Kende ma megkérdezte, miért iszik Zsombi minden nap kakaót. Mondtam,
azért mert már nem szopizik. Innentől próbálom hitelesen idézni a
beszélgetésünket:
- Akkor minek van még cicid? (mire a döbbenettől válaszolhattam volna, megválaszolta magának...)
- Mert 2 kisbabánk lesz. (Óriási vigyor.)
- Te mondtad, hogy szeretnél egy kislányt. (Anya próbál menekülni...)
- Igen, szeretnék kistesót!
- Anya akkor odabújsz Apához, megszeretgeted, és lesz a pocakodban kisbaba! De odabújsz, Anya?
- Oda, kisfiam.
- Jaj de jó, akkor én meg majd puszilgatom a pocakodat!
Hogy nekem milyen okos kis fiam van...
Este nagyon sokáig fent maradt, Élet a tánccsoporttal kapcsolatban
"tárgyalt", mi meg az előteret festettük. Illetve leginkább én, mert
Kendének pihenj-t vezényeltem. Nem akart lefeküdni, várta apját. Persze
ilyenkor elmélkedik. Nézte ahogy festek, és megkérdezte, miért ezt a
házat választottuk. Mondtam, azért mert megszerettük az apjával. És
akkor ő még a pocakomban volt? Nem, akkor még nem volt. Na ezt persze
nem érti, de akkor hol volt? Mondtam neki, hogy a szívemben. Felcsillant
a szeme, igen anya, kicsire összehúzta magát, és azt mondta: így össze
voltam ott kucorodva!
Imádom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése