Szabályok

Azok ugye mindenhol vannak. A napokban elgondolkodtam, két azonos céllal létrejött intézménynek mennyire más szabályai lehetnek. Adott ugye a helyzet, Kende szomszédvárosinőciklinikán, Zsombi énvárosi kórházban látta meg a napvilágot. Előbbi helyen igen sokan voltunk, ottlétünkkor 24 újszülött pihegett a pólyákban. Ha nem volt elég tej, tápszert kaptak, mert valami ÁNTSZ izé miatt anyatejet nem lehet. Más anyáét. Éjszaka nem nagyon hozták ki őket. A babákat nem mutatták be kollektíve a családnak. Viszont kint lehetett a szobában, ha nem volt sárga, és kisétálhattam vele a lengőajtóhoz, megmutizni. Látogatási idő nincs, este 6 után azért elzavarnak haza. Elvileg a lengőajtón senki nem jöhetett be, azért nem volt mindig így... Mindenesetre szabadon kóricálhattam Pöttömmel. Ha épp úgy éreztem valami bűzlik Dániában, gyermeket a pólyából kihámozva a saját pelenkázóra fektetve saját kezűleg szagtalaníthattam. Hazainduláskor én adtam rá a saját kisruháit, majd apa érkeztével távoztunk.
Ehhez képest.
Minknálunkkisvárosunk kórházában nagy a szigor. Babával nem kóricálunk a szobán kívül ,mert elcsúszunk a padlón. Babók édes kis rucikban pihegnek, pólyát addig látnak, míg a szülőszobáról kihozzák őket. A legteljesebb leki nyugalommal nyakalják az általam is jelentős mennyiségben felajánlott tejcsit (nyilván pasztörizálva), tápszert nem kapnak. Minden nap elhúzzák az osztály ajtaján a függönyt, család az üvegre tapadva gyönyörködhet. Elég szigorú látogatási idő van, de mivel a lépcsőház túloldalán ambulancia van, gyakorlatilag bármikor kimehetek beszélgetni. Három óránként van etetés, éjszaka is, ha kérem, és ha valaki épp lustizott kaja helyett, visszahozták repetázni... Gyermek kint lehet, ám nagyjából csak gyönyörködni lehet benne, minden szervízt a nővérek intéznek. És hazamenetelkor is ők öltöztetik a kölyköket. Nekem kicsit agyonféltőstúlóvatos, de mindent összevetve ember/baba/anyukabarátabb az itteni rendszer, nem is variálunk, Minikével sem :)))