Mertem nagy(család)ot álmodni, és büszke anyukája vagyok három (és fél) gyönyörű fiamnak.
2009. október 20., kedd
Ajjajaj
Ez a legújabb :)) Zsombi a beszédtanulás olyan fokára ért amikor már a
dalokat is utánozni próbálja. Ma Quimby örökbecsűjét hallotta meg a
rádióban, és teljes lelkesedéssel jajgatott vele. Én meg visítottam. A
röhögéstől. Legutóbb huhogott valamelyik számon, a"forgatós" boltban
pedig az egyik kedvenc számom (de jó lenne tudni ki énekli és mi a
címe...) refrénjét dudorászta: no-no-no... És most áll az ágya mellett
sunnyogva és az ujja a szájában. Lehet, őt is a Kende padlója alá
beköltözött és nem kiiktatható (anya, állatkínzó vagy? az állatokat nem
szabad bántani!!!) tücsök ébresztette fel, aki masszívan ciripel egész
este....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése