Ma este erőt vettem magamon, és leültem a fiúkkal beszélgetni. Persze
Zsombi semmit nem ért az egészből, de azt gondoltam, hallja ő is. Kende
megértette, amikor azt mondtam, Dédimama elment az angyalokhoz és
fentről vigyáz már ránk. Azt mondta, Mama is angyal lett, neki is van
már szárnya. De azért aztán megkérdezte, hogy most akkor tényleg ez
történt, vagy nem. Szerinte nem. De ne is beszéljünk erről. Nem tud mit
kezdeni a helyzettel, ahogy mi sem. De azért megkérdezte, hogy akkor
Déditata most egyedül alszik? Mondtam, hogy pár napig Nénje nála alszik.
De hát még sokáig kell aludni. Akkor mi lesz. Mosolygott és azt
mondta, neki nem hiányzik, és nem is szomorú, de tudom, hogy azért
mondta, mert még fel kell ezt dolgoznia.
Vannak furcsa dolgok. Tegnap reggel, valamikor azidőtájt, amikor Mama
angyal lett, Zsombi odafutott hozzám a játékból, és többször is
elismételte: Dédimama! A kicsi angyal megérezte...
Köszönöm mindenkinek a vigasztaló szavakat, nagyon jól esnek. Idővel jobb lesz, de most még minden nagyon zavaros :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése