volt Kendének sportcipőt venni, ne a vadiúj tavaszi cipőjét rugdossa szét az udvaron... Ebédet is csak kellett szervíroznom a két ördögfiókának, akik nyakig vizesen jöttek be az udvarról (ezúton is köszi a sövénynek való bokrokat, melyek a homokózókban áznak...). 2 óra volt, mire nagyjából mindenki lenyugodott, Zsombi 3/4-kor már aludt. Én viszont csak szerettem volna. Az egy dolog, hogy Kende bojkottálta az alvást, az meg a másik, hogy hogy olyan rosszul voltam, hogy nem tudtam semmit tenni vele. Így aztán elviseltem, amint 10 centiről a képembe vigyorog... Kb 5ig hol a kádban a forró vízben áztam, hol feküdni próbáltam, de a vége felé már semmi nem volt jó, azt hittem lassan indulunk... De azt is éreztem, ez nem jó fájdalom, ez nem visz előbbre. Az oldalam fájt de nagyon, becsípődhettek idegek a nagy teher miatt. Most is fáj, szóval nem sokáig dekkolok már itt. De végül csak elmúlt. Azért egy kicsit már kezdtem beleélni magam... Elkezdett most csípni a köldököm is (kis sérvecském...), szóval valami csak készülődik, Csanád is oldalt váltott úgy érzem. És a legérdekesebb: észrevettem magamon a linea nigrát... Sosem figyeltem még meg, de most ha nagyon halványan is (mondjuk nehéz is lenne a összeszakadozott pocakomon), de látszik. És holnap a pasik Pestre mennek... Vagy nem szülök, vagy nélkülük szülök, nem rángatom őket haza a dínóktól meg a cápáktól :))) Na mentem aludni, nem tudom holnap jelentkezem-e vagy valaki helyettesít :))))

Nem nyugszom

Képtelen vagyok rá most, úgy tűnik. Tegnap a délután egy részét a kertben tölöttem, megmetszettem a nyári orgonákat, nem nagyon tetszenek, szerintem rendesen elfagytak... Volt még metszeni való málna is, egy két bokor (jezsámen, japán birs). Gyönyörködtem szépséges virágaimban:

az idén először virágzó barackfánkban:

Átültettem a tavaly kigyökerezett leándereket, elültettem a most kigyökeresedetteket, megpróbáltam megmenteni a hibiszkuszt, és kiástam a fehér orgonát Jolikának, az ovis dadusnak.
Jól esett meg kell mondjam. Sokkal jobban, mint a mai bevásárlás...
De tegnapi történet még, hogy lefotóztam a kimenőruhánkat :))) (vagy inkább kijövő :)))