Az műtétről még pár szó

Jelentem nem leszek függő. Ez a bökdösés nem nekem való. Úgy nézek, ki mint egy jól összevert tűpárna. Ja mert trombózis megelőzésképpen még 10 napig lőttem magam itthon. És el kell mondjam, nagyon büszke vagyok magamra. Minden nap szépen szabályosan beadtam magamnak az adagot. Nem hittem volna. Én, amint tűt bökök a combomba önként és dalolva. Mert attól szerencsére eltekintettek, hogy a hasamba adjam...
A fiúkat foglalkoztatja a dolog még, ma például Csani foglalta össze pár szóban: "Megnyomkodtuk a haszadat ész valaki levágta." Kende azon elmélkedett, hogy mennyire fájt. Mondtam, hogy aludtam közben. Ja, hát úgy könnyű. Zsombitól még várom a kinyilatkoztatást. Mert ő ritkán szól, de akkor velőset. Ma ők kérték, hogy mutassam meg. Kende és Zsombi megszakértették, már nem olyan csúnya, Csani szerint meg koszos :)

bőrbajok vége

Ma akkora kőszikla zuttyant le a mellkasomról, hogy majdnem letörte a lábam...
Hetek óta kínlódunk Zsombival, mert egy furcsa, szabálytalan folt jelent meg a combján, a gyerekdoki szerint gomba, kaptunk is rá ecsetelőt, nem volt szimpatikus, mert fenol van benne, vigyázni is kell vele. Ráadásul nem múlt, sőt. Már a hátán is lett egy csomó kisebb folt, a lábán is. Mikor hazajöttem a kórházból, egyértelmű volt, hogy tenni kell valamit. Ma eljutottunk bőrgyógyászhoz. Azt inkább nem ecsetelgetném, hogyan viselkedett a drága gyermek a váróban a várakozás maximum 20 perce alatt, legyen elég annyi, hogy egy könyökössel indított. Igen, a sebem bal végénél. Az meg, hogy a vizit végén már a doki is tudta, hogy van egy oroszlánom...
Na de a lényeget: gyermek tüneteit egy HHv7 vírus okozta  rózsahámlás nevű képlet okozza. Azért nem betegséget írok, mert igazából nem az, magától elmúlik 6-8 hét alatt. Már ha a rózsálló egyén nem tölt órákat a kádban... Márpedig nálunk ez bizony szokás. Ezért is terjedt tovább. De most már nincs vész, tusol, ezt ki is hangsúlyozza a gyengébbek kedvéért.
 Éééééééés.... Megemlítettem aggasztó kopaszodásomat is, mintegy zárójelben. Kb 10 mp alatt állította fel a diagnózist: androgén hajhullás. Kb másik fél perc volt a 2 recept megírása. Hogy nekem mér kellett előtte a többi dokinak könyörögni, hogy hormonokra is vizsgáljanak már meg ugyan, persze hiába... 6-9 hónap alatt visszakapom a hajam. Ennyi. Döbbenet. Anyukámmal itt röhögünk, nyárra már totális bombázó leszek, karcsú, teltkeblű, dús hajú amazon, ahogy ő fogalmazott. Zembör fölkötheti a gatyát :D

Kiskarácsony

Az teljesen biztos, hogy a legbalul elsült karácsonyi vacsora Anyusnál ütött be, de azért a középmezőnyben mi is ott evickélünk, lévén szenteste 9kor még anyósomnál ültünk három darab extrafáradt, extranyűgös gyerekkel, mivel sógorom a második tányér hallével nem boldogult és beépített a mandulája mögé egy kettő centis szálkát, amit csak műtéti úton és csak a szomszéd városban tudtak eltávolítani, és perszehogy Zembör szállítmányozta. Nem sokat segített a helyzeten, hogy szinte csupa olyan játékot kaptak, ami millió apró darabból állt, és megkértem őket, majd csak otthon készítsenek belőlük aknamezőt. Nem viselték túl jól, főleg, hogy már azt is nagyon várták, hogy itthon is bekukkantsanak a fa alá. De minden a helyére került, ha kis spéttel is. Itthon voltak nagy rácsodálkozások, és még én is meglepődtem. Mert hát mégis hányan kapnak egy kislányt a fa alatt? Én kaptam. Igaz csak egy évre és "csak" oroszlán, de akkor is. Shirwane-nak hívják és a fővárosi állatkertben él. Hát nem cuki?

Shirwane

 

Áldott karácsonyt!

"Sosem voltam még ilyen messze a barlangomtól, mégis úgy érzem, haza érkeztem."

advent

"Minél régebbi, annál értékesebb."

advent

"Tökéletesen ép, formás, belül pedig a szivárvány színeiben pompázik."

Mekkora spíler!!!!!

Gondolom mondanom sem kell, mennyire voltam betojva a varratszedés tényétől. Mert zseni a dokim, ehhez kétség sem fér, de hát azért a varrat az varrat. Lefektetett, a segéd lefújt fertőtlenítővel, én itt már kiakadtam, mert csípett, anélkül, hogy bármit tettek volna velem. Aztán elkezdett a doki szöszölni, hümmögni, dünnyögni. Hogy ez a rengeteg ragasztó. Mondta ő a műtősnőnenk, hogy nem kell ennyi ragasztó, ne játszadozzunk. Hozzál már lapos fogót, nem tudom megfogni. Minden varratvég bele van ragadva a sebbe. Hogy varrta ő ezt meg. Soha többet nem csinál ilyet. Teljesen bele van ragadva minden ragasztó a bőrömbe. Most ezt hogy is csinálja. Naiv Évi: én otthon körömlakklemosóval szedtem le a maradék ragacsokat... Hát ez remek ötlet. Hozzál körömlakklemosót, Reni tudja, hozzad csak. Hát ő ezt nem tudja, hogy kéne, ő ezt nem meri kiszedi. Nem fog ő ennek még neki. Felkészültem? Én, izzadva, félájultan, fel lehet erre készülni? Mert hát akkor már nincsenek varrataim. Majdnem sírva fakadtam. Úgy beültetett a hintába, mint egy kis szarost. Nem hiába vannak neki olyan címei, díjai amik vannak. Úgy tud hatni az emberre, olyan lazán tud kezelni egy halálra vált beteget, ahogy csak a legnagyobbak tudnak. És, ami nincs beleírva semelyik tankönyvbe sem, úgy búcsúzott, hogy szeretne adni egy puszit. Hát én egy ölelést kértem, megkaptam. Imádom ezt a dokit!
Jaj és pár dolog még eszembe jutott a kóterben töltött napokból. Az egyik monnyuk az, hogy aki azt hiszi, majd a kórházban jól kipiheni magát, az nagyon naiv. Én is ilyen kis naiv voltam, így aztán az, hogy az előző napokban fél 4 előtt nem sikerült ágyba kerülnöm, sokat nem tett hozzá ahhoz, hogy odabent ha 1 egész órát aludtam egészben, az már hőstett volt. Halálos fáradtan, fájdalmakkal, jupiszupi volt. Csak hogy izgibb legyen, majdnem szemben volt a szobám a nővérpulttal, ahol éjjel is csörög a telefon, éjjel is élet van. Amivel viszont teljesen szemben volt a szobám, az az ágytálmosó. Ez egy olyan osztályon, ahol a 90 % ágyhoz kötött és 80 éves, ergo a dolog csúcsra van járatva. És rohadt hangos. De ez nem is olyan érdekes már, itthon 7 órákat alszom mozdulatlanul, isteni.
És hát volt ám nekünk saját külön bejáratú szatírunk is! Az egyik bácsinak állandóan mehetnéke volt, csak sajnos az irányzéka nem volt túl tökéletes, így a nővérek igen sokszor szedték ki halálra vált nénik ágyából. Mer eltévedt a drága....
Hát szóval a világvége elmaradt, én meg madzagok nélkül maradtam :)

advent

"Mivel labdázik majd a Kisjézus, ha nem küldöm el neki?"

Szabadlábon

Jelentem itthon, egészben, egészen vicces körülmények között. Ugyanis eredetileg szerdán kellett volna hazajönnöm. De nem így történt :) Kedden a délutáni viziten kérdi a doki hogy vagyok, válasz helyett a széken ülve feltettem a lábam az ágyra, mondom így. Mondja a dokim, jó, akkor holnap hazamegy. Bár, akár ma is hazamehet... Na mondtam akkor én most telefonálnék egyet, majdnem sírtam, annyira örültem. Rögtön hívtam a hugomat, vigyél haza, MOST! Délután 4 kor már túl voltam a hasi szurimon (ennek lesz még folytatása) és felöltözve robogtam hazafelé. Kulcsom persze nem volt, így anyukámhoz vitt, ahol a kicsik vártak. Kerekedtek a szemek, bújtak, nagyon cukik voltak. Kende meg apája sulis fellépésen volt, ők csak este érkeztek. Én nyitottam nekik ajtót... Kende meglátott, elkerekedett a szeme, egy pillanatra ledermedt, aztán hozzám rohant és átölelt. Zembör arcáról tanulmányt lehetett volna írni. Nagyon jó kis meglepetés voltam szerintem :) Most itthon vagyok, nyugdíjas csigatempóban ugyan, de elporoszkálok a lakásban, anyukám itt van és tesz-vesz helyettem.
És akkor pár szó az elmúlt hétről. Fantasztikus sztorik vannak a traumatológiáról. Rögtön első éjjel izelitőt kaptam a baleseti sebészet szépségeiből,  combnyaktörött nénik vetkőztek és szökdöstek ki a kórtermekből. A második éjjelből csak a nagy nyüzsgés meg a szomszéd Marika néni (szintén combnyaktörött) horkolása maradt meg, egy horror volt az az éjjel, ez volt a műtét utáni első éjjel. Aztán volt zavart néni, aki folyton a pénzét követelte a nővérektől, lett egy tökrészeg "hölgy" akit le kellett kötni, mert folyton meg akart lógni, és kocsisokat megszégyenítő szókinccsel gyalázta a nővéreket, akiknek totális riszpekt amúgy, mert amit ott ők csinálnak, az embertelen. Na aztán lett nagy biztonságunk is, mert a szomszéd kétágyasban egy tököli foglyot őrzött napi 24ben kettő darab rendőr. Ottlétemkor hányóshasmenős vírus tombolt az osztályon, valamint a száraz meleg levegőnek és az állandó huzatnak hála mindenki köhögött, sőt, egyesek tüdőgyuszt is bevállaltak... Én mindent megúsztam.
És akkor hogy is volt ez: kedden belovagoltunk nagy dérrel dúrral, ám semmi sem nem történt Marika néni megérkezését kivéve, aki 73 éves és combnyaktörött és nővérnyúzó.  Velem nagyon kedves volt, Zembört és a hugomat gyorsan kiborította. Szerdán a déli órákra saccolták a műtétet. 11 előtt kicsivel csörgött Zembör, lent van a kapuban, rögtön jön. Szupi. Amint a telefont letettük, megérkezett kettő darab ápolószemélyzet, ezt a bogyót vegyem be és vetkőzzek, indulunk a műtőbe. Hőőő. Zembör még épp fölért, de rögtön halálra vált. Én haláli nyugalommal, vicceskedve rallyztam a folyosón batár ágyamon a beteghordóval, de úgy láttam Zembörre jobban ráfért volna a bátorító bogyó amit kaptam. Leparkoltak a műtő folyosón, és vártam. Sétálgattak mellettem látogatók, nézegettek személyzetek, de nem történt semmi. Aztán nem emlékszem semmire... Állítólag 2kor toltak ki, de nem emlékszem, csak arra, hogy Zembör ott kuporog az ágyam mellett a széken. Hazaküldtem szerencsétlent, mert éreztem, itt most mi sokra nem megyünk egymással... Másnap reggelre tértem magamhoz teljesen, bár az éjszakám horror volt. Reggel hatkor jött a drága dokim, hogy akkor most kibont (hála légyen néki, azt hittem megőrülök abban a páncélban) majd felállítottak!!!!! és rugalmas pólyába tekertek helyette. Az is szoros volt, de legalább kicsivel több levegőt kaptam. Innentől már mindig csak könnyebb volt, az utolsó napokban már egyedül mászkáltam, tusoltam (de szépen hívom az a kis cicamosdást...) és hétfő reggel a két dréncsövemet is kiszedte a dottóre, na az vicces volt, de egyáltalán nem fájt annyira mint hittem, hogy fog.
Néhány apróbb problémám azért akadt. Merthogy a műtét során a bőrfelesleg eltávolítása és új köldök kialakítása mellett a teljesen kétoldalra széthúzódott hasizom kicifrázása és összevarrása valamint a köldöksérvem megszüntetése is megtörtént. Ez pedig azt eredményezte, hogy az évekig szabadon lófrálgató szerveim hirtelen kénytelenek voltak eredeti helyükön és méretükben tovább funkcionálni, na és hát ezzel akadtak apróbb nehézségek. Kezdjük talán a 80as pulzussal, ami az én jól megszokott 60amhoz képest valljuk be, kicsit pörgős, ez a nagy magánnyal (pénteken reggel Marika nénit hazavitte a papa, egyedül maradtam) párosulva picikét pánikrohamba hajló állapotot eredményezett, főleg úgy, hogy a tubus okozta torokproblémák, értsd köhögési inger jelentős mennyiségű trutymóval súlyosbítva, és a helyhiány miatt eredeti méretére összenyomott tüdőm produkálta fulladás is bejátszott (ez azóta is játszik...). Első éjjel azt mondtam, csináljuk vissza az egészet. Most már azt mondom, hála érte. Jó magamra nézni, fájdalmam alig van, jó ebben biztos szerepe van annak is, hogy a műtéti terület nagy részén teljesen érzékelten a bőröm. Ez amúgy normális még egy fél évig is. Az önértékelésem annyit javult, hogy már egész szépnek látom magam a legutóbbi képeken. Szóval nagyon jól vagyok, holnap megyek varratszedésre, onnantól még könnyebb lesz, mert ezt a könnyűpáncélzatot még könnyebbre cserélhetem. Az önböködést véralvadásgátlóval még gyakorolnom kell, de még van rá 9 szurim...
Hát így ennyi köbö :)))

advent

"El ne repedjen, mire Betlehembe érsz!"

advent

"Segíthetsz levenni! Csak aztán vigyázz rá!"

advent

"Sssszerinted mit adhatnék neki?"

dréntelenítve

Ma reggel megváltam kiskutyáimtól, pedig már olyan szépen sétáltak pórázon...
Elvileg szerdán haza, de még holnap újratárgyaljuk.

advent

"Havasi gyopár! Magam szedtem."

advent

"Jól  jöhet a gyapjú ott, ahol kisbaba született."

advent

"Tessék, a legeslegszebb farktollam."

530/1

A kóterbòl jelentkezem' megfogyva bár de törve nem :-)  Szerdán déltájt műtöttek, még mindenféle retiküljeim vannak, hétfőre mindtől megszabadulok a tervek szerint. Szabadulásom időpontjáról még nincsenek infóim, de már nagyon várom. Írtam már amúgy egy vicces posztot az itteni létről, de a tableten nem boldogulok olyan jól, el is szállt, majd otthonról megkapjátok.

advent

"A legnagyobb büszkeségem..."

advent

"Vigyázz rrááá! Érrrtékes!"

advent

"Már a zsákodba is rejtettem. Tudom, észre sem vetted."

Ez az a nap

Jelentem elfoglaltam a lakosZtalyt, ugy tunik itt ma mar a fu se no, de ha esetleg megis lenne tortenes, jol nem ebedeltem. Mondjuk nem is lett volna mivel, amator modon nem hoztam evoeszkozt. De mentettem nehezebb idokre fasirtot meg linzerkarikat :)

advent

"Kis állattól kis ajándék telik."

Három, kettő, egy...

Szivet melegeto, milyen sok energiat, kedves szot kaptam ebben az elmult par napban.
Nagyon halas vagyok erte.

advent

"Kot-kot-kot-kot-kotkodács! Ajándékba egy tojás!"

advent

"Különleges alkalomra tartogattam. Szerintem ez most az."

advent

"Olyan, mint én: kívül tüskés, belül szelíd"

négy...

Az idei utolsó babás-mamás összeröffenés, nagyon jó hangulatban, földhöz csapott megtaposott barátnőm arcán végre életet láttam, már ezért megérte elmenni. Amúgy fél 1kor eszméltünk, hogy talán menni kéne mindenkinek dolgára, például a gyerekért az oviba :)
Mindenki köszönget el tőlem, szorongatnak, legyek ügyes, én meg jókat röhögök, nem nekem kell ügyesnek lenni. De jól megígérem, hogy jó beteg leszek. A szép cicás hálóingemben, amit ma találtam. Készítgetem a pakkomat, még nem komolyan, de már kezdem listázni a dolgokat.
Idén utoljára elmentünk lovagolni is, végig simogattunk mindenkit.
Kirámoltam az előszobaszekrényt, gondoltam esetleg már nem túl korai a szandálokat eltenni... Lassan emberi formája lesz a lakásnak, tényleg hangolódunk és készülődünk.
Ma reggel belesuttoghatták a fiúk három kívánságukat a sapkámba. Kende azt kívánta, hulljon a hó, és a kis selyemakáca gyorsan nagyra nőjön. Na jó, még azt is kérte, hogy kapjon egy gyíkot... Zsombika azt kérte, hogy tanuljon meg jól úszni. Kért még szivacslövőt, meg egy játékgyíkot. De meggondolta, visszakérte a sapkámat és módosított, hogy mégis inkább igazi gyíkot szeretne. Kende annyira komolyan vette a dolgot, hogy szégyenlősen kivonult az udvarra kívánni :)

öt...

Egyre őrültebbek a napok, egyre több mindent szeretnék belezsúfolni, hogy minden elkészüljön időben, hogy minél kevesebb dolog legyen "kevesebb", mint más karácsonyokkor, hogy nyugodtan tudjak mindent itt hagyni, tudva, hogy ha hazajövök, semmit nem csinálhatok majd. Délelőtt elbúcsúztam a suliban, nagyon jó órám volt a nyolcadikosokkal, mindenki élvezte, és a hetedikkel is minden szuper lett volna, de elromlott a laptopjuk, nekem pedig az egész órám az interaktív táblára volt építve, el lehet képzelni, milyen jó lett... A délutánom jól alakult, mindent el tudtam intézni amit szerettem volna, például megvan minden gyerekajándék, megjött a csomag a felnőtt ajándékokhoz, és angyalka mivoltomban is a csomagolás előtti állapotba jutottam, és ha már csomagolás, az ajándékkísérők hozzávalóit is beszereztem, jó játék apró kerek lapocskákon betűket vadászni, összesen 120at :) Este még a barátnőmhöz is felszaladtam az órám után (na ott volt egy, na jó, több... olyan pont amikor azt éreztem, nagyon pici kell ahhoz, hogy leforduljak a székről és horkolni kezdjek) és ott úgy felfrissültem, hogy még díszítettem egy kevés mézeskalácsot, majd erőm fogytán összeállítottam az ajándékkísérőket. Aztán kicsit ismerkedtem a tablettel, és ez már sajnos erősen ma volt...
Zsombi borzasztó rosszul aludt éjjel, szegény mikkancs többször is majdnem lebukott, aztán hajnal 5től jött a zokogás, annyira fájt a térde. A doki szerint semmi komoly, elmúlik, elvittem a gyógymasszőrömhöz is, mert nem hiszem el, hogy ez normális. Szerinte a "lengéscsillapító" folyadék van begyulladva egy picit, valószínűleg valami vírustól, de semmi komoly elváltozást nem lát. Állandóan sántikál, hol jobban, hol kevésbé fáj. A mikuláshoz bevittem az oviba, de a héten már nem megy.

Advent

"Puha, mint a selyem, erős, mint a kötél, könnyű, mint a levegő"

Advent

"megtanítalak egy csodás dalra"

Hat

Halad ez kérem... De szuper kis nap volt... Mindjárt negyed 6kor kezdődött, ami nem is lett volna cinkes, ha nem 1 után fekszem. De gondoltam egész nap autókázok, nem fáradok el. A frászt nem.
Elkísértem a húgom kontrollra, ha már ott voltam a dokim szeretett volna látni, kicsit meghúzkodni erre-arra. Sajnos komolyan gondolta, és az sem vigasztalt, hogy 1 hét múlva már nem lesz mit húzkodni.Túléltem, mehettem az anesztes dokihoz, operálhatónak nyilvánított nagy hümmögések után (miután már ötször leizzadtam, hogy mit akart azzal, hogy jó gyorsan alvad a vérem...). Csuda csábi rugalmas pólyát kapok majd a virgácsaimra, meg gondolom valami gyógyszert is. Fél tíz sem volt amikor kiléptünk a kórház kapuján (bele néhány irdatlan tócsába, nem tudtunk máshova). Innen jött a mérgezett egér járat, irány Bp, kistesó dolgozott gyorsan sokat. Voltak jó pillanatok, pl amikor összefutottam régi kedves osztálytársammal Kasza Tibivel, és micsoda öröm, hajlandó volt meg ismerni :) Aztán az is szép pillanat volt, amikor magamhoz ölelhettem édes kis tabletemet. Azt gondolom az is a szerencsés pillanatok közé tartozott, amikor az őrangyalainkon kívül nagyjából más már nem fért volna a két autó közé, de ők ott voltak, köszönet nekik. Rengeteg dolgot intéztünk, angyalprojektem is nagyot lépett előre, a kis 7 éves lánykám kívánságlistájáról már pár dolgot le tudtam húzni :) Mikulásként is elég jól funkcionáltam, még a szép tiszta csizmákba kell helyeznem azt a hét tonna csomagot, amit begyűjtöttek még. Kipipálhatom a csomagolópapírt is a gyerekek részéről, szülinapi ajándékot is újítottam. Minnyá 7re haza is értünk. Kisült a mézeskalács kiló lisztből, és a birsalmára is keresztet vetettem, visszakanalaztam a formákba, lesz ami lesz.
Tehát jelenleg a műtéttel kapcsolatban már csak annyi teendőm van, hogy kedden reggel 8ra megjelenjek a kecskeméti kórházban, aztán várjak türelemmel, lehet, hogy csak másnap műtenek.
Karácsonyilag a gyerekpakkok csomagolása, a felnőttek elkészítése, csomagolása, a lakás feldíszítése van hátra. Nem is rossz. Pffff. Csak lenne egy szabad fél napom valahol...

Advent

"Sima, gömbölyű, és ezer színben pompázik"

Hét...

Néhány gondolat így az elejére: Mindig jön valami új, soha ne legyél szívbeteg Janifalván, és nagyot akar a szarka, és a rest többször is fárad...
Csak hogy ne unatkozzak:  Zsombi reggel nem tudott lábra állni, sírt, bedagadt a jobb térde. Az okot ne kérdezzétek, sokat tapasztalt doktorbácsink is csak hümmögött, kímélet, kenőcs, pénteken kontroll, ha nem javul rtg. Tehát, nincs ovi. Tehát, mivel nekem millió intéznivalóm van, vihetem fel szegényt a harmadik emeletre anyuhoz. Persze ahogy bemelegszik a lábikó, már nem olyan vészes a helyzet, főleg, hogy a mama gondosan bekente és beborogatta. A bokáját... Gyermek irányításával...
A belgyógyászat szerintem kihalásos rendszerben működik, a kevés túlélő megérdemli a bejutást a doktornőhöz, aki amúgy kettő perc alatt végez veled. Csak mire oda eljutsz... EKG, vizsgálat, mindösszesen kettő óra alatt elintézve. Közben néztem az órát és számolgattam, ugyan mennyi dolgommal végeztem volna ennyi idő alatt. Mindennel... Pedig jó hosszú listám volt mára. Így jön az újratervezés, és itt jön be a harmadik örökbecsű mondat... Nem tudom, hogy fogok végezni időben, pedig ugye most is itt ülök, több okból is. Egyrészt most készültek el a mikulás zacsik, másrészt bosszút állt a tegnapi utolsó mondatomért a birsalma. Cseszett nekem megszikkadni, konkrétan folyt, szóval ma este volt szerencsém újrafőzni. Szerintem még mindig nem jó, szóval holnap megint főzök rajta egyet...
A mai angyali feladat mézeskalács házikó készítés volt, eljutottunk az alapásásig mondjuk, begyúrtuk a tésztát baráti segédlettel. Holnap kisütjük. Vagy mi.
És a nap szívása: az autóban a csomagtartóból előrecsúszott a Mikulásra vásárolt Kippkopp könyv, és perszehogy Kende fölfedezte. Ilyenkor mi a fenét lehet tenni???? De tényleg, van valami ötletetek?

Advent

Az őzek ajándéka egy mohapárna.

Nyolc...

Jaj úgy élvezem én a hétfőt... Mer persze éjjel fél egyig vertem a billentyűket drága barátnőmmel, kiveséztük akit kellett, és megalapítottuk a cégünket. Nevünk meg profilunk még nincs, de alakul.  De ezért aztán reggel nagyon kedvem volt fölkelni :) De esélyem sem volt, legnagyobbom kirobbant mellőlem fél 7kor, majd az arcomban landolt, anya szaloncukrot hoztak az angyalkák, de olvasd már el mit írtak! Azt írták, írjunk a Mikkancsnak levelet. Ma reggel végre nem kellett feszítővágó ahhoz hogy az óvodában hagyjam a középsőt. Több összetevője van ennek a dolognak amúgy. Kitaláltam egy mondatot, ami megnyugtatja, anya mindig vigyáz rá, ha ép nem elérhető, mindig van néhány lízingelhető angyalka. De ez még csak ahhoz volt elég, hogy ne zokogjunk mindketten, azért ment a huzavona. Addig eljutottunk, hogy elindult befelé, de minden lehetőségnél beakasztotta a lábát. Pár napig szórakoztunk ezzel, aztán taktikát váltottam. Megvártam ilyenkor, míg magától továbblép. Ma reggel már röhögve mondta, anya húzzál :) Ehhez persze hozzájárult egy mese is. Kádár Annamária Mesepszichológia című könyv nekem eddig is kedves volt, most elkezdtem olvasni belőle a fiúknak. Hosszú és kép nélküli mesékről beszélünk. Másnap este mégis ezt kérték. Hmm, épp a félelemről szólót... És ma reggel, pedig messze még a péntek, amikor ebéd után haza jöhet, szó nélkül tűnt el a teremben. Végre már.
Megszereztem a véreredményeimet is, össze is téptem a végrendeletemet... Mert hogy 3 hete hajhullásilag is ugye véremet vették, sápítozott is a háziorvosom, jaj  a koleszterin szint, hű mi legyen. Gondoltam itt a vég, sose többet oldal szalonna, meg csülökpöri. Erre most tök normális az eredmény. Hát most hogy legyen? Na mindegy. Amúgy ma esett a hó. Csodás tócsákat hagyott maga után, mert meg nem maradt.
Karácsonyilag is mindenfélék történtek, lassan kezdek villódzni :) Megtaláltam Manócskát, akit már nagyon kerestem, hogy ajándék lehessen. És a legnagyobb örömöm az volt, hogy ma végre megkaptam a levelet attól a hétéves kislánytól, akinek az angyalkája lehetek. Nézegetem a levélkét, gondolkodom, hogyan tudnám minden kívánságát teljesíteni. És rettentően várom azt a fotót, amit majd az ajándékbontásról kapok :)
Végre befejeztem a birsalmasajtot is. Kicsit aggódtam a mennyiség miatt, kár volt. 4 kiló körül van a  végeredmény. 1 évig megint nem akarok birsalmát látni.

Advent

A róka egy tobozt küldött.

Kilenc

Ez a nap nem sokat tett hozzá az életünkhöz :) Bár sétáltunk egyet az ünnepi főtéren, és egy dolog mégis sokat tett az életemhez. Az az utánozhatatlan, megfoghatatlan gyermeki, őszinte öröm, amit Csani arcán láttam végesvégig. A legapróbb dolognak is hangos kacagással és csacsogással tudott örülni. Simogatta a szívem és feltöltött. A mai penzum az angyalkáktól a gyertyagyújtás volt, ehhez a fiúk kaptak is egy-egy pici mécsest, ki mikulással, ki lovacskával, ki vonattal. Sok mindent terveztem magamnak mára, de a séta (meg a  délutáni szieszta) erősen lerövidítette az időmet, így csak a birsalmasajtot kezdtem el csinálni, egyrészt mert már 2 ehet itt állnak szerencsétlenek a konyhában, másrészt mert délelőtt a templomi adventi bazárban megígértették a fiúk, így nem kellett venni... A mézeskalács viszont nem készült el, csak picit csempésztem belőle a mai adventi ünnepbe, a gyümölcslevest mézeskalács fűszerrel dobtam fel :) 
És lengedez a birsalmaillat :)

Advent

A nyuszi egy répát küldött.

Tíz...

Elkezdődött az adventi időszak, és elkezdődött az én visszaszámlálásom is. Már meg van majdnem minden ajándék az összes saját és rokon gyereknek, a felnőttek idén saját készítésűt kapnak, az még csak fejben állt össze. Elkészült az adventi koszorú, kikerült az adventi naptár, és egy pici díszítés már ünnepiesíti a hangulatot. A fiúkat is irányítom, illetve nem is én, az angyalok, akik a naptárat töltik fel minden éjjel, ma például arra buzdítottak bennünket, hogy papír hópelyheket készítsünk. Mindenki lelkes volt.
Túl vagyok a legtöbb műtéti kivizsgáláson, még az EKG és az anesztes kör van hátra. MÁR nem félek. Megnéztem pár videót, hogyan is történik egy ilyen  műtét. Tudom, sokan ettől rettennének meg igazán, de én szeretem tudni, mi fog történni velem. A fiúkkal is sokat beszélgetünk, mi lesz, amikor nem leszek itthon, és hogyan lesz, amikor majd hazajövök. Beszerzésre kerül egy tablet is, így látjuk is egymást majd minden nap.
Holnap pedig tovább mesélek. :)

Advent

A mókus útnak indította Kis Mackót.