Hümm...

Ma sem nyugodtam... Muszáj volt Kendének sportcipőt venni, ne a vadiúj tavaszi cipőjét rugdossa szét az udvaron... Ebédet is csak kellett szervíroznom a két ördögfiókának, akik nyakig vizesen jöttek be az udvarról (ezúton is köszi a sövénynek való bokrokat, melyek a homokózókban áznak...). 2 óra volt, mire nagyjából mindenki lenyugodott, Zsombi 3/4-kor már aludt. Én viszont csak szerettem volna. Az egy dolog, hogy Kende bojkottálta az alvást, az meg a másik, hogy hogy olyan rosszul voltam, hogy nem tudtam semmit tenni vele. Így aztán elviseltem, amint 10 centiről a képembe vigyorog... Kb 5ig hol a kádban a forró vízben áztam, hol feküdni próbáltam, de a vége felé már semmi nem volt jó, azt hittem lassan indulunk... De azt is éreztem, ez nem jó fájdalom, ez nem visz előbbre. Az oldalam fájt de nagyon, becsípődhettek idegek a nagy teher miatt. Most is fáj, szóval nem sokáig dekkolok már itt. De végül csak elmúlt. Azért egy kicsit már kezdtem beleélni magam... Elkezdett most csípni a köldököm is (kis sérvecském...), szóval valami csak készülődik, Csanád is oldalt váltott úgy érzem. És a legérdekesebb: észrevettem magamon a linea nigrát... Sosem figyeltem még meg, de most ha nagyon halványan is (mondjuk nehéz is lenne a összeszakadozott pocakomon), de látszik. És holnap a pasik Pestre mennek... Vagy nem szülök, vagy nélkülük szülök, nem rángatom őket haza a dínóktól meg a cápáktól :))) Na mentem aludni, nem tudom holnap jelentkezem-e vagy valaki helyettesít :))))