Mert a nagyfiúk

bizony már nem rácsos ágyban alszanak. Ma megtörtént a rég várt esemény, Zsombi átköltözött a gyerekszobába, az alsó emeletre. Nem volt gyors és zökkenőmentes az elalvás, volt, hogy Kendét vissza kellett paterolni a felső emeletre, mert leköltözött az öccse mellé, és rengeteget viháncoltak, mire elaludtak, de alszanak. Mint a nagyfiúknak illik. Olyan büszke vagyok rájuk. Nem csak emiatt persze. Az is rettentő boldoggá tesz, hogy ennyire várják az öccsüket. Kende pocakpuszi és simi nélkül nem alszik el, tegnap szomorúan mondta, hogy olyan rossz Csanád nélkül... Zsombi is sokat puszilgatja, nézi, hogy mocorog, már játékot is dugdosott neki, azt hiszem ezt írtam is, ma mikor csuklott üdítőt akartak neki adni :))) És reggel mikor az én csavargó kisfiam elköszönt, nem csak tőlem köszönt el, hozzátette: "Iattok Canád!" vagyis sziasztok Csanád. Majdnem sírva fakadtam, hiszen ezt teljesen magától tette, ilyenről soha szó sem volt.
És még mindig nagyfiúk: mostanában kezdem összehasonlítgatni, mit hogyan mondanak, hiszen már Zsombi is mondatokban beszél, jó, nem mindig. De vannak szavak, amik mindkettőjüknél valahogy mások, minden értelemben. Lássunk néhányat:
igen: Kendének nagyon sokáig "jam"
        Zsombinál egy ideig "jó" azóta igen
túrórudi: K:dodoido
                Zs: tulli
takaró: K: kajó
             Zs: kó
nagyapa: K: apépapa
                 Zs: nabatya
szívószál: K: szílószál
                  Zs: píszál
A kisebbik nagyfiút egyébként ma baleset érte, csavarogtában belenyúlt a spotlámpába, egy méretes hólyag lett a jutalom :( néha fájlalja, akkor jön, hogy fáj, puszi. Megkapja és közli, hogy jobb, nem fáj. Azért kell egy ölelés is.
A nagy nagyfiú pedig már tűkön ül, pedig még majdnem 1 hónap van a nagy napig, mikoris elmennek a Nagyfaluba Dínó showt nézni. Már nagyon várja, bár kicsit bezavart a boltokban agresszívan törtető húsvét, ugye szinte egyszerre lesznek, teljesen kétségbe esett, mert a nyuszit is nagyon várja, bár azt nem tudom, hogy fog tudni a nyuszi újra olyan felejthetetlen ajándékot produkálni, mint tavaly... Ugyanis míg a nyuladék füvet gyűjtött a fészekhez, talált egy levelibékát, ami elképzelhetetlen örömet szerzett. Azt nem ecsetelném, hogyan vadásztam be őkelmét a befőttes üvegbe :))))