Ez a nap nem sokat tett hozzá az életünkhöz :) Bár sétáltunk egyet az ünnepi főtéren, és egy dolog mégis sokat tett az életemhez. Az az utánozhatatlan, megfoghatatlan gyermeki, őszinte öröm, amit Csani arcán láttam végesvégig. A legapróbb dolognak is hangos kacagással és csacsogással tudott örülni. Simogatta a szívem és feltöltött. A mai penzum az angyalkáktól a gyertyagyújtás volt, ehhez a fiúk kaptak is egy-egy pici mécsest, ki mikulással, ki lovacskával, ki vonattal. Sok mindent terveztem magamnak mára, de a séta (meg a délutáni szieszta) erősen lerövidítette az időmet, így csak a birsalmasajtot kezdtem el csinálni, egyrészt mert már 2 ehet itt állnak szerencsétlenek a konyhában, másrészt mert délelőtt a templomi adventi bazárban megígértették a fiúk, így nem kellett venni... A mézeskalács viszont nem készült el, csak picit csempésztem belőle a mai adventi ünnepbe, a gyümölcslevest mézeskalács fűszerrel dobtam fel :)
És lengedez a birsalmaillat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése