Mertem nagy(család)ot álmodni, és büszke anyukája vagyok három (és fél) gyönyörű fiamnak.
2010. március 7., vasárnap
De jó ötlet...
De
remek ötlet is volt a fiúkat összeköltöztetni... Azóta nincs alvás...
Délután egyáltalán, kizárólag, ha külön szobába kerülnek, akkor viszont
perceken belül. Este legalább másfél órás kaszinózás és szülői arénázás
után hajlandók álomba szenderülni. Zsombi fején már 3 púp széplik, mert
feláll az ágyán, kapaszkodik a felső korlátba aztán lezúg valahogy.
Látni még mindig csak a végeredményt láttam, gyerek az ágy és a radiátor
közé préselődve a földön, eltorzult arccal üvölt... déután képesek
órákig elszórakoztatni egymást, vöröslő szemekkel idétlenkednek, de
azért sem alszanak. Hát ettől féltem én. Zsombi mintaalvó volt eddig, de
úgy tűnik vége... Remélem hamarosan újdonságát és érdekességét veszti a
helyzet, mert sokáig nem fogom bírni ezt. Mert ugye fáradtan meg
rettenet szófogadatlanok és nyűgösek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése