Barack ...

Beborít... Eddig 7 kilóból főztem lekvárt.. Most 6 kiló csücsül a cukorban, de még szinte tele a láda. Persze édes panasz ez, télen már nem fog fájni, mikor finom zserbót eszünk meg rakott palacsintát. Kende is boldog lesz, hogy mázsaszám eheti a grízes tésztát :) Ma családi program volt este, nagyon jólesett mindenkinek :) Biciklire pattantunk, én vittem Zsombit, a többiek a saját bringájukon, és elmentünk leszedni a barackot. Igazán nem mentünk messzire, ilyenkor (is) jó, hogy a város szélén élünk :) A gyerekek nagyon élvezték az utat is, a fát is, nem is voltak estére már éhesek. Azért Zsombi benyelte a fél bögre kakót, amit kikönyörgött magának. Érdekes, ha nagyon akar valamit, mire képes. Ugyanis ma tisztán az hangzott el csöppnyi szájából: kakaó. Volt már kaka, volt kakó, ma kimondta, kakaó. Rém büszke vagyok rá. Egész szép szókincse van már: anya, apa, Kende, mama, nem, hoppá, lába, Cila (macsek), sicc, cica, alma, kakaó, kaka, valamelyik nap mintha azt hallottam volna, hogy béka, meg a füle is egész jól hangzott. Persze bizonyos hangokkal is jelez dolgokat: liheg a kutyának, klattyog a lónak, tényleg a tyúk az kotkot, az autónak berreg, meg megy a hangutánzás. Édes pofa nagyon. És olyan huncut... Tegnap megállapítottam, hogy nem vagyok elég figyelmes szülő. Hát szegény gyereknek nincs játéka, kénytelen a befőttdömping miatt a konyhában hányódó üveges ládával játszani. Az én szemem fénye a bébiételes üvegekből épített tornyot... Gonosz módon persze gyorsan leromboltam a szép várat és odébbtessékeltem a fiatalurat :)
Jaj, már nagyon számoljuk a napokat... Nemsokára indulunk, és most már én is úgy érzem, nekem is szükségem van erre a pár nap "pihenésre". Pár napja akármit csinál Kende a magas C-ről indítok, pedig nem kellene. Ma megint azt mondta, hogy gonosz vagyok. De bevállalom :) Nem fogad szót, sőt visszabeszél, és most hogy nincs ovi, és egész napos elfoglatságává vált ez, elég nehezen tolerálom. Remélem pár nap az erdő mélyén segít kicsit könnyebben venni ezt az akadályt. Szükség lesz rá, ha Minike valóban úton van már (én úgy érzem) hamarosan partra vetett bálna lesz anyából (a fiúk méreteiből kiindulva) aki nem tud a rosszcsontok után folyton rohangálni, pórázt mégse köthetek rájuk, az egész napos veszekedés meg nem annyira vonz.
Ide megyünk egyébként, gyönyörű hely az erdő közepén, majd készítek fotót az ablakból :)
http://www.szentorban.hu/dunakanyar.html

Lassan tényleg kezdenem kell pakolni, és logisztikából hirtelen nagyon topon lenni...Tavaly könnyű volt, kombi autónk volt még, bármit elnyelt. Hát most újabb, szebb, jobb a kisautó, de kisautó. Csomagtere elég aprócska, csomagunk mindig rengeteg (kezdjük ott, hogy a kispárnám nélkül sehova egy lépést se...), nem tudom hogy fér el több mint egy heti cuccunk. Mert mosni nem vagyok hajlandó a nyaralásomon :))
Végül egy kérdés: kedves olvasók, akik hasonló cipőben jártok vagy már túlestetek ezen a 3-4 éves kori dackorszakon, szótnemfogadáson, ti hogy éltétek túl? Na jó, inkább hogy oldottátok meg? Hogy a gyerek is nevelődjön, ne is annyira utáljon, és anya is ép elméjű maradjon...

Kiegészítés: persze ma már egy csomó dolog eszembe jutott, amit még mond Zsombi: csüccs, szia, gyere, hamma, hantahanta (hintapalinta), ott, oda, ott is, ezt is :)))