lec pléj

Úgy értem játsszunk :))) Imitt amott találkoztam már a kérdésekkel, gondoltam én is játszanék kicsit.
Mit tennék, ha nyernék a lottón?
Hát, első körben a szüleimnek segítenék. Aztán a házat felújítanám kibővíteném berendezném. Vennék egy nagy családi autót a mostani kis kedvencem mellé. Lenne végre ruhatáram. Lehet, hogy utaznánk is, aztán rábíznám a többit az én Bankáromra, tegyen vele kedve szerint.
Rossz szokás?
Melyiket válasszam... Na jó, talán a szita agyam a legrosszabb. Vagy a lustaságom?
Koffein?
Néhanapján némi kóla. Nem kávézom, teában is a koffeinmentes gyümölcsteákra szavazok.
Szín?
Mostanában a lila.
Mi van most rajtam?
Mákomra még nem öltöztem hálócuccba, egy barna felső bársonynacival.
Háziállat?
Ha a pókok nem számítanak, akkor csak egy kandúr.
Hogy képzelem magam 10 év múltán?
Lesz 3 kiskamasz fiam. Ez az egyetlen fix pont. Remélem addigra rátalálok a feladatomra. Túl leszek a 4 x-en, remélem jól viselem majd.
Legutóbbi nagyon jó élmény?
Ha leveszem a mérlegről a fiúkat, akik minden nap okoznak valami nagyon jót (Kende valamelyik nap megvédte az öccsét egy barátjával szemben, Zsombi játékot próbált a hasamba tuszakolni Csanádnak, Csanád meg az érkezésével okozott óriási örömet) egy nyár eleji történés viszi a pálmát, megnéztem (2x) az Aida musicalt Békéscsabán a Jókai színházban. Hetekig hónapokig a hatása alatt voltam, még egyetlen színházi élmény sem hatott rám ennyire.
Vegyétek, vigyétek, játsszatok ti is!!!!!

Csanádról is

Ma  ő is érdemel egy külön posztot. Úgy tűnik, megértette, hogy nincs tovább, és végre irányba fordult, amit már nagyon vártam, bár nem tudom miért... Gyanús, hogy a görcseimet ez okozza, itt ott csipked is időnként (Kende szerint a kis ujjaival :))) és a köldöksérvem is elkezdett csípni, ami azt jelenti, hogy nőni fog... Holnap UH, meg fogom említeni a dokinak. És elkezdem összerakni a cucomat, mert .... azért. Úgy érzem ideje. És tervezem a textilpelusok kifőzését fertőtlenítését is...
Egyébként nagyon édi a pici fiam, arccal a világnak dekkol ettől aztán igen változatos domborzatot mutat a pocakom a nap nagy részében, mivel Csanádnak senki nem szólt, hogy most már kevesebbet kéne a nagykönyv szerint mocorogni... Kevés a levegő, nehéz az ágyban mozdulni ,kezdek morci lenni.... Bár ez lehet, hogy csak az estiéjjelihajnali rémálomnak köszönhető, melynek okán kb 2 órát aludtam és hajnal 5kor a matractalan alsó emeleten kötöttem ki a gyerekek ágyán, a szomszéd szobában egy vérnyogó 2 évessel, egy nagyon okos 4 évessel és egy enyhén ingerült 34 évessel...

