Kisnyuszi a várban

Az úgy volt, Zsombinak megtetszett a nyúlság. Legalábbis az a szép piros szemecske... Konkrétan összeszedett egy jó kis vírusos kötőhártyagyulladást... Nem vészes szemcseppel jól kezelhető, de azért elvittem a doktorbácsinkhoz. Ahol is leesett állal figyeltem amint csimotám magasra nyújtott karokkal kéreckedik fel a dokibá ölébe. Persze a vizsgálatot végigüvöltötte, az asszisztensnő nyakába csimpaszkodva... Majd 2 perc elteltével visszakérte magát a dokibá ölébe, cuppanós puszit nyomott az arcára, vigyorogva elköszönt, és elszáguldott csúszdázni. Még jó, hogy ilyen kis beteg, vigyorogtam magamban.
És hogy mit keresett a nyuszi a várban? Na jó igazából a csak mellette :)
Kirándulni vágytunk. Vicgertől nagyon megkívántam Szilvásváradot, de naon messze van ha csak 1 napot akarunk kirándulni ... De találtunk közelebb is látnivalót, becéloztuk Gyulát. Az odaút nem volt izgalomtól mentes, közúti ellenőrzésbe futottunk bele. A fiúl tátott szájjal bámulták a rendőröket :) Mi meg kínosan vigyorogtunk, mert az utolsó negyedéves csekk otthon figyelt a szekrényen... Figyelmeztetéssel megúsztuk, azzal a feltétellel, hogy veszünk a fiúknak egy-egy szelet csokit :)))  Azóta megtettük :)
Szóval megnéztük a várat, annak a szép kis tavacskáját a rengeteg kacsával, a fiúk rohangáltak egyet a parkban,
körbenéztük a várat alaposan, Zsombi megcsodálta a lovasszobrot, aztán szétnéztünk a belvárosban. Elképesztő, mennyi szökőkút van ott!!! Nagy sétánkban megtalátuk a 100 éves cukrászdát, én ittam egy fantasztikusan finom teát, megcsodáltuk a 100 évvel ezelőtti berendezésű szalonokat, a kis múzeumot, na és persze a csodásabbnál csodásabb sütiket. Sőt, még kis desszertjeik is vannak, igazából szerintem bonbonok, és gyönyörűek, és biztosan elképesztően finomak, amit szép kis ajándékdobozba csomagolnak, ha kéred. Sajnos semmi sütit nem vettünk, mert még ebéd előtt voltunk :(
Még sétálgattunk, ebédeltünk, aztán hazaindultunk. A fiúk persze alaposan bealudtak hazafelé.  Jó volt egy kicsit kimozdulni, még úgy is, hogy elég fárasztó volt a sok séta, főleg, hogy Minike alaposan nekifogott a házikója kényelmesítésének...