Még élünk :) Megoldódtak a dolgok szépen, voltam piacon, gyönyörű
kosarat vettem ( régit leselejteztem, mert a macsot abban hordtam
dokihoz...) és hát ezek a növények... Egy hegyi iszalag már megint
belebújt valahogy a kosárba... Süti is elkészült, kevert almás névre
hallgat. Elég sok mindent sütögetek mostanság, kósza gondolatként
szálldos körülöttem egy konyhás blog, de még érlelem. A szívem még
mindig összevissza ver, de valószínűleg csak kimerültség és idegesség,
ennek okát meg ugye fölösleges firtatni, 20 év múlva már nem lesznek
ilyen gondjaim :)))
Ma volt láthatás is :))) Minike csudapofa, igazi sajtkukac, komoly
fejtörést okozott a dokinak, járt mindene. És meg is van minden keze
lába, gyomor-hólyag telődik, kismotor kalapál, a tarkóredő is rendben.
És ma gyakoroltunk Élettel :) Sógornőmnek be kellett ugrania dolgozni,
öcsém későn ért haza, így mi vigyáztunk a 3 gyerekre. Szóval összesen 5
gyerekre. És állati büszke vok magunkra, mert mindenki túlélte. Sőt.
Mindet megvacsiztattuk, megfürdettem, még ruhát is találtam rájuk (nem
volt egyszerű, 8 éves fiú, 4,5 éves meg 2,5 éves lányok) és
leszállítottam őket az elképedt apukának :) A legnagyobb vészhelyzet az
volt, mikor a Bogesz által kiöntött (teli pohár) szörp feltakarítása
közben Zsombi még ripityára tört egy poharat... Na akkor mindenkit
bezavartam a szobába. Nem részletezném hány centi magasan van játékokkal
borítva. Ez is, Kendéé is... De azért jó volt, hazafelé kaptam egy
"Évi! Szeretlek!"szeretetlöketet, és Dodó csak akkor megy holnap oviba,
ha én megyek érte és elviszem Kende ovijába :)))
Szóval összességében nem volt rossz nap, de erősen vonzónak találom már az ágyikómat...
Még tartozom műtermi képekkel... Lesznek, még meglátom mennyi erőm maradt :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése