Hat

Halad ez kérem... De szuper kis nap volt... Mindjárt negyed 6kor kezdődött, ami nem is lett volna cinkes, ha nem 1 után fekszem. De gondoltam egész nap autókázok, nem fáradok el. A frászt nem.
Elkísértem a húgom kontrollra, ha már ott voltam a dokim szeretett volna látni, kicsit meghúzkodni erre-arra. Sajnos komolyan gondolta, és az sem vigasztalt, hogy 1 hét múlva már nem lesz mit húzkodni.Túléltem, mehettem az anesztes dokihoz, operálhatónak nyilvánított nagy hümmögések után (miután már ötször leizzadtam, hogy mit akart azzal, hogy jó gyorsan alvad a vérem...). Csuda csábi rugalmas pólyát kapok majd a virgácsaimra, meg gondolom valami gyógyszert is. Fél tíz sem volt amikor kiléptünk a kórház kapuján (bele néhány irdatlan tócsába, nem tudtunk máshova). Innen jött a mérgezett egér járat, irány Bp, kistesó dolgozott gyorsan sokat. Voltak jó pillanatok, pl amikor összefutottam régi kedves osztálytársammal Kasza Tibivel, és micsoda öröm, hajlandó volt meg ismerni :) Aztán az is szép pillanat volt, amikor magamhoz ölelhettem édes kis tabletemet. Azt gondolom az is a szerencsés pillanatok közé tartozott, amikor az őrangyalainkon kívül nagyjából más már nem fért volna a két autó közé, de ők ott voltak, köszönet nekik. Rengeteg dolgot intéztünk, angyalprojektem is nagyot lépett előre, a kis 7 éves lánykám kívánságlistájáról már pár dolgot le tudtam húzni :) Mikulásként is elég jól funkcionáltam, még a szép tiszta csizmákba kell helyeznem azt a hét tonna csomagot, amit begyűjtöttek még. Kipipálhatom a csomagolópapírt is a gyerekek részéről, szülinapi ajándékot is újítottam. Minnyá 7re haza is értünk. Kisült a mézeskalács kiló lisztből, és a birsalmára is keresztet vetettem, visszakanalaztam a formákba, lesz ami lesz.
Tehát jelenleg a műtéttel kapcsolatban már csak annyi teendőm van, hogy kedden reggel 8ra megjelenjek a kecskeméti kórházban, aztán várjak türelemmel, lehet, hogy csak másnap műtenek.
Karácsonyilag a gyerekpakkok csomagolása, a felnőttek elkészítése, csomagolása, a lakás feldíszítése van hátra. Nem is rossz. Pffff. Csak lenne egy szabad fél napom valahol...