Mai friss

Rettentő problémára ébredtünk  egy családtaggal közösen, ami sürgősen orvosolandó... Zsombi édes, imádnivaló, egésze egyszerűen minden emberből kiváltja a szeretgetést, hozzászólást, még vadidegenek is sokszor megszólítják az utcán. Nyilván a családban sincs ez másképp, amúgy is imádnivaló korban van, beszél, kreatívkodik, kicsit lejjebb erről bővebben. Komoly erőfeszítést igényel mindenkitől, még az óvodapedagógus hugomtól és sógoromtól is, hogy odafigyeljen arra, mindkét fiúnak egyformán jusson a figyelemből. Mert kell, mert Kendén nagyon látszik, hogy veszélyben érzi magát és elsőszülötti jogait, és bármi áron figyelmet szeretne. Általában úgy, hogy Zsombit nyúzza, mert őrá úgyis odafigyelünk, de addig is rá figyelünk, míg veszekszünk vele :(
Ma végre sikerült összehozni pár órát, amikor csak rá figyeltem, memóriakártyáztunk, kirakóztunk, játékpénzt gyártottunk és mesét néztünk. Jó volt nagyon. Rettentően élvezte, sorra hozta az új játékokat, alakította a játékszabályokat, és boldogan bújt hozzám. Az is nagy baj, hogy az oviban kb a felét tudja annak aludni, amit itthon szokott, és már akkor fáradt, mikor az oviból elhozom...
És akkor Zsombi mai szösszenetei: a védőnőnél jártunk reggel (minden eredményem remek, a 120 perces cukrom 6,9), roppant izgalmasnak találta, hogy egy kismama eltűnik egy ajtó mögött, közölte is, hogy a néni elment, dolga van. Mondtam wcre ment. Kijött a csaj, Zsombi megörült, hogy megvan, megállapította, hogy pisilt, majd elgondolkodva ránézett: "Keze?" "Keze! Keze!" Ugyanis nem látta kezet mosni... A váró teljes közönsége visítva röhögött...
Innen a nagyszüleimhez mentünk, nagyon szeret ott lenni, ők is nagyon szeretik, ha ott van. Egyik kedvenc játéka egy kiszuperált kazettás magnó, azt szokta nyomkodni. Ma odament, kinyitotta az egyik ajtót, betett egy háztartási kekszet, rácsukta, és közölte: "Meleg." Mármint hogy azt ő most melegíti. A mikróban... Hihetetlen, miket ki nem talál. Az, hogy a szőnyegen a cápa elől menekült, és keresztanyámat is figyelmezette: "Pigyázz! Jön cápa! Halap!" már csak a hab volt a tortán.
Egyébként ma voltunk tanácsadáson is, Zsombi 2 évesen 90 centi, 14,5 kiló, a fejkörfogata 50!!! centi, és nagy kedvenc. Kende a bemondott adatai alapján (111 centi, 19 kiló) kb egy évvel van előrébb a koránál...

Maraton

Nagyjából ennek jegyében telt az elmúlt néhány napunk. Már az ágy összerakása is maratoninak bizonyult, pedig ugye komoly segítségünk volt:
Az ágy végül elkészült, és a folyamatos figyelmeztetéseknek hála (rövid ideig még) legkisebbünk kb 2 mp alatt abszolválta az emeletre vezető lépcső leküzdését.
És a legjobb, hogy onnan remekül rálát a könyvespolcra, és mutogathatja, melyik könyvet szeretné. A meguntat az alsó szintre száműzi...
Még aznap este megjött a babakocsi is, azt is sikerült maratoninak tűnő ideig rakosgatni, míg kezdtem rájönni, mit hova, mit hogyan... Nos, a kocsi nem egy csúcsminőség, de utolsó gyereknek pont jó, ő az, a képen hordozóval, de mélykocsivá is át tudom már alakítani (nehéz műtét volt elsőre...)
Aztán sikerült elindulnunk pihenni is, rám is fért, mivel hajnal 1/2 2ig pakolásztam, hogy elkészüljünk, és olyan oltári nagy kupit se hagyjunk itthon. Az út igen maratoni volt, reggel korán indultunk, még nem volt dél, mikor a Balatonra értünk, kicsit megpihenni és megebédelni apósoméknál. A hátralévő rövid úton a fiatalság természetesen megborult, miáltal a szállodában már csak azért sem voltak hajlandók aludni. Rövid (bár hosszúnak tűnő...) hajtépés után a férfiak levonultak a kertbe havazni, addig én próbáltam pihenni. Rettenetes meleg volt a szobában, ezt nehéz volt megszokni... Az első sokk akkor ért, mikor a lábam nem fért bele a papucsba. Konstatálnom kellett, hogy a hosszú út bizony nem kismamáknak való, nem kis mennyiségű víz halmozódott fel a szervezetemben. A havazás után felélénkült aprajainkkal levonultunk a fürdőbe. Engem az ajtóban mellbevágott a fülledt meleg, ott volt végem, de hős voltam, békésen mosolyogva néztem a partról vizibolháimat... Vacsora után megrohamoztuk Bobóországot, végkimerülésig pörögtek a drágáim. A szobában nem nagyon kellett őket altatni... Másnap ugyanez ment, délelőtt és délután, délelőtt még voltunk egy zenés foglalkozáson is a fiúkkal, mindketten nagyon élvezték. A teafilter papírból csillag készítés a kezdeti nagy lelkesedés után rám maradt... Míg mi ebéd után aludtunk, Élet wellnesselt kicsit, aztán az előző esti program ment. Utolsó reggel szintén. Én tehát halálra wellnesseltem magam... Parton ülve, fotelban ülve nézegettem csemetéimet. Majd összepakoltam minden cuccunkat, ösmét...
Hazafelé benéztünk Keszthelyre megnézni a befagyott Balatont és a hattyúkat. Élmény volt, tényleg, az egyik hattyú a sétányon sétikált, meg is néztük közelebbről, a fiúk nagy örömére. 11 körül indultunk tovább, a fiúk 5 perc alatt ájultak be... Megint ebéd a déli parton, újabb maraton haza. Főleg azért tűnt maratonnak, mert először köddel, aztán esővel kínlódtunk, (jó, autópályán annyira nem volt gáz) és főleg a fiúkkal, akiket végül szét kellett ültetni... Kb 3,5 óra volt az út, a drága gyermekeim a megyénket jelző táblánál hagytak fel az őrjöngéssel, és aludtak el... Itthon lemértem magam,  2,5 kiló jött rám 3!!!!! nap alatt, azóta (meg már a hotelben is) öntöm magamba a zöld teát, már csak 1 kiló a plusz...
Szombaton farsang volt az oviban, délután 3kor... A leglehetetlenebb időpont szerintem. Idén úgy próbáltuk megúszni a cirkuszt, hogy nem aludtak ebéd után, viszont nem is voltak itthon. Elkészült Zsombinak a herceg jelmez, természetesen az én nagy oroszlánom is rögtön akart egy olyat... Megoldottam. A farsang végül jobban sikerült, mint tavaly, akkor a jelmezét sem volt hajlandó felvenni, a többiekhez sem ment oda szerepelni. Most legalább volt rajta jelmez, bár a sörényét nem vette fel, és a többiekkel volt, bár nem szólalt meg és nem is mozdult... Majd jövőre talán... Jelmezben nem tudtam lefényképezni, mert a szereplés után fénysebességgel szabadult meg tőle, de előástam az egyetlen tavalyi képet, az is itthon készült.
Át kellett öltöztetni őt is hercegnek, íme a szőke hercegek:

Farsang után Dédihez kellett mennünk, mert megjöttek apósomék a Balcsiról :)) És ott még mindig nem volt vége  a napnak, mert a barátaink vártak minket, csak úgy. Levezetni a farsangot :) Természetesen a fiúk bealudtak az úton, de rövid töprengés után úgy döntöttünk mégis elmegyünk. Jó döntés volt. A fiúk nagyon feléledtek, mi nagyon jót kártyáztunk. 3 pókerpartiból végül mindenki nyert egyet, én az elsőt, bár a zuram durrogott, nem szeret velem játszani, szerinte nem gondolkodom, csak szerencsém van. Azéé megvertem... Rettentő későn jöttünk haza, de a fiúk nyekk nélkül tűrtek. Alaposan próbára tettük őket az elmúlt napokban, és jelesre vizsgáztak. Ma délután végre alhattak, ki 3, ki 4 órát :)))
Hát a hetünk után a bejegyzés is maratonira sikerült úgy látom. Azért jó volt, de fárasztó. Magamon érzem, tegnap és ma összesen 3x éreztem, hogy mintha az epém görcsölne, de persze nem egészen az volt... Nem volt erős fájdalom, úgyhogy nem is aggódok, csak jelezte a pocak, hogy vegyek vissza kicsit.
Holnaptól új hét, tanácsadás a 2évessel, 32 hetes uhu, fodrász, stb, megint nem fogunk unatkozni :)))

Kutyafuttában

Csak távirati stílusban, sok volt nekem a 4 órás autókázás.... Elmentünk, megjöttünk, minden OK, holnap farsang, ha túléltem hosszabban nyilatkozom, fotografikus bizonyítékokkal felszerelkezve...

Minipatika és bronchitisz

A pénteki könnyű kis nátha vírusunk és az arra kapott gyógyszerek (lázcsillapító, köhögéscsillapító szirup) mellé ma befigyelt az asztmatikus hörghurut, a vele kéz a kézben együtt járó antibigyóval együtt. Meg még köhögés elleni antispasztika kúpot is kaptunk, a Kendével iszogatott köhögéscsillapító löttyel együtt már komoly kis arzenálunk van. Betegség végeztével kiárusítást tartunk... Bár hogy az mikor lesz nagy kérdés, én már 3 hete köhögök, és Zsombi hörghurutja is ragaszkodó fajtának tűnik szakirodalmilag... Éjszakáink botrányosak, Zsombi felváltva sír és köhög, bár ez varázsütésileg megszűnik a szülői ágyon... Kende csak úgy natúrban jár át hozzánk aludni hajnalonta. A betegség kicsit elodázza a nagy pillanatot. Ugyanis ma délután befejeztem az ágyat, lakható, bár csak paplanok meg takarók vannak matrac helyett, így elég kemény, de nem is akarom még átköltöztetni "Mókustojást", előbb gyógyuljon meg. Csanád meg a méhszájam rugdossa, elég frenetikus élmény... És Életnek is szétrobban a feje, bár "remélhetőleg" csak a stressztől, holnap érkezik a nagyvezér...
Egyszem jó hír, ha igaz, holnap meglesz a babakocsink.

Valentinnapi majdnemajándék és összeköltözés

A zúgyvolt, hogy szombaton hivatalosak voltunk a barátainkhoz, pár hónapja már mindenki rendelkezik gyerkőccel, tehát szép nagy és hangos parti elé néztünk, ám a két fiú olyan randán köhög már, nem mertük a csöpp lányokat ennek kitenni, lepasszoltuk hát őket. Hangzavar volt így is, a két pici lánnyal együtt volt 3 lány  és 3 fiú, 2 hónapostól 8 évesig. De nagyon jól éerztük magunkat :) Azoban az előbbiek folyományként, ma már nem akartuk őket elhanyagolni, így az én Életem csak elmesélte, mi lett volna a Valentin napi ajándékom, Sherlock Holmes a moziban. De el nem marad, csak tolódik, mert Csanád sem úszhatja meg :)) Ugyanis eddig minden pocaklakó mozizott legalább 1 jó hangos film erejéig (van még egy állandóság, az sokkal szomorúbb, temetésen is voltak már mindhárman :(
De azért sikerült elég tartalmasan tölteni a délutánt... Megvettük ugyanis a fiúk új ágyát. Sok álmatlan éjszakás gyötrődés után végül mégiscsak emeletes ágyat kaptak, megtetszett, hogy alul sokkal szélesebb (120cm) mint felül (80cm), így nem létra, hanem lépcső visz fel, és összesen 130 cm magas az egész. A fiúk annyira transzba estek, hogy Zsombi ebéd után a következő szöveggel ébredt: "Össze, össze!" Vagyis, rakjuk össze! Azt hiszem 1/2 5 körül fogtunk hozzá, a fiúk jelentős segítségével... 9kor abbahagytuk... Még nincs kész, az alsó szinten be kell még csavarozni az ágyrácsokat. Kende birtokba vette a felső részt, nagyon boldog. Mi meg nagyon reménykedünk, hogy nem fog félálomban lezúgni a lépcsőn hajnalban... Nagy rohangálás nem lesz a szobában, mert csak lapjával lehet az ágy mellett elmenni, pici nagyon a szoba, illetve keskeny, de nem tudjuk egyelőre másképp megoldani, Csanádnak kell majd a nyugalom, és Zsombi sem tudna aludni éjszaka, elég könnyen felébred minden zajra. És úgyis nagyon vágynak rá, hogy együtt alhassanak. A héten főpróba, pár napra elmegyünk pihenni, és külön szobájuk lesz kettőjüknek. Bár én nem vagyok benne biztos, hogy el kellene indulnunk, Zsombi annyira köhög, és minden éjjel sokat sír :( Most is. Megyek is, hadd pihenjen, és holnap nekem is korán jelenésem van a  laborban, picit előre hoztam a cukorterhelést, mert a 32 hetes UH-ra már eredménnyel kell mennem.

szülinap

Annyi mindenről írtam a napokban, de a lényeg még nem került "papírra". Megünnepeltük pici Zsombikám második születésnapját. Szép hosszú napunk volt, a hagyományos fotózkodással indult, igyekszem prezentálni majd néhányat. Hát, nem egész úgy sikerült, mint reméltem... Zsombin kitört a frász, főleg, hogy megszokott kedves hölgy helyett a stúdióvezető kezdett sürgölődni körülöttünk, akit állítólag utálnak a gyerekek... Hát Zsombi biztos nem lesz vele nagy haver... Kende is odasúgta néhány (egyébként mosolygós és vagány) fotó után, hogy haza akar menni. végül azért elkészült minden családos, tortás, tesós (ebből a fajtából csak egy, mert Kende besértődött amiért Zsombi elfújta egyedül a gyertyát, és többet nem volt hajlandó kamera elé állni, még családilag sem...) fotó, sőt ráadásként még nekem is oda kellett ülnöm a gép elé, szóval életemben először profi fotós csinált rólam pocakos képet... Ebéd után gyorsan ágyba dugtuk a fiúkat, és siettünk mindennel elkészülni, hiszen bulira készültünk, sok vendéggel. A kis ünnepelt 1 óra alvás után gyakorlatilag még nem is látva kibotorkált, hogy "vendégek", annyira várta már őket. Azért nem ütköztem ellenállásba, mikor visszafektettem, még legalább 1,5 órát aludt :) Az ajándékát nem sikerült túl jól eldugni, egyszercsak érkezett a legóval, az ajándék egyik részével, hogy "enyém". Így hát odadtuk neki az egészet, megkapta mellé a Gergőkönyvet az Annapeti sorozatból, nagyon szereti, minden este ez az esti mese már több, mint 2 hónapja :) És érkeztek sorra a családtagok, rengeteg ajándékot kapott, mindent megköszönt, és mindennek nagyon örült. Este apukám új szót tanított neki, azóta ez a kedvencünk: "mókustojás". És szépen, tisztán ejti, nyilván az s-ek még sz-ek, de nagyon édin mondja. Annyira élvezte egyébként a nyüzsit, hogy a nagynénjét nem is akarta hazaengedni: "Andi majad szokat!!". És azóta is mindennap megkérdezi, jönnek-e vendégek. És minden csomagra azt hiszi az ő ajándéka :)))
Én kellemesen elfáradtam, de vigasztal a tudat, hogy szülésig már csak 1 névnapi buli lebonyolítása vár rám, ellenben legalább 10 zsúrra megyünk, azt csak élveznem kell. Viszont azt hiszem szülés után 3 héttel nem fogok szülinapi bulit tartani magamnak :))))
Még egy kép, felhívnám a figyelmet a gyermek kéztartására, konkrétan mutatja, hogy kettő éves. :)))


Ha már így benne vagyok, néhány 2 éves képet is mutatok :)

Minden bizonnyal...

Minden bizonnyal én vagyok a hülye felelőtlen anya, aki egy kis megfázással képes a gyerekét kismamák közé vinni. Minden bizonnyal megérdemeltem a bánásmódot. De akkor is mérhetetlenül fel vagyok háborodva, hogy amint a gyerekem egyet köhög a kórház folyosón, kiviharzik a védőnő és szájmaszkot kíván ráerőltetni, a gyermek természetesen üvöltve felháborodik, rendben, akkor talán üljünk jó messzire minden kismamától, azt hiszem a lépcsőházban elég messzire lettünk volna... És ahelyett, hogy akkor talán előrevettek volna minket (kb 2 kismama volt előttem pecsétre várva), még 5 embert behívtak, az újonnan érkező kismamát pedig fennhangon megkérte a védőnő, hogy "attól a kisfiútól jó messze ülj le", majd nagy kegyesen behívtak, és mindenkitől elnézést kértek, amiért előre vettek minket. Természetesen ezek után Zsombi mocskosul nem akart bemenni a rendelőbe. Ha nem lett volna sürgős a pecsét a papíromra, otthagytam volna az egészet a francba. Mellesleg Zsombi a zaklatás után egyetlenegyszer sem köhintette el magát...

A babával születik a kötődés igénye

Hát emiatt háborogtam én pár napja, az alábbi mondatok  dr. Kardos Ilona gyermekpszichiáter tollából származnak:
"Mi segíti a kötődést? Ha a gondozó (szerencsés esetben a szülő) személye állandó, ha érzelmileg elkötelezett, azaz szeretetteljes, és ha igazodik a csecsemő mindenkori igényeihez. Ezek hiányában összefüggéstelen elemeire esik az észlelés, és a bizonytalanság megzavarja az érzelmi fejlődést. Ha úgy telik el a csecsemőkor, hogy állandóan változik a gondozó, aki nem mutat érzelmeket a baba iránt, és nem igazodik a kicsi igényeihez, zavar támad a kötődésben, nincs kihez és nincs hogyan kötődnie  a babának. Ilyen csecsemőkor után válik a gyerek, majd a felnőtt együttérezni, szeretni, bűntudatot, szolidaritást átélni szinte képtelen emberré. A csecsemő a kellő "befektetés" nélkül még saját genetikai programját sem képes végrehajtani, az "üres" idegsejtek eltűnnek. Nemcsak az érzelmi fejlődés, de a gondolkodási funkciók, az értelem alapjai sem alakulnak megfelelően: a kötődés lehetőségétől megfosztott kisbaba később szegényebb szókincsű, a beszédet nehezebben értő, logikai és elvonatkoztatási képességeiben visszamaradottabb gyerek lesz, mindezek pedig igen komoly hátrányt jelentenek majd az iskolában."
Nem szeretnék semmit hozzáfűzni...

2 éve

Ilyentájt még békésen aludtam, no nem sokáig, 3/4 4kor valaki felébresztett :) Persze nem hittem neki, de nem tágított :) 6kor már a kórházban voltunk, egyszerre érkeztünk a soros szülésznővel. Istenem, még annyira élénken él bennem, mikor az udvar közepén megálltam egy fájás miatt és Élet noszogatott, majd fájok bent a melegben, menjünk :)
Pedig már milyen nagyfiú, és nemsokára nagytesó is. Drága pici fiam, nagyon boldog szülinapot Neked!!!!

Régelhanyagoltújrafelfedezett

Vicgernél olvastam a hobbiról, és rájöttem, hogy én is vágyhattam már valami elfoglaltságra meglehetősen, hiszen hosszú hosszú idő óta most újra elkezdtem olvasni. Nem is aprózom el :) Először karácsony táján indítottam Paulo Coelho Zahirjával. Aztán az utolsó Harry Pottert végeztem ki pár nap alatt. Anyutól kuncsorogtam könyvet (van miből...), Hugh Laurie Balekja is nagyon bejött. De még mindig nagyon betűéhes voltam, hát nekiugrottam egy jó nagy falatnak, Leon Uris Megváltás című regénye több mint 800 oldal, de már 600at abból is elolvastam. És már azon agyalok, mi legyen a következő. Sajnos Meseanyónak mostanában nem jelent meg új könyve, pedig az tuti elsőbbséget élvezne. Örülök egyébként, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a világot, szükségem volt már rá nagyon, hogy kicsit kizökkenjek a gyerekkönyv-szakácskönyv mókuskerékből :)

Szolgálati közlemény

Itt szeretném jelezni, hogy még egy hely kiadó az ajándékozós játékban!!!!!

Szabályos, de emberi????

Ritkán szoktam tévéműsoron kiakadni, nem is nagyon nézem, de tegnap nagyon felbosszantottak. Házon kívül című műsor, a témát két kisfiú (nagyon picik!!) szolgáltatták. Román anya itt szült, lemondott a gyerekről, ideiglenesen nevelőszülőkhöz került. Az ideiglenest azért több mint egy évnek értsétek... Aztán egy nap fogták, autóba ültették, és elvitték 1000 km-re Romániába, ahol azért szerencsére magyar nevelőkhöz került. A gyerek semmit nem ért, mit is érthetne 17 hónaposan, a nevelők kiborultak, mert úgy érzik cserbenhagyták. A felhívott illetékes gyakorlatilag felháborodik, miért viselkednek így, hiszen nekik kellene a legjobban tudni, mi ennek a menete, ők a végrehajtók, ő csak a döntést hozza. És itt jött az a mondat, ami nálam kivágta a biztosítékot. Mert az világos az első mondattól kezdve, hogy az ember roppant arrogáns, és 100%, hogy nincs gyereke. De azt mondani, hogy egyébként is jobb lenne, ha az ilyen gyerekek nem nevelőszülőkhöz kerülnének, hanem csecsemő otthonba, akkor nem alakulna ki kötődés. Lehet, hogy állati naív vagyok, bár tanultam azért pszichológiát meg pedagógiát, de ha az első hónapokban nem alakít ki kötődést a csecsemő, akkor mégis mikor fog???? Sose, és lesz belőle egy elrontott élet. Kérdem én, miért ilyen emberek ülnek a gyámügyön???? Engem csak bosszant és felháborít, de hány életet tesz tönkre? Mert értem én, hogy ez így szabályos, de könyörgöm, a gyermek érdekét, akiről ez az egész szólna, azt ki nézi???? Mert nem hiszem, hogy a gyerek érdeke ezt kívánná. Nagyon felkavart ez a riport, és nagyon utálom, mikor tehetetlen vagyok :(

Oroszlán

Nem tudom ismeri-e valaki ezt a videót, én emilben kaptam, nekem nagyon megmelengette a szívem, és naponta többször újra, mert Zsombi imádja és folyton ezt nézi. Ennyi szeretetbonbont mindenki megérdemel, hát most tessék, Nektek, tőlem.
Azoknak, aki nem értenek angolul, egy kis magyarázat:
A story: ezek az emberek neveltek fel egy árva kisoroszlánt, majd visszaküldték  Afrikába.
Egy év múlva elmentek meglátogatni őt. ( Előre figyelmeztették őket, hogy az oroszlán nem fog emlékezni rájuk).
Ez volt a találkozás.

Ifjú Picasso

Egyelőre a nagy elődhöz hasonlóan absztrakt stílusban, de Kende alkotni kezdett. Három fő témája van, a család a házzal, a család az autóban, illetve gyümölcsös. Mármint kert gyümölcsfákkal. És rajzol az oviban, rajzol itthon, vendégségben, mindenhol és mindig. Néhány napja dínókat is rajzol. Zsombi is követi, és igazán rendes, mert általában elárulja, mit ábrázol a rajza (anélkül igen nehéz lenne rájönni...).



Ma vagyis kedden beszéltem az óvónővel, aki azt hitte, itthon gyakoroltunk, azért rajzol ilyen szépen. Hát nem, így jött haza az oviból. Az alaktalan firkálásokból csettintésre ezekre váltott. A hétvégén már olyat rajzolt, ahol a lován ül, mellé rajzolta a házunk és az istállót is.

(A ló természetesen nem a miénk, járt kisebb korában lovagolni, de nagyon szeretne itthonra is pónit, apja még képes is lenne megvenni...). 
Megtaláltam a dínós képet is, aki nem ismerné, ez egy spinosaurus:

Másképp

Rájöttem, hogy másképp kell gondolkodnom. A múlt héten még végtelenül dühös és elkeseredett voltam, mert megtudtam, hogy nem adják olyan könnyen azt az emberinek mondható összegű gyást-gyedet, amihez eddig szoktam. Élet is morgott, hogy soha nem jövünk egyenesbe. Ki kell fizetnem 2 havi járulékot, ami nem kis összeg. Aztán olvasgattam erre-arra a neten, a blogokat, az egyik oldalon a klubbeli csajokat, és rájöttem, hogy nem jól gondolkodom. Örülnöm kellene annak, hogy vállalkozóként megtehetem azt, hogy "elintézem" magamnak ezt. Aki nem a saját főnöke, az hasonló helyzetben, amikor 2 babóca között nem megy vissza dolgozni, nagyon rossz anyagi helyzetbe kerül. Kicsit már szégyellem magam, hogy ezért nyavalyogtam...

Játék!

Hát engem is elért :)
Biztosan ismeritek már a játékot, de gyorsan felvázolom:
Az a 3 nagyon gyors blogger(ina) aki kommenteli ezen bejegyzésemet, s.k. ajándékban részesül tőlem.
Vannak persze szabályok:
1. Bárki akinek blogja van, nevezhet.
2. Az a 3 nevező kap tőlem személyesen két kis kezemmel készített ajándékot, aki elsőként kommentel.
3. Az ajándékot 365 napon belül kézhez kell kapjátok.
4. Az ajándéknak ára van, mégpediglen az, hogy a saját blogotokban is meghirdetitek a játékot. Mármint a nyertesek.

Szóval hajrá!! :)))