A tipikus Zsombi alvás, az összes kellékkel: "k(a)ó" /takaró/ szigorúan lerugdosva, "a-a-a-a" a kutya, "autó" a kis tűzoltó autó, és "minyáuó" a maci. Ezeknek mind meg kell lenni, nélkülük nincs alvás.
Végérvényesen beköszöntött hozzánk az ősz, a diófa tarkopasszá vedlett, előkerültek a cinkék, és vonulnak a darvak.
A fiúk cinkelesen.
Az egyik meglesett barátcinke a négyből, gondolom 2 pár. Naponta 2 marék napraforgó magot szórunk ki nekik, mindig elfogy. És nagyon szeretik a diót, azt héjastól elviszik, és a fán kivéskélik :)) Rém rossz a fotó, de az ajtó üvegén keresztül így sikerült...
Szombaton kimentünk a holtághoz, szeretek ott fotózni, jók a fények.
Persze a fotóalanyok közreműködése sem lenne nagy hátrány...
Szerencsére a táj nem fordul el és nem fintorog.
Nagyjából 70 vadkacsát (szőrözősek kedvéért: tőkés réce) láttunk a vizen, és mintha egy kárókatona is röpködött volna a víz felett. A békákat nem fotóztam le, de kettő darab kecskebéka valahogy elfelejtett téli álomra vonulni, na őket jól megzargatta Kende :)
Vasánap az emlékezésé volt, a temetőket jártuk. És igaz, hogy szerencsések vagyunk, hogy a legtöbb szerettünk mellettünk van, de Élet 25 éve kénytelen nélkülözni a nagypapáját, a másik nagyszülőket még régebben, és annak is 21 éve már, hogy az én nagyapám nincs velünk. Rájuk, a régvolt rokonokra, és azokra a szeretteinkre is emlékeztünk, akikhez csak lélekben jutottunk el. Barátok, osztálytársak, kollégák, hiányoztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése