Mertem nagy(család)ot álmodni, és büszke anyukája vagyok három (és fél) gyönyörű fiamnak.
2010. április 2., péntek
Hümm...
Ma sem nyugodtam... Muszáj volt Kendének sportcipőt venni, ne a vadiúj
tavaszi cipőjét rugdossa szét az udvaron... Ebédet is csak kellett
szervíroznom a két ördögfiókának, akik nyakig vizesen jöttek be az
udvarról (ezúton is köszi a sövénynek való bokrokat, melyek a
homokózókban áznak...). 2 óra volt, mire nagyjából mindenki lenyugodott,
Zsombi 3/4-kor már aludt. Én viszont csak szerettem volna. Az egy
dolog, hogy Kende bojkottálta az alvást, az meg a másik, hogy hogy olyan
rosszul voltam, hogy nem tudtam semmit tenni vele. Így aztán
elviseltem, amint 10 centiről a képembe vigyorog... Kb 5ig hol a kádban a
forró vízben áztam, hol feküdni próbáltam, de a vége felé már semmi nem
volt jó, azt hittem lassan indulunk... De azt is éreztem, ez nem jó
fájdalom, ez nem visz előbbre. Az oldalam fájt de nagyon, becsípődhettek
idegek a nagy teher miatt. Most is fáj, szóval nem sokáig dekkolok már
itt. De végül csak elmúlt. Azért egy kicsit már kezdtem beleélni
magam... Elkezdett most csípni a köldököm is (kis sérvecském...), szóval
valami csak készülődik, Csanád is oldalt váltott úgy érzem. És a
legérdekesebb: észrevettem magamon a linea nigrát... Sosem figyeltem még
meg, de most ha nagyon halványan is (mondjuk nehéz is lenne a
összeszakadozott pocakomon), de látszik. És holnap a pasik Pestre
mennek... Vagy nem szülök, vagy nélkülük szülök, nem rángatom őket haza a
dínóktól meg a cápáktól :))) Na mentem aludni, nem tudom holnap
jelentkezem-e vagy valaki helyettesít :))))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése