Az ágy végül elkészült, és a folyamatos figyelmeztetéseknek hála (rövid ideig még) legkisebbünk kb 2 mp alatt abszolválta az emeletre vezető lépcső leküzdését.
És a legjobb, hogy onnan remekül rálát a könyvespolcra, és mutogathatja, melyik könyvet szeretné. A meguntat az alsó szintre száműzi...
Még aznap este megjött a babakocsi is, azt is sikerült maratoninak tűnő ideig rakosgatni, míg kezdtem rájönni, mit hova, mit hogyan... Nos, a kocsi nem egy csúcsminőség, de utolsó gyereknek pont jó, ő az, a képen hordozóval, de mélykocsivá is át tudom már alakítani (nehéz műtét volt elsőre...)
Aztán sikerült elindulnunk pihenni is, rám is fért, mivel hajnal 1/2 2ig pakolásztam, hogy elkészüljünk, és olyan oltári nagy kupit se hagyjunk itthon. Az út igen maratoni volt, reggel korán indultunk, még nem volt dél, mikor a Balatonra értünk, kicsit megpihenni és megebédelni apósoméknál. A hátralévő rövid úton a fiatalság természetesen megborult, miáltal a szállodában már csak azért sem voltak hajlandók aludni. Rövid (bár hosszúnak tűnő...) hajtépés után a férfiak levonultak a kertbe havazni, addig én próbáltam pihenni. Rettenetes meleg volt a szobában, ezt nehéz volt megszokni... Az első sokk akkor ért, mikor a lábam nem fért bele a papucsba. Konstatálnom kellett, hogy a hosszú út bizony nem kismamáknak való, nem kis mennyiségű víz halmozódott fel a szervezetemben. A havazás után felélénkült aprajainkkal levonultunk a fürdőbe. Engem az ajtóban mellbevágott a fülledt meleg, ott volt végem, de hős voltam, békésen mosolyogva néztem a partról vizibolháimat... Vacsora után megrohamoztuk Bobóországot, végkimerülésig pörögtek a drágáim. A szobában nem nagyon kellett őket altatni... Másnap ugyanez ment, délelőtt és délután, délelőtt még voltunk egy zenés foglalkozáson is a fiúkkal, mindketten nagyon élvezték. A teafilter papírból csillag készítés a kezdeti nagy lelkesedés után rám maradt... Míg mi ebéd után aludtunk, Élet wellnesselt kicsit, aztán az előző esti program ment. Utolsó reggel szintén. Én tehát halálra wellnesseltem magam... Parton ülve, fotelban ülve nézegettem csemetéimet. Majd összepakoltam minden cuccunkat, ösmét...
Hazafelé benéztünk Keszthelyre megnézni a befagyott Balatont és a hattyúkat. Élmény volt, tényleg, az egyik hattyú a sétányon sétikált, meg is néztük közelebbről, a fiúk nagy örömére. 11 körül indultunk tovább, a fiúk 5 perc alatt ájultak be... Megint ebéd a déli parton, újabb maraton haza. Főleg azért tűnt maratonnak, mert először köddel, aztán esővel kínlódtunk, (jó, autópályán annyira nem volt gáz) és főleg a fiúkkal, akiket végül szét kellett ültetni... Kb 3,5 óra volt az út, a drága gyermekeim a megyénket jelző táblánál hagytak fel az őrjöngéssel, és aludtak el... Itthon lemértem magam, 2,5 kiló jött rám 3!!!!! nap alatt, azóta (meg már a hotelben is) öntöm magamba a zöld teát, már csak 1 kiló a plusz...
Szombaton farsang volt az oviban, délután 3kor... A leglehetetlenebb időpont szerintem. Idén úgy próbáltuk megúszni a cirkuszt, hogy nem aludtak ebéd után, viszont nem is voltak itthon. Elkészült Zsombinak a herceg jelmez, természetesen az én nagy oroszlánom is rögtön akart egy olyat... Megoldottam. A farsang végül jobban sikerült, mint tavaly, akkor a jelmezét sem volt hajlandó felvenni, a többiekhez sem ment oda szerepelni. Most legalább volt rajta jelmez, bár a sörényét nem vette fel, és a többiekkel volt, bár nem szólalt meg és nem is mozdult... Majd jövőre talán... Jelmezben nem tudtam lefényképezni, mert a szereplés után fénysebességgel szabadult meg tőle, de előástam az egyetlen tavalyi képet, az is itthon készült.
Át kellett öltöztetni őt is hercegnek, íme a szőke hercegek:
Farsang után Dédihez kellett mennünk, mert megjöttek apósomék a Balcsiról :)) És ott még mindig nem volt vége a napnak, mert a barátaink vártak minket, csak úgy. Levezetni a farsangot :) Természetesen a fiúk bealudtak az úton, de rövid töprengés után úgy döntöttünk mégis elmegyünk. Jó döntés volt. A fiúk nagyon feléledtek, mi nagyon jót kártyáztunk. 3 pókerpartiból végül mindenki nyert egyet, én az elsőt, bár a zuram durrogott, nem szeret velem játszani, szerinte nem gondolkodom, csak szerencsém van. Azéé megvertem... Rettentő későn jöttünk haza, de a fiúk nyekk nélkül tűrtek. Alaposan próbára tettük őket az elmúlt napokban, és jelesre vizsgáztak. Ma délután végre alhattak, ki 3, ki 4 órát :)))
Hát a hetünk után a bejegyzés is maratonira sikerült úgy látom. Azért jó volt, de fárasztó. Magamon érzem, tegnap és ma összesen 3x éreztem, hogy mintha az epém görcsölne, de persze nem egészen az volt... Nem volt erős fájdalom, úgyhogy nem is aggódok, csak jelezte a pocak, hogy vegyek vissza kicsit.
Holnaptól új hét, tanácsadás a 2évessel, 32 hetes uhu, fodrász, stb, megint nem fogunk unatkozni :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése