2010. április 7., szerda

Még itt vagyok!!

Még egyben. A mai napom meglehetősen izgalmasra sikerült. Volt húsvétunk is, szép is volt, majd azt is elmesélem, de a mai nap mindent vitt... Reggel Élet baromi szarul nézett ki, hasát fájlalta, de a munka hőse nem ér rá beteg lenni... Aztán hazaszólt, hogy ha indulunk, vigyem be a kulcsát, mert haza kell jönnie... Azóta fekszik, és nem néz ki jobban...  A fiúkat elvittem anyuhoz, mert ma NST-re voltam hivatalos. Az se volt uncsi... Éppen szülés ment, már megint pont akkor finiselve, amikor az ajtó mellett heverésztem... A kétpercenkénti üvöltéssel fémjelzett fájásokra Csanád igen hevesen reagált... A vérnyomásom is, mindjárt 140ig kúszott föl, pedig annyira nem is gondoltam, hogy megviselne... Nst egyébként nagyon rendben volt, nagyon élénk volt Csanádbaba. UH-n csak a flow-t nézte a dokim, meg 2 orvostanhallgató. Mindjárt be is mutatta rajtam a véna káva inferior szindróma tüneteit: "a kismama már sápad, izzad a tenyere ( a homlokom is gyöngyözött), nem kap levegőt. És itt pedig magzati aritmiát látunk." Már kezdtem komolyan rosszul lenni, mert nem találta a köldökzsinórt, büdös kölök valamelyik nap átfordult, eddig  a jobb oldalamon volt a háta, most a balon, ég is gyomrom rendesen, bele seggelt a drágám, de bünti van érte, a reggeli tejes kávém elég érzékenyen érinti :D
Szóval rajta hasalt a köldökzsinóron, így mikor oldalra fektetett se nagyon találta, addig meg ugye azért nem, mert olyan kis nyugis kölök... Azt mondta, megint 4 kiló körülre számítsak, a végkimenetelt illetően nem bocsátkozott találgatásokba, ami jó ,mert Zsombinál 90 %ra mondta a császárt, szerencsére máshogy alakult.
Két kismama maradt ma bent NST után, míg ott voltam, az egyiknek megrepedt a burok és folydogált a víz, a másik 15 perces fájásoknál tartott :)) Remélem már mindketten babáznak.
Ekkor még csak dél volt.. Hazaszaladtam megnézni a nagybetegem, főztem neki kamillateát, aztán elmentem anyuhoz a fiúkért. Akik rendkívül jót aludtak, ám ébredéskor igen cudarul néztek ki. Mindkettőnek kötőhártyagyulladása van... Mélyen remélem, hogy ezt most én azért nem kapom el... Már 2 hete boldogan hordok újra kontaktlencsét többhavi szemüvegezés után... Meg egyébként is.
Jó lenne most már túl lenni a dolgon, egyrészt már elég kellemetlen tüneteim vannak, talán elég ha a jobb kezem 3 ujjának teljes érzéketlenségét, és zsibbadását említem vállból sugárzó fájdalommal... És a lelkemnek is jót tenne már némi boldogsághormon. Most kezdem érezni Mama fizikai hiányát és ez nagyon fáj. Tegnap voltam nála, vittem neki pár szál tulipánt a kertből. Már biztosan nagyon izgul ő is ott fent. Vagy ő már sokal többet tud, mint én, és nem izgul :) még 14 nap. Vagy nincs is annyi. Remélem nem viccel meg Zsombi módra, aki 1 egész hetet ráhúzott még. Már tényleg minden kész a fogadására. És a fiúk is totál kész vannak, már nagyon várják, és a bennem lévő feszültség is átragadt rájuk, az eredményt mindenki saját fantáziájára bízom (csak erős idegzetűek gondoljanak bele!!!). Tegnap már apuka is indult volna szülni, ma nem erőltette a dolgot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése