némi magyarázatra szorul az előző bejegyzés főszereplőjének megszólítása...
Határozottan
kikéri magának amikor Zsombinak, kicsimnek, drágámnak, bárminek
szólítjuk őt. Az ő neve időnként Senki, de legtöbbször Nagyfiú. És ehhez
ragaszkodik. Némi kisebbségi érzést vélek felfedezni, pláne a mai
elszólása után: Apa, amikor majd Kende leszek...
Kicsit előjövőben van nála a középsőgyerekszindróma, asszem ebbe most jól bele kell ásnom magam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése