Mertem nagy(család)ot álmodni, és büszke anyukája vagyok három (és fél) gyönyörű fiamnak.
2010. február 11., csütörtök
Minden bizonnyal...
Minden
bizonnyal én vagyok a hülye felelőtlen anya, aki egy kis megfázással
képes a gyerekét kismamák közé vinni. Minden bizonnyal megérdemeltem a
bánásmódot. De akkor is mérhetetlenül fel vagyok háborodva, hogy amint a
gyerekem egyet köhög a kórház folyosón, kiviharzik a védőnő és
szájmaszkot kíván ráerőltetni, a gyermek természetesen üvöltve
felháborodik, rendben, akkor talán üljünk jó messzire minden kismamától,
azt hiszem a lépcsőházban elég messzire lettünk volna... És ahelyett,
hogy akkor talán előrevettek volna minket (kb 2 kismama volt előttem
pecsétre várva), még 5 embert behívtak, az újonnan érkező kismamát pedig
fennhangon megkérte a védőnő, hogy "attól a kisfiútól jó messze ülj le",
majd nagy kegyesen behívtak, és mindenkitől elnézést kértek, amiért
előre vettek minket. Természetesen ezek után Zsombi mocskosul nem akart
bemenni a rendelőbe. Ha nem lett volna sürgős a pecsét a papíromra,
otthagytam volna az egészet a francba. Mellesleg Zsombi a zaklatás után
egyetlenegyszer sem köhintette el magát...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése