Várakozunk

Tegnap voltam utoljára a dokinál, eltűnt a tüsző, most már csak várni kell. Na jó, azért még bebiztosíthatjuk magunkat finom összebújásokkal :))
Közben Kende kiabál az udvaron repülőt látva "éljen, éljenek a magyarok, én vagyok a magyar, igen, igen, nagyon igen" "éljen, éljen, ott van a repülő" "ez köröz" Zsombi meg lelkesen tapsol vele. Na megyek én is megszemlélem azt a repcsit :)))

Zöld :)

Tegnap reggel végre azt mondta a doki, vége a kényszerszünetnek :) Azért ma is voltam és holnap is megyek még, idézem "ott sunyít még", még lessük :) Azért a biztonság kedvéért megkérdeztem Életet, mit szól, ha Kendének igaza lesz és ikreink lesznek. Azt mondta kettővel se bírunk, szép menet lesz :))) Persze ő könnyen beszél :)))
Kende azt mondta szívesen bemegy az oviba augusztusban délelőttönként játszani, feltéve hogy nem kell ott ebédelnie és aludnia :)) Szerintem élvezni fogja, plána ha már jön a barátja is. Úgy örülök, hogy sikerült Kende csoportjába belobbizni :)
Szerdán ünnepelünk :) Bár lehet csak nekem jut eszembe :) 11 éve koptatjuk egymás idegeit Élettel.

Fürtöcske

Mostanában kevés szó esik róla a saját blogjában :)
Most ott tartunk, hogy csak a doki jelére várunk, mikor szabadul Élet a parkolópályáról :) Voltam már nála a héten, van szépen növögető tüsző, bár engem zavar, hogy a doki szerint fiókcisztája van, de állítólag nem jelent semmit. Remélem holnap kell utoljára mennem, innentől jön a kellemes része.
Azért elgondolkodtam. Nem egyszerű év van mögöttem, küzdöttem kapálóztam, keseregtem, feladtam, megbékéltem, egyben azonban mindig teljesen biztos voltam: néhány évig még nem akarok kistesót. Csöppet bedarált a 4 év babaillat és pelenkacsere. Jó, ez sarkítás, de elég egyedül vagyok, már szomjazom a világra. És egyszer csak történt valami, nem is tudom, mikor, mi váltotta ki. Hogy jó lenne most a kishugi. Jött a vívódás, mit válasszak:jó lenne dolgozni, kikerülni a mókuskerékből. De vajon kell-e most bárhová pályakezdő(nek számító) tanár két kicsi gyerekkel? Hogy oldom meg, hogy Zsombit nem adom bölcsibe?(sehogy, és ezt nagyon utáltam végiggondolni) Mikor lesz újra emberi formám, ha csak évek múlva szülök újra és műthetnek meg? És ha most bevállalom? Ki fogom tudni hordani szétvált hasizommal? Kibírom ép ésszel lélekkel az újabb éveket itthon? Fogom bírni a három gyereket? Rengeteg volt a kérdés, és főleg magamnak kellett ezeket megválaszolnom, Élet úgy látta, nekem saját magammal vannak érdekellentéteim, csak én dönthetek, neki mindegy, hogy most vagy évek múlva vállaljuk. Sokat vívódtam, nem szégyellem, tanácsot, útmutatást is kértem, bár mire odáig eljutottam, megérlelődött a döntés, már csak megerősítés kellett. Talán ez első néhány év után könnyebb lesz. Mindannyiunknak. Én kereshetek majd "végleges" állást, nem kell majd pár év után sorrybocsizva lelépnem majd újra visszazökkennem (ha lesz hova). Zsombinak nem kell bölcsibe menni, ez nagyon fontos nekem, és neki is. Neki a biztonság mindennél fontosabb, és ezt tőlem várja, ezt tudom, látom. Kende már most tapsikolva örül, hogy majd puszilgathatja a pocakom :) És nem utolsósorban belátható távolságba kerül az az idő, amikor nem lesz több kínos kérdés, miszerint: jön a következő?... Vagyis a Zsombi által igen alaposan jó kényelmesre kitaposott pocakom újra normál méretet és formát ölt. Onnantól nem lesz kérdés, akarunk-e még, nem vállalhatok. De úgy érzem, a három kisördöggel teljes lesz az életem. A családom így is kiakad, ha megtudják, hogy bevállalok még egy babát. Tudom, az a dolguk, hogy féltsenek :)
Ezt az időszakot nem szeretem most... Várni úgy általában utálok. Rettentő türelmetlen vagyok. És ezért most ingerült is. Bár ez az extrém idő is benne van. De jó lenne már biztosat tudni, jó lenne már kismaminak lenni...

És Kende is

Megkérdezte ma este, hogy miért eszek ennyi vitamint. "Azért mert két kisbabát szeretnél?" Be kellet vallanom, hogy csak egyet ugyan, de szeretnék. Lelkes volt... De erősen elgondolkodtat, hogy hogy ilyeneket mond. Nem volt ez téma egyáltalán. Mit tud ez a gyerek, amit én nem????

Zsombi ma

Odajön: Amma, amma!
Almát szeretne. Megkapja, megáll vele a mosogató előtt, mutogat, gagyog, mossam meg. Elégedetten távozik. Pár perc múlva előkerül, az almacsutkát kidobja a szemetesbe. Még nincs másfél éves. Meg van bocsátva az egész reggeli nyávogás.

Rettentő hosszú bejegyzés a nyaralásról

Már az elindulás is kalandos volt, Kende előző este a kapu kulcsát beletörte a bejárati ajtóba. Persze az egyik kulcscsomó már kiadva a házpásztoroknak, vasárnap este. Azért megoldottuk…

Na szóval a hétfői napunk az utazás jegyében telt, bár már elég korán, du 2 körül megérkeztünk az erdő mélyére. Amiről nem is gondoltam, hogy ez ennyire az erdő mélye. Szó szerint az erdő közepén, mindentől fényévekre. A nyugalom, pihenés szigete tényleg. Kölykök autóban már picit aludtak, így természetesen a szobában már nem voltak hajlandók… Helyette viszont őrjöngtek egymással. Kende félóránként kérdezte meg az ágy tetején ülve: anya, most hol vagyok? Mivel még mindig az erdő mélyén volt, megnyugodott.  Elmentünk később sétálni, meg kipróbáltuk a hotel szabadtéri strandját. Van egy úszómedence meg egy gyerekmedence, jól éreztük magunkat. Este vacsi a hotelban, egész bőséges étlapból válogathattunk, és gyerekmenü is volt J

Kedden rászántuk magunkat meg a délelőttöt egy kerékpártúrára. Apjuk kinézett egy családi útvonalat, lefoglalta a bicikliket. Engem a kerékpártárolóban ért az első sokk. Csak és kizárólag férfivázas bringák voltak. Na most ez az én 160 centimmel azért komoly kihívás… Egyedül még hagyján, de Zsombi ott trónolt a hátam mögött mind a 12 kilójával (amiből egyébként mire hazaértünk 12, 6 lett, de hát aki felnőttadagokat eszik…).  Apukát már a túrán érték a sokkok, a hátsó kerékben 16-os volt, nem is nyolcas, a váltó sem annyira engedelmeskedett, azt meg már én vettem észre félúton, hogy lapos is a hátsó kereke.  De a fékek működtek, ennek nagyon tudtunk örülni, erős szükség volt rájuk… Mert hogy ez hegyi túra, gyönyörséges emelkedőkkel és lejtőkkel. Az elején még turbószülő módjára feltekertük a kölyköket az emelkedőkre, de idővel alábbhagyott a lelkesedés és a szufla is, bizony toltuk a bringát. De amikor lefelé vitt az út… Többször rágémberedtek az ujjaim a fékre, sokat lejtett, Zsombi kéjesen sikongatott, mikor néha elengedtem a féket és száguldottunk kicsit . Ez nem is volt baj, csak belegondoltam, hogy jövünk itt mi még visszafelé is… Végül baromi messzire mentünk, de nem tudtunk elmenni Nagybörzsönyig, mert az út vége földút volt, rendesen felázva. Amikor visszaértünk 4 óra kerekezés, sétálás, gurulás után, megnéztem, hogy a családi túra nagyjából a harmadáig tartott, ahol volt is egy pihenőhely J Visszafelé megálltunk ott, rengeteg gombát láttunk, de sajnos még mindig nem kaptam gombás könyvet, és nem ismerem őket L Aznap már csak relax programok voltak, míg én aludtam a fiúk játszószobáztak kicsit. Lementünk Nagymarosra, hogy némi életjelet tudjunk adni magunkról, ugyanis fent a hegyen nulla térerő volt, ami volt az meg szlovák hálózat.

Szerdán megint túráztunk J Elautókáztunk Szokolyára, ahol a világ vége után 2 nappal megtaláltuk a vasútállomást. Elvonatoztunk az erdőben Nógrádra, ahol megnéztük a várat. Kende egyet megjegyezett nagyon: egy villámcsapástól felrobbant a torony, majd a várat lerombolták a törökök. Ő egyébként végig üvöltött, mert idétlenkedés során hasra esett és lehorzsolt a térdét. A toronyba nem mentünk, mert túlságosan le lehetett látni belőle, és hát Apa igen erősen tériszonyos. Utána lementünk Szobra, ott is megnéztük a kompot, el is döntöttem, engem arra semmi pénzért fel nem húznának… Biztos más, amikor nem árad a Duna, de most olyan sodrás volt és úgy küzdött a kis komp… 

Csütörtök délelőtt wellnesseltünk, szauna, aromaszoba meg medence, fincsi volt. Délután végre el tudtuk altatni a fiúkat. Este pedig lovaskocsikáztunk. Ugyanazon az úton, ahol bringáztunk, de így azért egész más volt. Kendének persze muszáj volt pisilni, de így legalább apa felkapott egy kisebb követ, emlékbe. Rendkívül jót vidultunk azon, hogy ha akartuk volna se tudtuk volna titokban tartani a kő elcsenését, mert Locsifecsi elvtárs szája be nem állt: Apa, miért felvetted azt a követ? Miért ez emlékkő? És hova tesszük? Sziklakertet csinálunk belőle? És miért felvetted? És ezt végtelenítve… J

Pénteken reggel már csak a pakolás volt hátra, addig a fiúk lent a mezőn fociztak. Kijelentkeztünk, irány a Balaton, és apósék. Közben még útba ejtettük Ferihegyet, repülőt nézni. Olyan szerencsénk volt, hogy pont előttünk készítettek fel egy gépet indulásra, és a másik terminálról is felszállt még vagy 8 gép, szóval teljesen kielégítette Kende kíváncsiságát (a szülők nem szájtátottak persze ;). Szombaton délelőtt kirándultunk, Őszödön fogathajtó verseny volt, Kende imádja a lovakat. ÉS mivel nem volt elég belőlük, átruccantunk Rádpusztára, ott még szamárszépségverseny is volt. Este pedig a várva várt program, Kende a és a nagyapja horgászni mentek a halastóra. Természetesen Kende nem fogta igazán a horgászás lényegét, amit nagyapa elég rosszul tolerált, szóval halat csak én fogtam. Bár halnak nem nagyon nevezném, épp csak nagyító nem kellett hozzájuk J

Vasárnap hajóra ültünk Földváron és áthajókáztunk Tihanyba, ez igazából hagyományos program, szinte minden évben átmegyünk, van egy fotónk, illetve legalább 4 most már, ugyanott ülünk csak a szereplők száma nő. Természetesen Kende a kikötőtől az apátságig üvöltött, hisztizett, csapkodta magát, hogy rettenetesen fáradt, azonnal vegye fel valaki. Gonosz szülők voltunk, nem tettük ezt meg, néztek is minket sokan J

Lefelé már persze egy hangja sem volt, majd leérve közölte, hogy ő milyen ügyes, most nem is sírt… Még néztük kicsit az Öbölátúszókat, aztán visszahajókáztunk. Este megint horgászat, megint hasonló sikerrel, míg egy kissrác mellettünk sorra fogta a pontyokat, 14- nél feladtam a számolást…

Hétfőn Veszprémbe mentünk az állatkertbe, még nekem is nagy élmény volt. Különösen tetszett a szavanna a gnúkkal, zebrákkal és Pablóval az orrszarvúval. Hogy az mekkora egy állat….

Na és délután végre olyan idő volt, hogy strandolni lehetett. Zsombi annyira élvezte a vizet, nem is reméltem. Pancsolt a hűs habokban, aztán bebetonozta magát a homokba és lapátolta a vizes homokot a vödörbe. Kedden még délelőtt strandoltak egyet a fiúk, és hazajöttünk. Tele élménnyel, a fiúk hihetetlenül összekovácsolódtak, majdhogynem összenőttek, édesek aranyosak voltak. Mi is jól éreztük magunkat, nekem kicsit beárnyékolta a sikertelen Hugiprojekt, de már azon is túl vagyok.

Okostojás

Kende ma megkérdezte, miért iszik Zsombi minden nap kakaót. Mondtam, azért mert már nem szopizik. Innentől próbálom hitelesen idézni a beszélgetésünket:
- Akkor minek van még cicid? (mire a döbbenettől válaszolhattam volna, megválaszolta magának...)
- Mert 2 kisbabánk lesz. (Óriási vigyor.)
- Te mondtad, hogy szeretnél egy kislányt. (Anya próbál menekülni...)
- Igen, szeretnék kistesót!
- Anya akkor odabújsz Apához, megszeretgeted, és lesz a pocakodban kisbaba! De odabújsz, Anya?
- Oda, kisfiam.
- Jaj de jó, akkor én meg majd puszilgatom a pocakodat!
Hogy nekem milyen okos kis fiam van...
Este nagyon sokáig fent maradt, Élet a tánccsoporttal kapcsolatban "tárgyalt", mi meg az előteret festettük. Illetve leginkább én, mert Kendének pihenj-t vezényeltem. Nem akart lefeküdni, várta apját. Persze ilyenkor elmélkedik. Nézte ahogy festek, és megkérdezte, miért ezt a házat választottuk. Mondtam, azért mert megszerettük az apjával. És akkor ő még a pocakomban volt? Nem, akkor még nem volt. Na ezt persze nem érti, de akkor hol volt? Mondtam neki, hogy a szívemben. Felcsillant a szeme, igen anya, kicsire összehúzta magát, és azt mondta: így össze voltam ott kucorodva!
Imádom.

Mekk Elekék

Merthogy ma nekiálltunk festeni :) De vagy mi vagyunk nagyon bénák, vagy a gyártó nézett el valamit. Ez a festék nem elég 20 nm-re. Igazából kb 5-re volt elég. Szóval foltos falakkal várakozunk, holnap veszek még egy dobozzal... Kende rettentően élvezte, fültől nagylábujjig festékes volt, alig tudtam ágyba dugni. egyébként is fel volt pörögve, 3 napig itt volt az unokatesója, szintén dínóbolond. Én nem gondoltam, hogy ekkora házunk van :) tenger, katonai támaszpont és dínóvilág is található nálunk... A legszebb az volt, amikor legofegyverekkel hadonásztak, Zsombi meg totyogott mögöttük egy játékfúróval és lövöldözött.
Pénteken jártam kedvenc doktoromnál, minden rendben van, holnaptól peteérést nézünk, szerinte olyan esélyem van teherbe esni, mint lombiknál. Vagyis 1:3. Én bizakodom, Zsombi rögtön elsőre sikerült. És most nagyon muszáj, mert ha ez a ciklus kimarad, legalább 2 hónapot kell várnom, hogy megint lány lehessen. Merthogy van egy tuti jó kis táblázat, egyénileg a szülőkre szabva, amivel ki lehet számolni, mikor milyen nemű utód fogan. Nekünk eddig bejött, és akinek megcsináltam, szintén.
Mindenesetre holnaptól újult erővel dolgozunk az ügyön, bár az, hogy reggel 7re kell mennem a dokihoz, nem villanyoz fel nagyon.
A nyaralós bejegyzés még készül, holnaptól több időm lesz rá, Életnek véget ért a szabadság :(
Azt mégis le akartam írni mit művelt Zsombival ez a 2 hét. Mióta elindultunk nyaralni, csak két lábon közlekedik és egyedül, lehet sokat mondok ha 2 métert mászott összesen. Már egész sokat beszél (a hotelben beszólt a pincérnek: a szomszéd asztalhoz nagy tálca desszertet hozott, mire Zsombi az asztal mellett állva mutatóujjával az asztalt bökdösve kiabált: itt i, itt i!!! visítva röhögtünk ...), és nem szopizik. Egyáltalán. De tényleg. És bár én akartam leszoktatni, vártam volna némileg több ellenállást. Kende még vagy 2 hónapig úgy aludt csak el, ha a keze a melltartómban volt (20 hónapos volt ekkor...) De Zsombi nem. Ma felhúzta a pólóm reggel, megörült a látványnak, de csak fújkálta meg nyomogatta, esze ágában se volt megkóstolni. Tény, hogy eszik rendesen. A nyaralás alatt 30-40 dekát hízott. 1 hét alatt. És mielőtt bárki a gyámügy telefonszámát tárcsázná, hogy szegény gyerek itthon nem kapott enni, elárulom, induláskor is fölötte volt a 12 kilónak... Egész egyszerűen ott (még) jobban esett a kaja, felnőtt adagot képes volt eltüntetni. Kis hájasom :) Apósom kedvese meg is jegyezte, végre egy hálás kosztos :)

Édes otthon

Tegnap délután végre hazaértünk, jó volt nagyon, de már elég volt. Majd összeszedem magam meg a gondolataimat és leírom az élménybeszámolót, de most még elég kábatag vagyok. A teszt az sajnos nem velünk volt, de ebben a hónapban majd teszek róla, hogy így legyen. Nem nagy dolog, pici segítség, Zsombinál már bevált, egyszerűen csak ultrahanggal megnézte a dokim, mikor van peteérésem. Zsombi rögtön összejött.
Tegnap itthon vegyes hírek fogadtak. Kicsit megemelekedett az itthoniak száma, míg elvoltunk... Három kismacska varázsolódott ide valahonnan, 6-7 hetesek lehetnek. Aranyosak egyébként. De rossz hír is várt, drága nagyapám kedves lova pénteken sajnos elpusztult. De milyen az én drága Tatám, még ő vigasztal minket...
A kert és az udvar rettenetesen néz ki, nagyon mennék ki rendbetenni, (ráadásul új ötleteim vannak kerttel kapcsolatban :D), de hát 37 fokban nem lehet megmaradni a napon :( Mennénk fürdeni, de én ugye most nem vagyok erre alkalmas... A fiúk beájultak, Élet beszaladt a céghez egy kicsit dolgozni (mert hát nélküle megáll az élet :D), én meg verem a gépet, most mást nagyon úgysem tudok. Illetve dehogynem, már megyek is kovászos uborkát készíteni, kaptunk egy halom uborkát. Ha összeszedtem magam, érkezem a beszámolóval és képekkel.

Helyzetjelentés az erdő mélyéről

Annyira szép itt!!!!! Gyönyörű a vidék. A szálloda is szép, jó is. A kaja is elmegy. Ma sétáltunk, pancsiztunk. És én azért ülök még itt, mert délután jeges tea helyett jeges kávét kaptam... holnap bicajtúrára megyünk. Remélem a fiúk kipihenik magukat...

szülinap

Drága Tata! Isten éltessen Téged még nagyon sokáig 87. szülinapod alkalmából!!!!!!

Elmélkedem

Igen, néha ez is megszáll. Most például elnéztem Kendét, aki gurulós nevetéssel hancúrozott a macskával. Kezében piros szatén szalag. Hogy az ember élete mennyire megváltozik, ha anyává lesz, addig fontos dolgok más fontos dolgoknak adják át a helyüket. De valami azért marad. Például ez a piros szalag. Ez a szalag évekig velem volt. Az én hajamban szálldosott, és én nagyon élveztem. Aztán Kende érkezésével szekrénybe került, mélyre. Csak a lelkemben szálldosott, de ott ugyanolyan hévvel. Most Kende kezében ugyanúgy száll, az öröm is hasonló. Mégis mennyire más...
Azért valljuk be, ma hajnalban, mikor már a tizedik kérdéssel bombázta szegény szerencsétlen alvó szüleit (ilyen hülyeséget, éjszaka aludni...), hogy akkor mikor indulunk az erdő mélyére? de azokat a ruhákat visszük, amik a kanapén vannak? Mit fogunk csinálni az erdő mélyén? Keresünk pusztángokat (pisztrángok...)?, nos nem ezek a magasröptű gondolatok jártak a fejemben. Azért olyan jó látni, hogy ennyire várja már a nyaralást. És bízom benne, hogy ma este hagy minket aludni. Végre kiélhette magát, összeeresztettük az unokatesókkal, 3 fiú, de nagyon kellett már, hogy kiőrjöngje magát, már 1 hónapja nincs ovi, ahol azért a 28 gyerekből mindössze 11 kislány volt... Zsombival játszani mégse ugyanaz :) Pedig azt is nagyon élvezik mindketten. És hogy együtt milyen zsiványak! Kende alapból nagyon huncut, na Zsombinak sem kell biztatás. Ma Élet is megtapasztalhatta, szerintem meglepődött, még nem látta a két fiút ilyen cinkos huncutnak. És jó nézni, ahogy rájuk csodálkozik, vagy csak gyönyörködik bennük. Csak úgy komoly férfi módra, de már nem bánom.

...

Komolyan, mintha az első tesztemet csináltam volna... Mert persze nem bírom kivárni a jövő pénteket :) Biztonság kedvéért rögtön 2 tesztet is vettem. Otthon kiderült a drágábbikból csak a teszt maradt ki... De hogy a másikkal is mit bénáztam... Persze negatív. Mer olyan fene türelmetlen vagyok. A tegnapi fúriahangulatom elmúlt már, ma egész elviselhető vagyok :) A fiúk édesdeden alszanak, én meg pihenés helyett itt bűvölöm a gépet. Elég szép eredménnyel szerintem, már alakul az oldal. Pedig fáradt vagyok és a karom is fáj. végül 21 kiló barackot lekvárosítottam. Hétvégére kértem egy fél napot Élettől, mikor is végre ragacstalanítom és rendbeteszem a házat. Igaz kéne még egy fél nap, mert Kendéhez már szinte nem lehet bejutni. És összepakolni akkor sem tud egyedül (hirtelen nagyon megfájdult a dereka :D) ha addig nem nézhet mesét...
hétfőn végre indulunk :) Én már kinéztem magamnak az első programot :)) Van egy aroma és csend szoba, na az lesz első, hogy egypár órácskára én oda beveszem magam :)))

Fúria

Borzasztó, ez már a premenstruációs hiszti, vagy front van, vagy egy hárpia lettem. Ma már a macskával is kiabáltam :(
Lehet azon is idegesítem magam, hogy Zsombi leszokni látszik a ciciről. Ja, ezt is mondja: cici. Meg azt is, hogy jó. Persze ezt én próbáltam meg, mert ha jön Fürtöcske, ketten elég alaposan leszívnának. Szóval eddig is csak reggel este nyammogott rajta pár percet, most 2 napja már valahogy sikerül a reggelt is úgy megoldani (ébredés után kicsattog apukájához), hogy nem is jut eszébe, este meg elég ha összebújunk kicsit és már tehetem is le aludni. Mert ő egy ilyen rendes fiú, 3 hónapos kora óta, leteszem az ágyba, kicsi ujját bekapja és már alszik is. Igaz mostanában már nem szopja mindig az ujját, de nem kell ringatni, pláne nem kell kézben altatni mint régen Kendét. És alszik reggelig. Bár nála a reggel sajnos korábban van, mint szeretném... 6-7 között már fent van és rendezkedik.  Kende viszont nem alszik ilyen jól, éjszaka rendszeresen (most hirtelen nem is emlékszem, mikor aludt végig egy éjszakát a saját ágyában...) átjön és közénk csapódik. Az az érdekes, míg ovi volt, mindketten 8 körül keltek. Most, hogy nincs ovi, simán beérnénk 8-ra, nem mi lennénk a "délutános műszak" :))

Barack ...

Beborít... Eddig 7 kilóból főztem lekvárt.. Most 6 kiló csücsül a cukorban, de még szinte tele a láda. Persze édes panasz ez, télen már nem fog fájni, mikor finom zserbót eszünk meg rakott palacsintát. Kende is boldog lesz, hogy mázsaszám eheti a grízes tésztát :) Ma családi program volt este, nagyon jólesett mindenkinek :) Biciklire pattantunk, én vittem Zsombit, a többiek a saját bringájukon, és elmentünk leszedni a barackot. Igazán nem mentünk messzire, ilyenkor (is) jó, hogy a város szélén élünk :) A gyerekek nagyon élvezték az utat is, a fát is, nem is voltak estére már éhesek. Azért Zsombi benyelte a fél bögre kakót, amit kikönyörgött magának. Érdekes, ha nagyon akar valamit, mire képes. Ugyanis ma tisztán az hangzott el csöppnyi szájából: kakaó. Volt már kaka, volt kakó, ma kimondta, kakaó. Rém büszke vagyok rá. Egész szép szókincse van már: anya, apa, Kende, mama, nem, hoppá, lába, Cila (macsek), sicc, cica, alma, kakaó, kaka, valamelyik nap mintha azt hallottam volna, hogy béka, meg a füle is egész jól hangzott. Persze bizonyos hangokkal is jelez dolgokat: liheg a kutyának, klattyog a lónak, tényleg a tyúk az kotkot, az autónak berreg, meg megy a hangutánzás. Édes pofa nagyon. És olyan huncut... Tegnap megállapítottam, hogy nem vagyok elég figyelmes szülő. Hát szegény gyereknek nincs játéka, kénytelen a befőttdömping miatt a konyhában hányódó üveges ládával játszani. Az én szemem fénye a bébiételes üvegekből épített tornyot... Gonosz módon persze gyorsan leromboltam a szép várat és odébbtessékeltem a fiatalurat :)
Jaj, már nagyon számoljuk a napokat... Nemsokára indulunk, és most már én is úgy érzem, nekem is szükségem van erre a pár nap "pihenésre". Pár napja akármit csinál Kende a magas C-ről indítok, pedig nem kellene. Ma megint azt mondta, hogy gonosz vagyok. De bevállalom :) Nem fogad szót, sőt visszabeszél, és most hogy nincs ovi, és egész napos elfoglatságává vált ez, elég nehezen tolerálom. Remélem pár nap az erdő mélyén segít kicsit könnyebben venni ezt az akadályt. Szükség lesz rá, ha Minike valóban úton van már (én úgy érzem) hamarosan partra vetett bálna lesz anyából (a fiúk méreteiből kiindulva) aki nem tud a rosszcsontok után folyton rohangálni, pórázt mégse köthetek rájuk, az egész napos veszekedés meg nem annyira vonz.
Ide megyünk egyébként, gyönyörű hely az erdő közepén, majd készítek fotót az ablakból :)
http://www.szentorban.hu/dunakanyar.html

Lassan tényleg kezdenem kell pakolni, és logisztikából hirtelen nagyon topon lenni...Tavaly könnyű volt, kombi autónk volt még, bármit elnyelt. Hát most újabb, szebb, jobb a kisautó, de kisautó. Csomagtere elég aprócska, csomagunk mindig rengeteg (kezdjük ott, hogy a kispárnám nélkül sehova egy lépést se...), nem tudom hogy fér el több mint egy heti cuccunk. Mert mosni nem vagyok hajlandó a nyaralásomon :))
Végül egy kérdés: kedves olvasók, akik hasonló cipőben jártok vagy már túlestetek ezen a 3-4 éves kori dackorszakon, szótnemfogadáson, ti hogy éltétek túl? Na jó, inkább hogy oldottátok meg? Hogy a gyerek is nevelődjön, ne is annyira utáljon, és anya is ép elméjű maradjon...

Kiegészítés: persze ma már egy csomó dolog eszembe jutott, amit még mond Zsombi: csüccs, szia, gyere, hamma, hantahanta (hintapalinta), ott, oda, ott is, ezt is :)))