Csanibani

Hihetetlen tempóban fejlődik. Bár még nem tudtam rögzíteni, de azóta is mutatja a csipcsipcsókát, sőt a végén a hesshess-hez hasonló hangok
hallhatók, természetesen csak amikor neki ahhoz kedve van. Tologatja az autókat a padlón és berreg, ha rászólok, hogy mi van a szájában, kinyújtja a nyelvét. Amikor a halacskákat nézi, gyakran nyújtja feléjük a kezét, és nyitja-csukja a markát. Szeretné megfogni őket.
Hihetetlen kapcsolatban van a megfoghatatlannal. Többször figyeltem már meg, amikor látszólag indokolatlanul nevetgélt, mosolygott, magyarázott. Ma este is. Pontosan tudtam, kivel beszélget... Örülök, hogy mégis lehet köztük kapcsolat, ha nem is úgy, ahogy én az szerettem volna.
A holnapi napot egyébként a gyerekorvosnál kezdjük, mert csúnyán köhög és folyik az orra. És slusszpoénként valamitől megint csúnya piros kiütések vannak az arcán :(
Ja, az én torkom is fáj...

Díjaztok

Gneke lepett meg ezzel a díjjal, megtiszteltetés, ezúton is köszönöm neki.
Lássuk mit kell tennem: Írj egy bejegyzést, amelyben közzéteszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.─ Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.─ Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, és linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.─ Tehetséges, kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több száz követője van.
Ez utóbbi nehéz feladat, mert azt hiszem nagyrészt olyan blogokat olvasok, látogatok, ahol már rutinos bloggerek írnak, vagy már megkapták a díjat, de azért igyekszem.
Első díjazottam Fruzsi, aki nemrég indította útjára a blogját, hogy minél több ötletet gyűjthessen kisfiának, Jancsikának. Nagyon szimpatikus az, ahogyan ír, amennyi energiát érzek benne.
Aztán nagyon szeretem olvasni Chipie írásait, ő nem kezdő, és nem is tudom mennyien olvassák, de mindenkinek érdemes :)
Gemini valahol sorstársam, bár ő még keményebben játszik, 3 kislánya van, akikből ketten olyanok, mint 2 tojás :) Szeretem olvasni az akciódús bejegyzéseket :)
Szerettem volna még nagyon sokakat felsorolni, de talán majd egy másik játékban :)
A díjazottak fogadják szeretettel, a többiek pedig kukucskáljanak be hozzájuk!

Projektjeim

Írtam arról nemrégen, hogy két projekt beindításán dolgozom, a konyhabútor és az edzés. Nos, jelenleg a helyzet a következő: a konyha projekt felsőbb szintre lépett. Az árajánlatot megkaptuk, elájultunk, alkudtunk, megegyeztünk, legkésőbb március közepén készen lesz a bútor. Ma pedig megvettük hozzá a beépítendő főzőlapot, sütőt és elszívót, roppant elégedett vagyok a tempóval. Még pár dolog kell az Ikeából a szekrényekhez, de azok még ráérnek.
Az edzést pedig elkezdtem, eddig 3x voltam, tetszik, bár fűtés nincs, és szerintem meg is fáztam. Személyre szabott edzőtervet állítottak nekem össze, és meg vagyok lepve, mennyire jól megy. Nem mondom, mikor először ültem fel a biciklire röpke 20 percre, 10 perc után már a belem lógott, azt hittem ott halok meg, de már második alkalommal sokkal jobban ment. Az alakformáló része, vagyis amikor a gépekkel dolgozom, meg se kottyant elsőre, meg igazából azóta sem, főleg amikor karra dolgozom, azért ennyi előnye van a három pehelysúlyú fiú hurcolászásának. Viszont azon jót röhögtem tegnap, hogy az edzésnek köszönhetően a súlyom nem lefelé indult el...

Jó étvágyú

Tulajdonképp nem is tudom miért panaszkodom, gyermeknek jó az étvágya, bár az ízlésével nem feltétlen értek egyet. Kedvencei közé mostanában felírhattuk a száraz macskaeledelt, a sarat, virágföldet, krétát, narancshéjat...

Okosügyes

Csak lestem ma, amikor ma elkezdtem Csanádnak a csipcsip csókát. Összerakta kis kezeit és le-föl mozgatta ahogy kell, és valami "tittitó" szerű hagyta el a száját. Betojás, hogy 9 hónaposan mondókázik... Holnap próbálom rávenni, hogy megörökítésre is hajlandó legyen...
Egyébként sosetöbbetnem dicsérem meg. Azóta alig tudom elaltatni, áll az ágyban és sír. Tisztára mintha börtönben lenne, úgy néz ki a rácsok mögött... Alig alszik és enni sem eszik túl sokat. Francba. Jön a melegfront, remélem csak ennyi. És elő kellett vennem egy nagyobb takarót, a kis babatakaró alól folyton kimászik. Már amikor hajlandó aludni...

Úgy érzem

némi magyarázatra szorul az előző bejegyzés főszereplőjének megszólítása...
Határozottan kikéri magának amikor Zsombinak, kicsimnek, drágámnak, bárminek szólítjuk őt. Az ő neve időnként Senki, de legtöbbször Nagyfiú. És ehhez ragaszkodik. Némi kisebbségi érzést vélek felfedezni, pláne a mai elszólása után: Apa, amikor majd Kende leszek...
Kicsit előjövőben van nála a középsőgyerekszindróma, asszem ebbe most jól bele kell ásnom magam...

Ma esti Zsombi

É. Nagyfiú kiskorú ma este súlyosan károsította szülőanyja önbecsülését. Nevezett elalvásközeli állapotban a következő kérdést tette felmenője kárára: Anya, ugye azért nem tudsz felmenni Kende ágyára, mert már kezdesz öregedni?

Ha már...

Ha már akvárium, nagyon tetszik :) Belakták az új lakók, gyönyörködöm bennük, nem csak én persze, Csanádot például szinte mindig megnyugtatja, ha az akvárium előtt ringatom :) Lakói a saját nevelésű guppik, heten, 3 leányka és 4 fiúcska, aztán vannak még mollik, arany, ezüst és ecsetfarkúak, kék gurámik, páncélos harcsák és algaevők. Mindenkiből kettő van, általában egy pár, bízom benne, hogy sikerül majd szaporítani az elevenszülőket. Az egyik algaevő különösen a kedvencem, ő olyan, mintha túltöltötte volna magát koffeinnel. Tapadóhalnak is hívják, szerintem nagyon mókás. Aztán van 2 csigaevő csigám is. Mert ugyanis a növényekkel behurcoltam néhány fúrócsigát, akik csúnya lukakat furkálnak a növénykéimre. No őket hivatottak ritkítani, ideális esetben kiirtani.
A másik tervem is beindult, elkezdtem az edzéseket, eddig egész jól bírom, sokkal rosszabbra számítottam ennyi év "semmittevés" után. Ráadásul az edzéstervet összeállító hölgy már átesett azon a műtéten, ami rám vár, és amellyel kapcsolatban még mindig nem volt merszem felhívni a sebészt...
A harmadik projekt félúton van, talán holnap megkapom az árajánlatot a konyhabútorra. Már azt is elterveztem, hova mit fogok pakolni, úgyhogy jó lenne, ha minél hamarabb nyélbe tudnánk ütni az üzletet :)
Most pedig megyek és olvasok még kicsit, Coelho 11 perc című művét. Este belekukkantottam a Gyermek pszichoterápia című műbe is, de túl dekoncentráltnak minősítettem magam a befogadásához...

Piros akvárium

Nem, nem vérengzünk :) Mindössze arról van szó, hogy ez az új egyezményes jelszó. Ami azt a jól ismert mondatot helyettesíti: Kéééész vagyoook! Rendkívül pihent gyermekeim ezzel szórakoztatnak, némileg könnyebbé téve azt a nem túl hálás szülői feladatot, melyet a legkisebb helyiségben vagyok kénytelen elvégezni, miután az éppen soros fiatalember uszkve 20 perc éneklés után szólítja hű rabszolgáját :)))

Háromnegyed frissítve

Mindjárt 1 éves a legkisebb királyfi. Jó, egyelőre "még" csak a 9 hónapot töltötte be őfelsége.
Kezdjük a hivatalos dolgokkal: majdnem 10 kiló meg 70valahány centi, 80-as ruhákat hord. Már 2 hónapja rendelkezik 8 kis rizs szemmel, azt hiszem erősen dolgozik jelenleg a folytatáson, állandóan mindent rág, legyen az a saját ökle, az én ujjam, játékok vagy kenyérhéj. Igen, azért mert éheztetem :)
Mozgásával nagyon elégedett vagyok, szabályosan és nagyon gyorsan mászik, stabilan felül, fordulni igaz csak bal oldalára hajlandó, de arra nagyon megy. Állandó lábsúlyommá vált, minimum feltérdel, de pillanat alatt  feláll bárhol. Kezét fogva pár kusza lépést tesz mielőtt eszelős bugizásba kezdene. Ügyes mindkét kezével, de főleg a balt használja. A legapróbb cuccot is megtalálja a padlón, felszedi és természetesen beható ízvizsgálatot végez rajta.
Beszédfejlődése mostanában indulgat, eddig néma levente volt, most már gügyög, sziszeg, berreg, szól a tetetete tatatata ájájájájáj.
Szociálisan nagyon nyitott, szinte kiköveteli a kontaktust, mindenkire mosolyog, kedves, bár most anya a főfőmentsvár. A testvéreit és minket szüleit imádja, fülig érő szájjal és eszeveszett táncikával üdvözöl minket, a nagytesók akár ordíthatnak is a fülébe, annak is vigyorog. A "csipcsipcsóka" nagy kedvenc, van amikor már rakja pozícióba a kis kezeit és még mintha azt is mondaná:tititi. Bármivel eljátszik, de preferálja a könnyen szétázó papírokat,és rendkívül nehezményezi azoknak szájából történő eltávolítását.

Étkezésileg nagyon ügyes. Én önhatalmúlag 3ra csökkentettem a szopások számát, fiatalember nem tiltakozott (nem az a kimondott cicifüggő). Tízóraira uzsonnára gyümölcsöt eszik valami gabonával (képes 2 üveges cuccot is eltüntetni ilyenkor), ebédre szopi után, vacsorára szopi előtt eszik meg 1 egész üveg főzeléket. És igen, üveges kaját eszik nagyrészt, egész egyszerűen nincs időm még neki is főzőcskézni egyrészt, másrészt így biztosított minden amire szüksége van, harmadrészt minden gyerekem jobban szerette a bolti kaját.Mindent szeret bár valamelyik nap a spenótot szétcsapkodta a fél konyhában.
Alvásáról: hüvelykujj fetisiszta. Altatása a következőképp néz ki: amikor kellőképp álmosnak találom, fogom, megszeretgetem, elköszönök tőle és ágyába helyezem. Gondosan keze ügyébe helyezek valami puha rongyot (általában a zsiráfos nyálkendőjét), mert azonnal kapja be az ujját, és ahhoz valamit még fogni kell, ugyanazzal a kézzel. Kijövök és csendben behúzom az ajtót, pár óra múlva boldogan üdvözlöm. És a többi néma csend. Komolyan. Nem kell altatni, ha álmos, egész egyszerűen alszik. Természetesen előfordul, hogy a csepp, akiről én azt hittem, mélyen alszik, békésen ücsörögve játszik az ágyban. De amint elálmosodik, eldől és alszik. A napi rutin úgy néz ki, hogy leghamarabb 5kor kel, akkor szopik, és alszik kb 1/2 8ig. Vagy eleve alszik reggelig, ez az anyakímélő üzemmód. Délelőtt még általában alszik egyet, de mostanában előfordul, hogy kimarad, ekkor délután egy röpke 4 órás alvás alkalmával pótolja ezt. Egyébként ebéd után alszik (jó esetben akkor, mikor a többi), és néha még egy késő délutáni pártízperces szundikálás is becsúszik. Este 8-9 között alszik el.Máshol nehezebben alszik el, az autóban meg szinte soha. Elég éberen alszik, azt hiszem ezt tőlem örökölte.
Újdonság, hogy beledobtam a mélyvízbe, vagyis kipróbáltuk a nagykádban fürdést a nagyokkal, természetesen szigorú szülői kontroll alatt.
És hát minden nap mutat valami újat, amin elgondolkodhatok. Most épp azon lúdbőrzök, amikor anyukámnál a mennyezet egy bizonyos pontjának integet, beszélget és nevetgél (sejtésem szerint a dédnagyanyjával)...
Egy csoda. Minden nap bámulom szinte fekete, hatalmas szemeit, és minden nap újra és újra beleszeretek.
Csanibani(kecsebuki) ma 9 hónapos.

