Hét...

Néhány gondolat így az elejére: Mindig jön valami új, soha ne legyél szívbeteg Janifalván, és nagyot akar a szarka, és a rest többször is fárad...
Csak hogy ne unatkozzak:  Zsombi reggel nem tudott lábra állni, sírt, bedagadt a jobb térde. Az okot ne kérdezzétek, sokat tapasztalt doktorbácsink is csak hümmögött, kímélet, kenőcs, pénteken kontroll, ha nem javul rtg. Tehát, nincs ovi. Tehát, mivel nekem millió intéznivalóm van, vihetem fel szegényt a harmadik emeletre anyuhoz. Persze ahogy bemelegszik a lábikó, már nem olyan vészes a helyzet, főleg, hogy a mama gondosan bekente és beborogatta. A bokáját... Gyermek irányításával...
A belgyógyászat szerintem kihalásos rendszerben működik, a kevés túlélő megérdemli a bejutást a doktornőhöz, aki amúgy kettő perc alatt végez veled. Csak mire oda eljutsz... EKG, vizsgálat, mindösszesen kettő óra alatt elintézve. Közben néztem az órát és számolgattam, ugyan mennyi dolgommal végeztem volna ennyi idő alatt. Mindennel... Pedig jó hosszú listám volt mára. Így jön az újratervezés, és itt jön be a harmadik örökbecsű mondat... Nem tudom, hogy fogok végezni időben, pedig ugye most is itt ülök, több okból is. Egyrészt most készültek el a mikulás zacsik, másrészt bosszút állt a tegnapi utolsó mondatomért a birsalma. Cseszett nekem megszikkadni, konkrétan folyt, szóval ma este volt szerencsém újrafőzni. Szerintem még mindig nem jó, szóval holnap megint főzök rajta egyet...
A mai angyali feladat mézeskalács házikó készítés volt, eljutottunk az alapásásig mondjuk, begyúrtuk a tésztát baráti segédlettel. Holnap kisütjük. Vagy mi.
És a nap szívása: az autóban a csomagtartóból előrecsúszott a Mikulásra vásárolt Kippkopp könyv, és perszehogy Kende fölfedezte. Ilyenkor mi a fenét lehet tenni???? De tényleg, van valami ötletetek?