Az idei utolsó babás-mamás összeröffenés, nagyon jó hangulatban, földhöz csapott megtaposott barátnőm arcán végre életet láttam, már ezért megérte elmenni. Amúgy fél 1kor eszméltünk, hogy talán menni kéne mindenkinek dolgára, például a gyerekért az oviba :)
Mindenki köszönget el tőlem, szorongatnak, legyek ügyes, én meg jókat röhögök, nem nekem kell ügyesnek lenni. De jól megígérem, hogy jó beteg leszek. A szép cicás hálóingemben, amit ma találtam. Készítgetem a pakkomat, még nem komolyan, de már kezdem listázni a dolgokat.
Idén utoljára elmentünk lovagolni is, végig simogattunk mindenkit.
Kirámoltam az előszobaszekrényt, gondoltam esetleg már nem túl korai a szandálokat eltenni... Lassan emberi formája lesz a lakásnak, tényleg hangolódunk és készülődünk.
Ma reggel belesuttoghatták a fiúk három kívánságukat a sapkámba. Kende azt kívánta, hulljon a hó, és a kis selyemakáca gyorsan nagyra nőjön. Na jó, még azt is kérte, hogy kapjon egy gyíkot... Zsombika azt kérte, hogy tanuljon meg jól úszni. Kért még szivacslövőt, meg egy játékgyíkot. De meggondolta, visszakérte a sapkámat és módosított, hogy mégis inkább igazi gyíkot szeretne. Kende annyira komolyan vette a dolgot, hogy szégyenlősen kivonult az udvarra kívánni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése