2010. február 22., hétfő

Csanádról is

Ma  ő is érdemel egy külön posztot. Úgy tűnik, megértette, hogy nincs tovább, és végre irányba fordult, amit már nagyon vártam, bár nem tudom miért... Gyanús, hogy a görcseimet ez okozza, itt ott csipked is időnként (Kende szerint a kis ujjaival :))) és a köldöksérvem is elkezdett csípni, ami azt jelenti, hogy nőni fog... Holnap UH, meg fogom említeni a dokinak. És elkezdem összerakni a cucomat, mert .... azért. Úgy érzem ideje. És tervezem a textilpelusok kifőzését fertőtlenítését is...
Egyébként nagyon édi a pici fiam, arccal a világnak dekkol ettől aztán igen változatos domborzatot mutat a pocakom a nap nagy részében, mivel Csanádnak senki nem szólt, hogy most már kevesebbet kéne a nagykönyv szerint mocorogni... Kevés a levegő, nehéz az ágyban mozdulni ,kezdek morci lenni.... Bár ez lehet, hogy csak az estiéjjelihajnali rémálomnak köszönhető, melynek okán kb 2 órát aludtam és hajnal 5kor a matractalan alsó emeleten kötöttem ki a gyerekek ágyán, a szomszéd szobában egy vérnyogó 2 évessel, egy nagyon okos 4 évessel és egy enyhén ingerült 34 évessel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése