Rosszcsontjaim

Ennyire szeretik egymást néha. Néha meg a nagy nyúzza kicsit. Alapvetően azonban nagyon jó testvérek. A nagyobbik művész úr ma készített rólam egy képet, holnap, amikor hivatalosan is félidős leszek, megosztom mindenkivel. Most pedig megyek tovább szenvedni, másfél hete szúr az oldalam :(

Advent első vasárnapja

Adventi koszorúnk

Uhh

Tegnap este kicsit elszomorodtam, úgy éreztem jönnek rosszabb napok, de az esti kínlódással nagyjából letudtam őket :)
Ma bevásároltam díszítés és koszorúügyileg, háát, épp a dupláját költöttem annak, ami szerettem volna... De megvan minden, és a két kis dísztál is 3-ra bővült délelőtt, mikor rájöttem, hogy azé mee nem a keresztnevén szólítom a barátnőmet, attól ő még Katalin... Olyan jó kis homlokracsapós ..szzusozós felismerés volt, mint minden évben... Na de ez nem lényeges. Bevásároltunk, sőt mivel ilyen gyönyörű idő volt, még kertészkedtünk is kicsit. Az oviban ma kaptam a gondnoktól egy kis szatyor orgonát, ami nem a hagyományos, hanem egész érdekes apró levelű és virágú, már tavasz óta ácsingóztam érte :) És volt még egy tál virághagymám, amit nem tudtam eddig elültetni, most ezt is megtettem, nagyon örülök, féltem, hogy tönkremennek. Azért maradt még feladat, a kardvirágokat és a  dáliákat fel kell még szedni, de Élet holnaptól szabin van, szerintem megkérem rá ;) És még ebédet is főztem, az oviban holnapi ebéd adott ihletet, paradicsomos húsgombócot ettünk, illetve leginkább csak én, Zsombi pár falatot evett csak :(
Zsombikám, aki már 3 órája alszik, olyan sokat beszél, és sokszor csak eljátsza, mit szeretne, mondtam is, ez a gyerek activityben verhetetlen :) Meg tudja mondani egyébként, hogy hol dolgozik az apukája, és ha enni készülünk nem nyugszik míg a v"illa" az asztalra nem kerül. Ami számomra rettentően érdekes, a néni mellett már a bácsit is mondja, ám azt úgy, hogy "apu". Ugyanis a legtöbb bácsit az oviban látja, ahol ugye mindig valakinek az apukájával találkozunk... Nagyon édes. És nagy franc is, mindenkit leszólít az utcán, a fiatal lányoktól a suhancokon át az idősebbekig. Addig kiabál nekik, hogy "ia!!" vagyis szia, míg nevetve nem válaszolnak neki.
És még mindig alszik, pedig mennünk kéne Kendéért... Ez már lassan 3,5 óra...

Koszorú

Azt hiszem Gnekének igaza lehet fészkesösztönügyben, most elővadásztam a tavalyelőtti koszorúk képeit (tavaly ugyanez volt) :))))

Ez a barátnőmnek készült.

Ez pedig a miénk volt.

