Hát elmúlt a kicsit taknyos
idill. 1/4 3kor sírva ébredt. Azt hittem elég az elázott ruha cseréje.
Nem. Sír. Nagyon. Ringatom, sír. Sétáljunk. Sétálunk, én "gyönyörködöm" a
csillagokban amiket látok (fáj már a pocakom meg a szeméremcsontom is
betyárul ilyenkor), ő lassan elalszik. Leteszem. Felsír, azonnal. Orrot
szívok, törlök, ringatok, kérdezgetek, csak sír. Nem kér inni,
enni.Egyszerűen nincs más ötletem 1 óra múltán, felvetem a doktornénit
aki belenéz a fülébe, és meggyógyítja, ha fáj. Tovább sír, de a fülét
mutogatja és mondogatja, néni néni. Időpont persze nincs, nem baj,
elindulunk. Sír persze. Ott is. És a nénit szólongatja folyton. Ekkor
már biztos vagyok benne, hogy jó volt a megérzésem. Mindkét oldalon
gyulladt a füle, a bal sokkal csúnyább, holnap reggel felszúrja, ha nem
folyik ki magától vagy nem javul. Csak akkor ne menjünk reggel 8ra, ha
jót alszik, akkor ráérünk később is... Sok jóra nem számítok. De vettünk
infralámpát, majd próbálom kezelgetni vele. A dokitól kapott Nurofent,
ez a gyógyszertárazás végére hatott, addig ordított... Kendéért olyan
későn értünk, hogy már az óvónéni is öltözött :(
Most jól van, jókedvű, játszanak.
Olyan jó lenne ha így maradna. Nagyon rossz volt szenvedni látni. Főleg
hogy nem tudtam segíteni, mert fogalmam nem volt mi a baj.
Most is látszott, hiába csak egy két szót mond egyszerre, mögötte egy egész mondat van a gondolataiban.
Kende meg igazi pasi... Kapcsoljam be
a dínós filmeket, és ha már arra járok, vágjak hozzá egy tál
pattogatott kukoricát. Már várom a következő utasítást ;)
A legkisebb meg csak dörömböl, de azt nagy intenzitással :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése