Rémálom

Ez a poszt már napok óta érlelődik, a címe eredetileg "Rémálom a Szél utcában" volt, de tegnap az egész átértékelődött, és már egyáltalán nem arról fog szólni, amiről eredetileg terveztem. Arról is fogok írni, de az egy másik bejegyzés lesz.
A nagymamám sajnos nem lett sokkal jobban, most a gyógyszerek miatt nagyon gyenge, megint vissza kellet vinni a kórházba. Tegnap bementem hozzá, mert nagyon el van keseredve és enni sem akar. A rémálom ott kezdődött, hogy az ajtóból nem ismertem meg :( Aztán ott folytatódott, hogy az én mindig olyan erős nagymamámat ketten ültettük fel. A gyógyszerek miatt nagyon kába volt, alig beszélt. A vacsoráját én falatoltam el, hogy legalább pár falatot tudjon enni, több nem esett jól neki. Azt mondják, hogy ha az erős gyógyszereket már nem kapja, jobban lesz. De addig is ennie kellene, hogy legyen ereje, de pont a gyógyszerek miatt nincs étvágya. Ördögi kör, és rettenetes látni. Próbáltuk felvidítani nagyapámmal, de úgy láttam inkább fárasztjuk. Remélem most már javulni fog, nagyapa szerint bár most sem evett pár falatnál többet, mégis többet evett, mint eddig. Meg kell erősödnie. Muszáj. Csanádnak még muszáj gumicukrot adnia, ahogy a többieknek. És különben is, még rengeteg dolga van.