Beparázós visszaszámlálós

Számomra teljességgel hihetetlen, de már csak 6 hét van hátra a pocakos létből. Néha sok, néha túl rövidnek tűnik ez az idő. Most már kezdek agyalni a hogyan is fog történni kérdésen, nagyon szeretnék megint SZÜLNI. Persze nem rajtam múlik. Babóca irányban van, ezen sem fog múlni.
A csomagjaim elkezdtem összeszedni, pár dolog hiányzik még. Ismét kimostam és kivasaltam a textilpelusokat, mosódióval, nem kockáztatunk... A kisruhákat még nem, a héten visszakapom a kölcsönadottakat, majd együtt. A kiságyat szétszedtem, ki a matracot, vissza a rudakat, benne a hordozó, a táskák (így talán biztonságban vannak az apró kezektől...), még át kell alakítani pici babára és kész is vagyunk. Illetve még azt ruhát kell megvennem Csanádnak, amiben majd hazahozzuk. Nem lesz egyszerű, tegnap egy egész babaáruházban nem találtam kedvemre valót... Viszont egy 62 méretű édes kis darabbal már megleptem, le is fotóztam, majd felteszem, már inkább napozós jellegű, nagyon aranyos.
Tegnap döbbenet ért, próbáltam felvenni egy nadrágom, meg a bandázst, ami úgy 1 hete még jó volt... Kissé szűkösnek találtam őket... LAssan semmi nem fog rámjönni, de már nem lesz beruházás, ezt a kevés időt már kibírom így is :)
És megvan az első NST időpontom, 2 hét múlva. Nagyon várom már, főleg az UH miatt, ekkor lesz súlybecslés, ami nekem már sokat fog mondani. Zsombi onnantól még 5 hetet dekkolt bent, és 1 kilót hízott. Legalább tudjam, mire számoljak. :)
Most így utolsó alkalommal már tervezgetem a szülést, mit szeretnék, mit nem akarok. Elsőre halvány lila fogalmaim sem voltak, hiába olvastam róla. Zsombival szinte biztos volt a császár, hogy mégsem így lett, kisebb csoda számomra. Most már készülök a szülésre, tudom, hogy nem akarom végifeküdni, már mondtam is Életnek, ne hagyja, hogy az ágyon dekkoljak. Zsombi is hamarabb kint lett volna, ha felállok néha. Csak hát olyan nehéz volt felmászni az ágyra akkora pocakkal...  A dokim biztos ott lesz, már volt sielni, egyben haza is ért, vele nem lesz gond :) Szülésznők mind kedvesek, ha nagyon szerencsém van, vagy a múltkorit fogom ki (Gabikám, nagyon köszönök újra mindent!!!), vagy Élet unokatesóját, aki nagyon kedves nekünk :) És a dokim kedvenc szülésznője. Szóval esélyes, hogy akkor is bent lehessen, ha nem ő az ügyeletes :)
Kezdenek a végstádium jelei mutatkozni egyébként, már sehogy nem jó, alig alszom, mert félóránként fordulnom kell, hogy ne zsibbadjak el teljesen, de a fordulás ébredést is jelent, mert segíteni kell pocaknak átfordulni... Lassan az ülvealvás stádiuma jön... Viszont 2 hete állandó a súlyom. Ami jó hír, mert már így is nagyon sok, és azt jelenti, hogy van értelme só nélkül próbálkoznom, mert a vizesedés sajnos nem akar múlni. Így viszont kordában tudom tartani. De nagyon nehéz, mert annyira szeretek enni! Nem baj, ezt a keveset már kibírom, és minél kisebb súlyról kell visszatornásznom magam, annyival könnyebb :)