Mertem nagy(család)ot álmodni, és büszke anyukája vagyok három (és fél) gyönyörű fiamnak.
2010. február 5., péntek
Szabályos, de emberi????
Ritkán
szoktam tévéműsoron kiakadni, nem is nagyon nézem, de tegnap nagyon
felbosszantottak. Házon kívül című műsor, a témát két kisfiú (nagyon
picik!!) szolgáltatták. Román anya itt szült, lemondott a gyerekről,
ideiglenesen nevelőszülőkhöz került. Az ideiglenest azért több mint egy
évnek értsétek... Aztán egy nap fogták, autóba ültették, és elvitték
1000 km-re Romániába, ahol azért szerencsére magyar nevelőkhöz került. A
gyerek semmit nem ért, mit is érthetne 17 hónaposan, a nevelők
kiborultak, mert úgy érzik cserbenhagyták. A felhívott illetékes
gyakorlatilag felháborodik, miért viselkednek így, hiszen nekik kellene a
legjobban tudni, mi ennek a menete, ők a végrehajtók, ő csak a döntést
hozza. És itt jött az a mondat, ami nálam kivágta a biztosítékot. Mert
az világos az első mondattól kezdve, hogy az ember roppant arrogáns, és
100%, hogy nincs gyereke. De azt mondani, hogy egyébként is jobb lenne,
ha az ilyen gyerekek nem nevelőszülőkhöz kerülnének, hanem csecsemő
otthonba, akkor nem alakulna ki kötődés. Lehet, hogy állati naív vagyok,
bár tanultam azért pszichológiát meg pedagógiát, de ha az első
hónapokban nem alakít ki kötődést a csecsemő, akkor mégis mikor fog????
Sose, és lesz belőle egy elrontott élet. Kérdem én, miért ilyen emberek
ülnek a gyámügyön???? Engem csak bosszant és felháborít, de hány életet
tesz tönkre? Mert értem én, hogy ez így szabályos, de könyörgöm, a
gyermek érdekét, akiről ez az egész szólna, azt ki nézi???? Mert nem
hiszem, hogy a gyerek érdeke ezt kívánná. Nagyon felkavart ez a riport,
és nagyon utálom, mikor tehetetlen vagyok :(
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése