Még
egyben. A mai napom meglehetősen izgalmasra sikerült. Volt húsvétunk
is, szép is volt, majd azt is elmesélem, de a mai nap mindent vitt...
Reggel Élet baromi szarul nézett ki, hasát fájlalta, de a munka hőse nem
ér rá beteg lenni... Aztán hazaszólt, hogy ha indulunk, vigyem be a
kulcsát, mert haza kell jönnie... Azóta fekszik, és nem néz ki
jobban... A fiúkat elvittem anyuhoz, mert ma NST-re voltam hivatalos.
Az se volt uncsi... Éppen szülés ment, már megint pont akkor finiselve,
amikor az ajtó mellett heverésztem... A kétpercenkénti üvöltéssel
fémjelzett fájásokra Csanád igen hevesen reagált... A vérnyomásom is,
mindjárt 140ig kúszott föl, pedig annyira nem is gondoltam, hogy
megviselne... Nst egyébként nagyon rendben volt, nagyon élénk volt
Csanádbaba. UH-n csak a flow-t nézte a dokim, meg 2 orvostanhallgató.
Mindjárt be is mutatta rajtam a véna káva inferior szindróma tüneteit:
"a kismama már sápad, izzad a tenyere ( a homlokom is gyöngyözött), nem
kap levegőt. És itt pedig magzati aritmiát látunk." Már kezdtem komolyan
rosszul lenni, mert nem találta a köldökzsinórt, büdös kölök valamelyik
nap átfordult, eddig a jobb oldalamon volt a háta, most a balon, ég is
gyomrom rendesen, bele seggelt a drágám, de bünti van érte, a reggeli
tejes kávém elég érzékenyen érinti :D
Szóval
rajta hasalt a köldökzsinóron, így mikor oldalra fektetett se nagyon
találta, addig meg ugye azért nem, mert olyan kis nyugis kölök... Azt
mondta, megint 4 kiló körülre számítsak, a végkimenetelt illetően nem
bocsátkozott találgatásokba, ami jó ,mert Zsombinál 90 %ra mondta a
császárt, szerencsére máshogy alakult.
Két
kismama maradt ma bent NST után, míg ott voltam, az egyiknek megrepedt a
burok és folydogált a víz, a másik 15 perces fájásoknál tartott :))
Remélem már mindketten babáznak.
Ekkor
még csak dél volt.. Hazaszaladtam megnézni a nagybetegem, főztem neki
kamillateát, aztán elmentem anyuhoz a fiúkért. Akik rendkívül jót
aludtak, ám ébredéskor igen cudarul néztek ki. Mindkettőnek
kötőhártyagyulladása van... Mélyen remélem, hogy ezt most én azért nem
kapom el... Már 2 hete boldogan hordok újra kontaktlencsét többhavi
szemüvegezés után... Meg egyébként is.
Jó
lenne most már túl lenni a dolgon, egyrészt már elég kellemetlen
tüneteim vannak, talán elég ha a jobb kezem 3 ujjának teljes
érzéketlenségét, és zsibbadását említem vállból sugárzó fájdalommal...
És a lelkemnek is jót tenne már némi boldogsághormon. Most kezdem érezni
Mama fizikai hiányát és ez nagyon fáj. Tegnap voltam nála, vittem neki
pár szál tulipánt a kertből. Már biztosan nagyon izgul ő is ott fent.
Vagy ő már sokal többet tud, mint én, és nem izgul :) még 14 nap. Vagy
nincs is annyi. Remélem nem viccel meg Zsombi módra, aki 1 egész hetet
ráhúzott még. Már tényleg minden kész a fogadására. És a fiúk is totál
kész vannak, már nagyon várják, és a bennem lévő feszültség is átragadt
rájuk, az eredményt mindenki saját fantáziájára bízom (csak erős
idegzetűek gondoljanak bele!!!). Tegnap már apuka is indult volna
szülni, ma nem erőltette a dolgot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése