Csanibani

Hihetetlen tempóban fejlődik. Bár még nem tudtam rögzíteni, de azóta is mutatja a csipcsipcsókát, sőt a végén a hesshess-hez hasonló hangok
hallhatók, természetesen csak amikor neki ahhoz kedve van. Tologatja az autókat a padlón és berreg, ha rászólok, hogy mi van a szájában, kinyújtja a nyelvét. Amikor a halacskákat nézi, gyakran nyújtja feléjük a kezét, és nyitja-csukja a markát. Szeretné megfogni őket.
Hihetetlen kapcsolatban van a megfoghatatlannal. Többször figyeltem már meg, amikor látszólag indokolatlanul nevetgélt, mosolygott, magyarázott. Ma este is. Pontosan tudtam, kivel beszélget... Örülök, hogy mégis lehet köztük kapcsolat, ha nem is úgy, ahogy én az szerettem volna.
A holnapi napot egyébként a gyerekorvosnál kezdjük, mert csúnyán köhög és folyik az orra. És slusszpoénként valamitől megint csúnya piros kiütések vannak az arcán :(
Ja, az én torkom is fáj...