IGEN...

még egyben. Bár szaporodnak a telefonhívások, főleg a közvetlen családtól, nem hiszik tán el, hogy szólni fogok, ha helyzet van??? De egyelőre nincs helyzet. Pedig tényleg mindent megteszek!!! Ma pl nyílt nap volt az oviban. Speciel én úgy tudtam holnap lesz...Tehát én is Zsombi is a "Csak bedobjuk Kendét az oviba, arra jó ez a cucc is" öltözékben érkeztünk... Mindegy, nagyon jó volt, Zsombi ovissá avanzsált, még az előadásba is bevonták-bevonta magát. Még most is azon röhögök, amint a szegény kiskakas kapirgált a szemétdombon nagy bánatosan, hogy semmit nem talál, mire az én kisfiam odaballagott, felvette a gyémánt félkrajcárt és a kezébe nyomta: Itt van!!! Aztán menetelt a katonákkal is :) Kende teljesen bevonta, magával rángatta névsorolvasásra is, ha a mögötte lobogó gyerek megakadt valahol, rántott rajta egyet, majd leültette maga mellé, és a reggeli imádságot úgy mondta el, hogy az öccse nyaka köré kulcsolta a kezét. Zsombi természetesen reggelizett az oviban, majd a homokos rajzasztal teljes homokkészletét a padlóra rajzolta....
Nos így kicsit csúszott a délelőtti program, ami viszont tovább nem tűrt halasztást. Valami oknál fogva mostanság nem nagyon szeretek hajlongani, a fiúk viszont pakolni, így megelégedtem azzal, hogy esténként lábbal csapást csinálok a gyerekszobában a padlón az ágyig... De már olyan mértékű volt a kupi, hogy nem bírtam tovább nézni. Legalább 2 órát töltöttem a 9!!! négyzetméteres szoba padlóján, mire végeztem. Meg is fogadtam, ezt én soha a büdös életben mégegyszer nem csinálom meg... Érdekes módon este Zsombi már magától elpakolt maga után... Kende nem, ő az oviban elpakol, de itthon azt is szelíd erőszakkal kell elérnem, hogy a kabátját meg a cipőjét ne a lakás különböző pontjain hajítsa el... Tudom, én nem neveltem bele...
Délután a barátaink jöttek el, hogy még utoljára egyben megtekintsenek :))
A fiúk hihetelen jót játszottak együtt, mintha nem lettek volna egész nap együtt az oviban...
Zsombinak egyébként tegnap is volt pár jó momentuma :)
Az ajtóban játszott a macskával, utána elküldtem kezet mosni "mert macskáztál". Kicsit később épp itt ültem, a pulcsim felcsúszott, Zsombi szeme felcsillant, "anya! pocakod!!" simogatta puszilgatta, majd amikor ráunt, közölte: "Kezet moszok! Canádoztam!" Hiába mondtam, hogy nem muszáj :)))
Hát így állunk most, 6 nappal a kiírt időpont előtt. Fáradt vagyok, nyűgös és lassú. És türelmetlen, Nagyon szeretnék már túl lenni rajta, tudom, hülyén hangzik, de félek. Mert nem tudom, hogy lesz. És mert érzem magamon, hogy már nem sokáig bírom. És ha eszembe jut, hogy Zsombit 1 héttel túlhordtam...