Mama

Egy évvel ezelőtt még együtt ünnepeltünk. Nagyon hiányzik.

Veni vidi vici

Igen, ezt a csatát én nyertem, ha ebben az esetben lehet ilyenről beszélni. Igen sok hiányossága van kis házunknak, például hiányzik 2 gyerekszoba, 1 nappali, de mondjuk nincs konyhabútorom se. Pontosan ezen folyt a vita. No nem azt vitatta egyikünk sem, hogy bármelyik felesleges lenne, a sorrendben nem egyeztünk. Én keményen küzdöttem, hogy meggyőzzem a ház urát, a fiúkat nem kell majd pszihomókushoz hordani, ha pár hónappal később lesz saját szobájuk, viszont az én lelki egészségemet igen károsan befolyásolná, ha még nagyjából 2 évig kellene a konyhát jelenlegi állapotában használnom. Mert ha a házbővítésbe belefogunk, amellett más nagyobb beruházás nyilván szóba sem jöhet. Jusztse hajlott azonban az "ellen". A vasárnapi rántott hús azonban nyilvánvalóan jó hatással volt rá, mert azt találta fölötte mondani, hogy bár nem ért egyet, de beleegyezik, keressek asztalost, kérjek ajánlatot. Ezt elég gyorsan meg is tettem (nehogy meggondolja magát ;), ma telefonáltam párat, az ikea honlapján meg is terveztem mire gondoltam (mindenkinek ajánlom egyébként a konyhatervezőjüket), így mikor ebéd után megjelent a szaki (tök véletlenül a nagyobbik öcsém osztálytársa volt) kész terv várta, lerövidítve ezzel a magyarázkodást, és így is másfél órát tárgyaltunk :) Hétvégén kapok árajánlatot, már alig várom :))
A másik dolog ami izgat, hogy holnap lesz egy másik tárgyalásom is egy fitneszklubban, tanácsot szeretnék kérni, ezzel az én nem egyszerű esetemmel mégis mit mozoghatnék, mert most már úgy érzem rám fér.
Nem bííííírok a fenekemen ülni :))))))

Vírus után

Úgy néz ki senki nem kapta el Kendén kívül ezt a jóféle vírust. Nem volt vészes, de mivel Kende soha nem beteg, engem ez is megviselt. Már teljesen jól van, de az étvágya nem az igazi. Zsombi ezerrel dacol és küzd, sokszor ellenem, de ezt még azért tudom kezelni. Kende nehezebb dió, most megint nagyon hisztis, míg beteg volt kicsit engedékenyebb voltam, ő még most igényelné... De azt veszem észre magamon, nem vagyok most annyira összezuhanva ezektől. Igaza volt anyunak, amikor azt mondta, találjak magamnak valamit, ami csak az enyém, ami kikapcsol. Megtaláltam :) Kende még szeptemberben kapott a szülinapjára akváriumot, ennek ellátása az én feladatom lett, persze a fiúk mindenben segítenek. De szép lassan a berzenkedésből (imádtam a sógornőmet az ötletért) kíváncsiság, majd megszállottság lett. Mostanra odáig jutottam, hogy az utolsó pár havi tejpénzemet (az eddigiek valahogy mindig a konyhapénzben végezték...) igenis magamra költöm. ennek keretében megleptem magam egy akváriummal. Nagyon élveztem összeszerelni meg berendezni. Hal még nincs benne, azzal pár napot még várnom kell. A fiúk már így is ott álldogálnak előtte, és csodálják. az én derekam majd leszakad, 5 literenként hordtam be a vizet, az akvárium 54 literes...
Léleképítőek még a hétvégi reggelek is. Ahogy sorban ébrednek fel a fiúk, egyesével költöznek be közénk. Csani ragyog, mászkál, ugrál, bújik, és folyamatosan jár a szája, nagyon-nagyon aranyos. Amikor jönnek a többiek majd kiugrik a bőréből, kacag, szeretgeti őket. Jó így kezdeni a napot.

Friss meleg

Bár még nem sok telt el ebből az évből, de már van néhány kedves fotónk:

Elmaradás

gértem én valamikor képeket az év legvégéről. Most tudom ezeket prezentálni :)

Wanted!!!

Kérem aki látta az őrangyalainkat, az sürgősen jelezze itt!!!
Csanád és Kende őrangyalai úgy tűnik szabadságra mentek :(
Tegnap Csanádnak volt elég rémes napja, egész nap rossz kedve volt, sokat sírt, keveset aludt, és összevissza törte magát. Először az éjjeliszekrényem mellett dőlt el, és a halántékát szeme sarkát beverte annak fogantyújába, szép kék és vagy 20 percig sírt utána... Aztán este az én lábamba gabalyodott bele a kanapé előtt, én jól eltaknyoltam, kész csoda hogy a kezemben lévő főzelékes üveg nem tört el, Csanád is hanyatt esett, szerencsére a szőnyegen, így nagyon  nem ütötte meg magát, annál jobban megijedt viszont. Ma hajnalban is igen korán kezdődött a műsor, később sem lett sokkal jobb, volt, hogy azt éreztem, biztosan éheztetem szegényt máskor, ha most ennyit eszik...
És hát Kende... Már reggel nem tetszett, akkora balhéja volt reggel az apjával, zokogás, üvöltés, nem szeretem. Aztán délben jött a telefon az oviból, Kende lázas, sápadt, nincs jól. Innentől anya is sápadt, mert Kende soha nem beteg, nem lázas, maximum taknyos. Apja hazahozta, ebéd nélkül, de hiába hozták az ebédjét is haza, nem evett egy falatot sem, pedig véletlenül én is a kedvencét főztem ma. Egész nap csak feküdt, komoly láza csak késő délután volt, de az nem nagyon akart múlni. Most nem tűnik nagyon melegnek, de hőemelkedése biztosan van. A fejét fájlalta, a derekát, meg a lábát, máskor meg azt mondja, minden fáj. Nem mondhatnám, hogy nyugodt vagyok. A doktorbácsi szerint valami vírus lehet. Eddig azonban soha semmilyen vírust nem kapott el. Van egy olyan érzésem, hogy lelki eredetű a dolog, de ez sem villanyoz fel különösebben...
Szóval mindenesetre ha látnátok néhány céltalanul kóválygó őrangyalkát, kérlek küldjétek őket haza!!!!

Frissítve 1.30kor:
38,7 a láza és meglehetős vihar dúlhat a pocakjában a hangokból ítélve... És nem akar aludni, nézzünk mesét. Na persze...

Hette-hette, avagy azt ahogy anya elképzelte...

A zúgy volt..... Kedvet kaptam Vianyánál hogy Csanád megismerkedjen a tesók által jól belakott nagykáddal. Mivel még annyira nem ül biztosan, pláne vízben, meg hát nem is tud a drágám nyugton maradni, velem együtt fürdött. Arra számítottam, hogy majd berzenkedik kicsit, rám cuppan, sírdogál kicsit, megörül a cicinek, ilyesmi. Na ebből aztán semmi sem valósult meg. A gyermek nem azért nem ült le a kádban, mert nem mert, hanem mert minden más sokkal izgalmasabb volt. Készültem, előre betettem a jézuskahozta fürdős játékot, az addig érdekelte, míg minden darabját le nem tépte a tapadókorongokról, majd tapadókorongos tartót is leszedte, aztán harcias hettehette felkiáltással rávetette magát a nagyok játékaira, különös tekintettel a vízipisztolyra. Egy igazi kis vízibolha, ez már látszik, egy pillanatig sem félt, és ami egy kicsit rosszul esett, egyáltalán nem érdekelte a cici. Persze fürdés után, meg a fél üveg főzi után (na ez egy külön poszt lesz) rávetette magát és jól belakmározott. És bár rettentő álmos volt, nem aludt el rögtön, kicsit még felült játszani. A kiságyból eléri a játékos dobozát, szeret matatni benne. Mindig valami rettentően elképesztő pozícióban nyomja el az álom :)
Még készülök fotókkal az elmúlt év végéről, előbb-utóbb ideérek velük :)

Aktuális

A téma mindannyiunkat érint, ezekben a napokban meglehetősen aktuális, véleményem szerint nincs azonban elég információnk a döntéshez. Nem ködösítek tovább, a nyugdíjunkról beszélek. A férjem eléggé otthon van pénzügyekben, ő ajánlotta a figyelmembe a következő posztot (a nap vicce, blogbejegyzést ajánl a blogberzenkedő zuram :)) Szerintem érdemes elolvasni.

Isten hozott!!

Isten hozott mindenkit ebben a szép új évben!
Bízom, hiszem, remélem, szebb lesz ez az előzőnél. Azt a veszteség fémjelezte, rengeteg veszteség. Egyetlen, bár ragyogó fényes hozománya egy apró angyal, aki folyvást igyekszik minden veszteséget jóvá tenni. Legyen ez az év a fejlődésé, a megerősödésé, ha kell, legyen a változásé. Nyitottan várom, mit hoz elénk .
Illendően vártuk ez új évet, mindahányan. Kende is Zsombi is virrasztottak velünk, várták becsülettel a pezsgőbontást, lesték a környékbeli tűzijátékokat, éjfél előtt nem sokkal csatlakozott hozzánk az első szilveszterét ünneplő is, el is készült egy sosevolt fotó, az egész család a kanapén 2 perccel éjfél előtt. Ez a fotó nem fog ide felkerülni, egyrészt ebben az időpontban azért nem volt reális, hogy normális, gépbe nézős kép készüljön, másrészt a családfő nem rajong virtuális naplómért, benne szerepelni még kevésbé. Az összes pasi pezsgőt bontott, mérhetetlenül le is részegedett a tengersok Süsü pezsgőtől. Ezért aztán szépen sorban ki is dőltek, elsőként Zsombi, Csanád többet volt kézben mint ágyban, néminemű ordítás okán (apja szerint szeparációs szorongás, szerintem meg csak jönnek az őrlői, neadjisten rosszul viselte a durrogtatást), Kende is eldőlt 2 óra táján.
Azért azt el kell mondanom, stílusosan búcsúztunk az óévtől, Csanád integet, és pápázik hozzá, egyelőre meglehetősen önkényesen, ezért aztán megörökíteni még nem sikerült.
Holnap végre újra jönnek a hétköznapok, mindannyiunkra ráfér már.