Karácsonyi készülődés, meg az ápdét

Nos, hivatalosan is megkezdődött :)
A hétvégén Kende szobájában felállítottuk a nemrég kapott Mikulásos tájképes csendéletet, tényleg, készítek is róla fotót. Tegnap megvettem az adventi koszorú hozzávalóit, ma pedig Zsombi segédletével leellenőríztük a tavalyit, és miuátn kukaérettenek minősítettem, a menthető és felhasználható kellékeket lementettük róla. Így most kell vennem egy új alapot... Ja és fenyőágakat kell még beszereznem a kedvenc virágosomnál (és megpróbálni nem elcsábulni a sok gyönyörűségtől, amit nála meg lehet csodálni...). A karácsonyi díszítést még csak kerülgetem, bár egyre kisebb ívben, hiszen vasárnap az első gyertyagyújtásra talán már valamennyit feltehetnék :) És akkor itt most jön az ötlet, anyósomnak valószínűleg akkor tartjuk a névnapját, és a barátainkkal is találkozunk végre, talán valami kis adventi dísszel mindkét háziasszonyt meglephetném...
A fiúknak is erősen készül fejben az adventi naptár, néhány dolgot már megvettem hozzá, tavaly is nagy siker volt a saját kezűleg a fára rakható karácsonyfadíszek, az idén is vettem párat, immár dupla mennyiségben, hiszen idén már Zsombi is lesheti reggelente, a csillagok mit rejtenek. Persze pár édesség is kerül bele, bármennnyire nem jellemző itthon az édességfogyasztás. Meg persze aszalt gyümölcsök, mandarin, és vettem két nagyon aranyos kerámia manófigurát. De ez eddig még csak kb 15 napra elegendő meglepetés, még ki kell találnom a maradékot.
A Mikulásnak egy feladata már biztosan van, Mikulásos bögrét kell hozzon Kendének. Volt neki egy, de valamelyik nap annyira abból akarta inni a kakaóját, és annyira nem volt türelme kivárni, míg elmosom, hogy ő mosta el a mosdóban, és sajnos odakoccant, kicsorbult, veszélyesnek minősítettem és így meg kellett válnunk tőle.
Ma reggel egyébként közölte, hogy listát fog írni, és ráírja, hogy 15 bakugánt szeretne... Van neki egy, nagy kedvenc, azzal is alszik, de neki kellene még. Halkan jegyzem meg, ezt az egyet sem tőlünk kapta...
Csanádpajtás ma betöltötte a 19-et, remekül van, fickándozik vidáman, a múlt héten 2x is megfordult odabent, hát elég érdekes élmény volt, bármilyen aprócska is őkelme.
Zsombi szókincse óráról órára nő, a legújabbak talán a gáz, kész, tűz, víz. És olyan rövidke mondatok is elhangzanak már tőle, mint például: Ez is autó. És hát mindent ő szeretne csinálni, lehetőleg egyedül, ennek hangot is ad: Enn! Enn!
És anya? Anyának vannak jobb és rosszabb napjai. A jobb napokon elég élénk és tevékeny, vásárolgat, pakolgat, rendezkedik, intézkedik, a rosszabb napokon (ezek általában szorosan követik a tevékeny jobb napokat) alig bír mozdulni derék és csípőtáji kínjai miatt, türelmetlen, kiabálós hárpia. Lelke időnként háborog, időnként kitisztul a tudata és tisztában van vele, minden úgy történik ahogy történnie kell, mindennek oka van, és úgy van jól ahogy van, még ha ő nem is mindig tudja ezt az okot.
Updételem magam :)
Ugyanis az történt, hogy oly módon föl"hergeltem" magam az előkészületek emlegetésével, hogy kénytelen voltam bevenni magam a gardrób/kazánházba, minden díszítést mifenét előszedni és átvizsgálni, elszörnyedni, mivel a mézeskalácsokat és narancskarikákat megtámadták a molyok, tehát sürgősen mézeskalácsot kell sütnöm... És ha már ott voltam, a kreatív cuccaimat is rendeztem, miáltal a kuka, amit tegnap ürítettek, ismét félig van. De a díszek rendezve, a koszorú kellékei és a ragasztópisztoly startra készen, a kreatív cuccaim bedobozolva, és bár nem tartozik ide szorosan, a virágokat is meglocsoltam, és nagy örömmel fedeztem fel, hogy a kis, anyukámtól kapott karácsonyi kaktuszom bimbós. Nem nagyon, ez nem is várható, hiszen nálam az is csoda, ha egyáltalán életben marad... De van rajta néhány bimbó, és olyan jó :) Néztem az orchideám is, amin nyáron rengeteg virág volt, már hozza az új ágakat, januárban megint csodaszép lesz :)
Most meg leültem ide kicsit, hogy én picit pihenjek, Csanádbaba meg ficánkolhasson egy jót :)
Mellesleg tegnap eléggé kétségbe estem... A kórházban találkoztam egy kismamával, akinek 36-37 hetesen 4200 grammra becsülték a baba súlyát. Zsombi se volt pici ilyen korában (3200g) de ha belegondolok, hogy Csani nagyobb méreteket produkál már most is, pöppet félek, hogy mi is hasonló méretekkel fogunk annak idején majd rendelkezni. Na most jól elrontottam a szép kis bejegyzést....
Minden ok lesz velünk, Csani szép, egészséges baba lesz és slussz. És a jobb napok is kitartanak még picit...

Miniyeti

Kissé el vagyok maradva, nehezen jutok ide, a gondolatok is kavarognak, de a mai nap történéseit le kell írnom. Ma megvolt a 18 hetes UH. A kórházban összefutottam egy ismerős anyukával, ő a harmadik lányát várja, megegyeztünk, azért nem cserélünk :))
És mi ez a miniyeti dolog? Mondhatni Csanádbaba méretei nem mindennapiak...Zsombi ugyanilyen idős adataival összehasonlítva elég jelentős méretbeli különbségek vannak, pedig Combika sem mindennapi méretekkel rendelkezett/zik (rendszeresen megkérdezik tőle!!! hány éves, rettentően elcsodálkoznak mikor kiderül, hogy még 2 sincs...) Főként a yetisége ami lenyűgözött :)) Zsombi talpacskája 18 hetesen 24,1 mm volt, Csanádé 30 fölött van...És eláll a nagylábujja, nagyon édes :) És büszkén mutogatta a koronaékszerket, már nem kérdőjellel szerepel a leleten a male kifejezés :) Ahogy érezni is szoktam, igen eleven gyerek, feladta a leckét a dokinak, hogy megnézhesse a köldökzsinór jól pulzál-e :)) A paíron a 18 + szerepel a státusznál, pedig csak ma töltöttük be, szóval tényleg méretes a kispockom. Én viszonylag jól vagyok, a méhszáj szerencsére teljesen zárt, viszont a hétvégén egy egy gyorsétterem mellékhelyiségében kis emléket kaptam... soha többet, inkább bepisilok...
Pedig olyan szépnek tűnt a dolog, még ilyet soha nem csináltunk, elcsavarogtuk az időt (na jó ilyet sűrűn csinálunk ;)), és gondoltuk most az egyszer belefér a gyorséttermi kaja is. November közepén ültünk kint a "kerthelyiségben", a nap finoman melengetett, és szabadtéren ebédeltünk. Olyan jó volt.
És gondos mami már kinézte a babakocsit is. Nem, nem flancolunk, tökéletesen megfelelne nekem a fiúk jól bevált nagy dög Roan kocsija, teljes felszereléssel, remek állapotban van, ámde autót cseréltünk év elején... Egy kombit egy kisautóra. Kisautónak kis csomagtartója... Nagy dög (drága kedves, jól bevált) babakocsi nem fér be. Szerencsére találtam esernyőre csukható ám újszülöttnek is tökéletes babakocsit itt, már élőben is megnéztem máshol, tetszik :))
A lelkemről is készül egy bejegyzés, mert erősen dolgozik, de most már rettentő fáradt vagyok, szuszog békésen az összes pasim (milyen jó nekem, hogy ilyen sok van :D), és holnap is intézős napom lesz, vagyis inkább szépülős, fodrász vár rám :) Egész jó hét lesz ez, holnapután masszíroznak, pénteken pedig manikűr. Csupa kényeztető program :)))))

Fontos nap

Több szempontból is. Délután a kontrollon minden rendben volt, a fiúk elbűvölték a doktornőt, még ajándékot is kaptak, Zsombi füle nagyon szépen javul, még 1 hét múlva szeretné látni, de minden rendben. Este ennek örömére nagy vacsorát csaptunk, ahogy Kende kérte, a kanapén sült krumplit ettünk sült hagymával, meleg kenyérrel.
És itt még nem volt vége a fontos eseményeknek. Zsombi felriadt, biztos a füle, de nem volt vészes, gyorsan visszaaludt az ölemben. Aztán ahogy az nekünk szokásunk Élettel, lefekvéskor (hol összebújva hol egymásnak háttal folynak ezek a beszélgetések ;) megvitattuk az élet fontos dolgait, most épp azt vetettem fel, hogy szegény pici fiunknak még mindig nincs neve. Hát megoldottuk a kérdést. Két lehetséges variánsunk volt, mindkettőnek voltak előnyei és hátrányai, végül a Csege és a Csanád nevek közül az utóbbi mellett döntöttünk. Igaz nem egyforma magánhangzói vannak, mint a többi gyerek nevének (mellesleg ez akkor nem volt szempont, utólag vettem észre :D), de összhangzattanilag jól cseng a Kende Zsombor Csanád triumvirátus neve. És hát igaz a jelentését nem tudjuk pontosan, de István királyunk hős vezérét Csanádnak hívták :)) Szóval ez is eldőlt, megnyugodtam.
Most már csak azt kellen kitalálnom, hogyan oldjam meg, hogy legyen olyan idő, amikor csak Kendével tudok foglalkozni, mert most rettenetesen nagy igénye lenne rá, de nem megoldható, ha Zsombi itthon van, mert összevesznek rajtam. Azon képesek összeveszni, hogy ki tud szorosabban hozzámbújni mikor reggelente még ejtőzünk kicsit...

Hihetetlen...

Zsombi egy nehézkes elalvás után reggelig békésen aludt, a doktornő nem szúrta fel a fülét mert épp a kellő mértékben kifolyt magától. És a gyermek azóta is lázmentes, jókedvű, és egyre kevésbé taknyos (köszi Augmentin DUO...). És olyan huncut... Tegnap este már vagy fél órája csend volt, mikor egyszercsak nyílt a szobaajtó, és ez a kis kófic huncut mosollyal az ajkán és takarójával a kezében megjelent, majd a nyakamba mászott. Persze végül ott aludt el újra, de addig  igen sokat vigyorgott rám, az apukájára, meg úgy egyáltalán.
Délután még vissza kell mennünk kontrollra. Remélem az utolsó, mert a gatyánkat is ott hagyjuk...

Pedig olyan szép volt

Hát elmúlt a kicsit taknyos idill. 1/4 3kor sírva ébredt. Azt hittem elég az elázott ruha cseréje. Nem. Sír. Nagyon. Ringatom, sír. Sétáljunk. Sétálunk, én "gyönyörködöm" a csillagokban amiket látok (fáj már a pocakom meg a szeméremcsontom is betyárul ilyenkor), ő lassan elalszik. Leteszem. Felsír, azonnal. Orrot szívok, törlök, ringatok, kérdezgetek, csak sír. Nem kér inni, enni.Egyszerűen nincs más ötletem 1 óra múltán, felvetem a doktornénit aki belenéz a fülébe, és meggyógyítja, ha fáj. Tovább sír, de a fülét mutogatja és mondogatja, néni néni. Időpont persze nincs, nem baj, elindulunk. Sír persze. Ott is. És a nénit szólongatja folyton. Ekkor már biztos vagyok benne, hogy jó volt a megérzésem. Mindkét oldalon gyulladt a füle, a bal sokkal csúnyább, holnap reggel felszúrja, ha nem folyik ki magától vagy nem javul.  Csak akkor ne menjünk reggel 8ra, ha jót alszik, akkor ráérünk később is... Sok jóra nem számítok. De vettünk infralámpát, majd próbálom kezelgetni vele. A dokitól kapott Nurofent, ez a gyógyszertárazás végére hatott, addig ordított... Kendéért olyan későn értünk, hogy már az óvónéni is öltözött :(
Most jól van, jókedvű, játszanak. Olyan jó lenne ha így maradna. Nagyon rossz volt szenvedni látni. Főleg hogy nem tudtam segíteni, mert fogalmam nem volt mi a baj.
Most is látszott, hiába csak egy két szót mond egyszerre, mögötte egy egész mondat van a gondolataiban.
Kende meg igazi pasi... Kapcsoljam be a dínós filmeket, és ha már arra járok, vágjak hozzá egy tál pattogatott kukoricát. Már várom a következő utasítást ;)
A legkisebb meg csak dörömböl, de azt nagy intenzitással :)))

Tudatos :)

A gyermek. Környezet tudatos. Hozza az ásványvizes palackom. Kupakot leteker. Megtapos, nagyon. Rám szól, hogy lépjek arrébb, nem éri el a kupakot. Lapos palackra kupakot visszateker, szelektív zsákban elhelyez. Ja, és 21 hónapos. Pont ma. Isten éltessen kisfiam :)

Hisztéria

Jelentem elért engem is. A mindenki tudja milyen vírus miatti. Első körben teljesen tagadó voltam. Kicsit később meginogtam, no nem magam miatt, én nem kívántam oltatni magam, csak hát a gyerekek... Hallgattam, olvastam rengeteg véleményt. Nézem ahogy a generált rémhírek befolyásolni próbálnak. Igen, kicsit elgyengültem. De most végleges döntést hoztam, részint azért, mert megkérdeztem a védőnőmet. Apánk megkapja a védőoltást, őt a cég ingyenesen beoltja, tegye is, naponta rengeteg ember ül le vele szembe, ne hozza haza. Kende és Zsombi nem kapják meg. Zsombit eleve nem is akartam. Kendén gondolkodtam, mégiscsak közösségbe jár. De a csoportból szinte senki sem kéri. És a védőnő azt mondta, a kisgyerekeknek kifejlesztett vakcina 20!!! %ban hatásos. Ennyiért én nem teszem kockára a hosszútávú egészségét. Esszük a multivitamint, a  plusz C-vitamint, az almát, a savanyú káposztát, főzök jó citromos teákat. Én így érzem helyesnek, azt gondolom, így teszek leginkább a gyerekeim egészségéért. És nem vagyok hajlandó tovább a témával foglalkozni.

Minikém

Ma reggel túlestem az AFP szűrésen. Háát... Rengeteg ember, főleg idősek. És igaz külön dobozba kell tenni a kismamák papírját, és így talán nem olyan hosszú idő míg szólítanak, de utána a kis kémcsövemmel ugyanúgy végigvártam a sort a csapolásig... Elég fura rendszer ez. Ez most csak azért lepett meg, mert nem szoktam a laborba járni, puncsosként a központi laborba járok, mikor szükséges, általában kismamaként. De most sajnos oda nem tudtam menni, a vizsgálat meg sürgős volt. 1 óra alatt végeztem, nem tudom ez, jó vagy sem. Mindenesetre míg csapoltak, a vércseppeket néztem a falon, és jót vihogtam magamban. Minike jól viselkedett, bár párszor le kellett ülnöm.
Egyébként kis virgoncka. Tegnap itt volt apukám, és esküszöm reagált a hangjára. Nem lehet véletlen, hogy pont akkor kezdett el fészkelődni, mikor ő megszólalt. Este ugyanezt csinálta Kendével is. És egyébként is szeret ficeregni, én meg élvezem, hogy érzem. 2 hét múlva láthatom majd újra, ha minden igaz, apukája is el tud majd jönni velünk. És rámtörtek a hormonok, babaruhákat akarok rendezgetni...

Okoskám

Zsombóca nem beszél még mondatokban, már hallottam ilyet ilyen korúaknál, de elég sok szót használ, és kombinál is. Valamelyik este például épp csuktam az ablakot, húztam el a függönyt a szobában, már sötét volt kint, elment egy autó a ház előtt. Az én okos kisfiam pedig ezt közölte velem: "Sötét. Autó. Nem." Magyarra fordítva, sötét van, nem látjuk az autót. Nem édes? Az újabb szavak pedig: pók, tök, gomb, "gangang" ami galamb (már azt is mondta, hogy "gangang pü" a galamb repül), ló, "tati" csacsi. Meg egy csomó olyan szó, ami nem tökéletes még: tee a tej, te a tea, kek a keksz és persz rengeteg hangutánzó "szó".
Amivel ma megdöbbentett, az az, hogy különbséget tesz ló és csacsi között, még akkor is, ha a csacsi kocsi elé van fogva.
Frissítve!
Hát naná, hogy a lényeget felejtettem el...
Még azt is mondja, hogy haja, bár ezt lehet már írtam, az előbb meg azt mondta sapka.
De a lényeg: nála kimaradt az, hogy E/3 ban beszéljen magáról, szabályosan és rendszeresen használja az én szót, természetesen már abban a kontextusban is, hogy "én nem".

Hétvége képekben

Jó kis hetünk-hétvégénk volt, álljon itt néhány fotó bizonyítékul, természetesen némi magyarázó szöveggel :))

A tipikus Zsombi alvás, az összes kellékkel: "k(a)ó" /takaró/ szigorúan lerugdosva, "a-a-a-a" a kutya, "autó" a kis tűzoltó autó, és "minyáuó" a maci. Ezeknek mind meg kell lenni, nélkülük nincs alvás.
Végérvényesen beköszöntött hozzánk az ősz, a diófa tarkopasszá vedlett, előkerültek a cinkék, és vonulnak a darvak.

A fiúk cinkelesen.

Az egyik meglesett barátcinke a négyből, gondolom 2 pár. Naponta 2 marék napraforgó magot szórunk ki nekik, mindig elfogy. És nagyon szeretik a diót, azt héjastól elviszik, és a fán kivéskélik :)) Rém rossz a fotó, de az ajtó üvegén keresztül így sikerült...


Szombaton kimentünk a holtághoz, szeretek ott fotózni, jók a fények.

Persze a fotóalanyok közreműködése sem lenne nagy hátrány...

Szerencsére a táj nem fordul el és nem fintorog.

Nagyjából 70 vadkacsát (szőrözősek kedvéért: tőkés réce) láttunk a vizen, és mintha egy kárókatona is röpködött volna a víz felett. A békákat nem fotóztam le, de kettő darab kecskebéka valahogy elfelejtett téli álomra vonulni, na őket jól megzargatta Kende :)
Vasánap az emlékezésé volt, a temetőket jártuk. És igaz, hogy szerencsések vagyunk, hogy a legtöbb szerettünk mellettünk van, de Élet 25 éve kénytelen nélkülözni a nagypapáját, a másik nagyszülőket még régebben, és annak is 21 éve már, hogy az én nagyapám nincs velünk. Rájuk, a régvolt rokonokra, és azokra a szeretteinkre is emlékeztünk, akikhez csak lélekben jutottunk el. Barátok, osztálytársak, kollégák, hiányoztok.