Kiásódva a hó alól

Jól van, igazából leolvadt rólunk nagyjából másfél nap alatt a huszoncenti hó... Átvitten viszont meglehetősen sok maradt, karácsonyig gyakorlatilag sose nem sikerült aznap feküdnöm, amikor keltem... De minden kész lett, minden a helyén, minden rendben, mindenki meglátogatva(isteni elvált szülők gyerekének és ráadásként nagycsaládosnak lenni ilyenkor :D). Holnap lesz az első nap, amikor nem megyünk senkihez, és nem is jön hozzánk senki. Végre. Elfáradtam most már, és a fiúk is... A szomorú az, hogy bár szabin van életem párja, a kolléganő lebetegedett, így mégis dolgozni kényszerül...
Egyébként a karácsony szép volt, kisebb-nagyobb csalódásokkal de sokkal több tágranyílt szemű rácsodálkozással és boldogsággal. A lakásban masszívan megtapadt a fenyő és a mézeskalács illata, raktározom is ínségesebb időkre:)
A fiúk nagyon édesek, Kende megtanult hátrabukfencezni, Zsombi pedig előre. Zsombi ma új mondatszerkezetet használt: én lapoz. És már kétszer elhangzott valami, ami nagyon hasonlított az igen-re.  És ha apája kanalazza a kakaót a tejébe, az egy után már ő mondja: kettő. És már a három is elhangzott. Persze nem gondolom azt, hogy megtanult számolni, de akkor is :)
És ismét elhatalmasodott rajtam az érzés: már megint mindenki terhes. Élet egyik kolléganője 4 héttel korábban, egy kedves ismerősöm 4 héttel később szül, mint én, egy régi kedves tanítványom (akit egy másik tanítványom vette el, és akiket én is segítettem összehozni és még a lagzijukra is meghívtak) is babát vár, és a családban is gólyahírnek örülünk. És a netes babaváró barátokról még nem is szóltam. Szóval lesz itt megint annyi bébi :))) !!!! És ez jó.
Csanádka baba is jól van, szépítgeti-tágítgatja otthonát, neki már biztosan nagyon kényelmes, én némi segéderő bevetésére kényszerülök sürgősen, szerkezetelig magam már nem bírom az ő kis súlyát, alá kell támasztani, mert esténként úgy érzem, szakadnak a szövetek. Ilyenkor azért belémhasít a kétségbeesés, mi lesz velünk még 4 hónapig... És/vagy utána. Igyekszem azért erre minél kevesebbet gondolni... Mégis csak ünnep van, "kötelező" a jókedv... ÉS egyébként is, tudom, minden okkal történik, és minden rendben lesz velünk.
És mivel nagyon rég voltam erre, mondhatni elhanyagoltam kis naplócslámat, és a bennünket olvasókat, most kívánok minden kedves olvasómnak, kommentelőknek és csendben olvasgatóknak (lehet ám nektek is előbújni :))))
utólagosan:
Nagyon boldog Ünnepet!!!
és előre is:
Nagyon boldog, sikeres új évet!!!

Hóóóóóóóóóóóó

Hóhelyzet van, kérem, meglehetősen, ázott kesztyűk és hasonlók díszítik a radiátorokat lakás szerte. Leesett az első hó, erőteljes déja vu érzéssel, ugyanis tavaly is az első hó alkalmából elkövetett szánkózásunk alkalmával csörrent meg a telefon egy távoli baráttal a túlvégen :))) Ok, nem tavaly volt, most nézem, februárban, de a lényeg ugyanaz :) Akkor is, most is az utcavégi focipályán rótták a fiúk a köröket a szánkóval, bár akkor még nem merte apjuk a töltésoldalból lecsúsztatni őket, ez tegnap megtörtént, a gyerekek élvezték, én meg visongtam, azt nézve, Kende mikor zúg el a szánkóval, de szerencsére nem történt ilyen, bár szerintem az is élvezte volna.
A februári szánkázás:

és a tegnapi:

szolgálati közlemény:
A szaloncukraim receptjét a főzős blogomban osztanám meg, oda talán még régebben írtam, mint ide, ideje ott is aktivizálni magam.

Anya

Vannak néha mondatok, melyek képesek kihúzni a dugót, és kiömlik minden bánat, minden sérelem, vannak mondatok, melyek nagy kárt tudnak okozni. Ez történt most velem is. Nagyon rossz volt, rettentően sajnáltam magam. Végül egy morcos beszélgetés, vagy inkább Zsombi igen jó érzéke megoldotta a dolgot, a dolgok helyükre kerültek, új erővel megyünk tovább. Szóval a lelkem rendbe jön.
Egyébként eldöcögök, intézkedek, bár, most ez a hó nagyon nem hiányzott, csak szombaton lesz téli gumink, így nem szeretek közlekedni, pedig a karácsonyi előkészületekkel még nagyon sehogy sem állok, és addig még 3 szülinap is van, a névnapokról nem is beszélve... a gyerekek ajándéka már megjött nagyrészt, lassan csomagolhatom, idén is sok lesz az s.k. ajándék, nagyrészt azok is rendben vannak, de rettentő nagy a család, még sokminden hiányzik. A díszítés remekül halad, elkészült a mézeskalács a hétvégén, a fiúk nagy segítségével, az első doboz már felakasztózva várja, hogy a helyére kerüljön. Már csak a girlandok hiányoznak ( a karácsonyfát már kiválasztottam) és rendet kell tenni, feltakarítani. Sütkérezek folyton, bár az jutott eszembe, ha mindent elkészítek, amit kitaláltam, idén már csak sütit eszünk :)
És hát természetesen nem feledkezem meg pici fiamról sem. Aki nem is oly pici, rákérdeztem a dokinál a héten, "elég nagy" kaptam a választ... Érzem is, folyton mocorog, már néha kitapogatható a feneke-buksija-háta, épp hogy fekszik. És hát alakítja a domborzatot jelentősen. Ma egyébként vele álmodtam, annyira kidugta a talpacskáját, hogy az ojjait is meg tudtam számolni, sőt az arcát is odadugta, hogy látszott teljesen, és megint meg kellett állapítsam, ez a gyerek is kiköpött apja lesz :)
Szóval jó nagy hülyeségeket álmodtam, de már valószínűleg a sehogy sem jó feküdni állapotnak köszönhető... És hogy miért is kényelmetlen már mindenhogy és miért olyan nehéz mozognom? Következzék egy sokkoló fotó, a 22+2 napos pocakosmagamról...

Evvan, kéretik nem elájulni...

Igazi ünnep

December 14. rendkívül hideg volt 1947-ben. Ezt a nagyapám szokta mesélni. Igen, ő mindenre emlékszik a régi időkből, szoktuk is nevetni, mikor úgy kezdi a mesét, a múlt esztendőben... Ez általában úgy az ötvenes évekre tehető :))) De erre a napra különleges okból emlékezik. Ekkor kötötték össze életüket a nagymamámmal. Így hétfőn a 62. házassági évfordulójukat ünnepelték, és a szobában szétnézve megállapították, hát itt van a 62 év eredménye, vagyona:

Sajnos a képről még kettő és fél :) dédike hiányzik, de összesen 7 dédi van, plusz a pocakbéli.
Remélem még sok évig készülhetnek ilyen fotók.

Advent

Eljött advent harmadik vasárnapja is, méltóképp ünnepeltük, barátaink jöttek el, három fiú tette rommá a lakást, de nem bántuk :)

Zsombi

Zsombi már egész jól van, bár hörög, de ACC-t kap, talán rendbe jön, az orra már nem folyik annyira. Csütörtökön megkapta az oltást, eddig minden ok. Rendkívül édes korszakában van, beszél, kedveskedik, bújik, és remekül eljátszik egyedül, például a duplo legoval:

Felhívnám a figyelmet a koncentrálás magas fokára, mely természetesen a nyelv kidugásával jár :)
Írtam már, hogy beszél. Percenként tanul új szavakat, ismétli amit mondunk, mondatban a 3 szavasokig jutottunk, úgyis mint: Ott a pélapó! esetleg Az is(z) autó!
Magát nem hajlandó felismerni képeken, de egyébként az ÉN és az ENYÉM szavak jelentését tökéletesen ismeri, használja is őket sokat :)
A hóval még barátkozik, de nagyon tetszik neki, tegnap szánkóztak nagyot, erről egy következő posztban...

Életjel

Látom aggódtok, hát előbújok :) Nincs semmi gond, volt egy kis befordulásom, de már elmúlt :) Azóta meg úgy pörögnek az események, hogy ide már nincs erőm leülni írni, de azért olvasok és kommentálok ám! Holnap a nagy hó és a nyári gumink... miatt talán több időm lesz ideülni, akkor talán fel tudom tenni az elmúlt napokról készült fotókat, és talán alkotok egy 22 hetes (előre jelzem felhörrentős) pocakfotót. Most lefekszem, mert a szaloncuki kész, és Csanád erősen rugdal az ágy felé...

Randa hétfő

Naggyon csúnya hétfői nap van. Kezdődött a hajnali cirkuszokkal, melynek végén Kende ágyában kötöttem ki (Kende az én ágyamon aludt...) Zsombival megspékelve. Az ágy jelenleg 165 centi hosszú (én 160 :D) és 80 széles, ha nagyon akarom tudok ott aludni, na de egy folyton forgolódó, felriadó, hörgő, ugatva köhögő alig kétévessel, aki folyton rám mászik...
Aztán felvettem azt a ... oltást. Fáj a karom azóta is. Zsombit is elvittem orvoshoz, valami parainfluenza vírus vagy mi a kórság támadta meg, a hangszálai alatt valami vizenyő okozza ezt rettentő Darth Vader légzést, Rectodelt kúp... ami persze nincs abban a patikában, ahol nem kell fizetni a parkolásért és amelynek közelében anyunál hagytam a kicsit...
Szóval eddig nem túl fényes, remélem már csak javul...
Ja, a fiúk csütörtökön vagy pénteken megkapják az oltást.

Hétvége, mikulás, advent, emlékek

Képek jönnek, sok, mert szinte minden most készült képnek 2 évvel ezelőtt készült párja.
Cipőpucolás 2 éve és most szombaton

Az ablak 2 éve és tegnap

Az adventi koszorú két éve és tegnap :)


És találkoztunk a Mikulással is, Zsombi az első sokk után Pélapó Pélapó felkiáltással felismerte, és nem félt tovább:

Cipőpucoláskor Élet nem tartózkodott itthon (sajna egész nap sem :( ), ám kedves, szerető nagyfia nem felejtkezett el senkiről. Gondosan megsikálta apa cipőjét is, tőlem is elvárta, hogy a tiszta csizmikémet az ablakban helyezzem el. És boldogan konstatálta reggel, hogy a mi cipőnkben is találni valamit, mondjuk a gyerekek cipője nem is látszott ki a sok csomag alól :)
És sírni tudnék, mert Zsombi már nem eszi a mandarint, csak cukkó cukkó kéne neki :( Remélem gyorsan elmúlik ez a télapó időszak, meg én is igyekszem puszítani a szaloncuki állományt, mert az nagyon csúszik nála...
És elkészültek a szaloncukik, kíváncsi vagyok, mit szóltak hozzá az ovisok. Igaz ma annyi minden történt velük... fényképezés, mikulás, már látom, délután csupa nyűgös lesz Kende, ilyenkor annyira elfárad, nem tudja kialudni magát...

Vallomás

Arról, hogy továbbra sem vagyok benne biztos, hogy nem ártok-e ezzel magunknak, de Élet aggódását látva úgy döntöttem, oltatunk. Igen, tudom, meglehetősen kategórikus voltam pár hete, az aggodalmam igazából nem szűnt meg, de ezt látom most egyetlen megoldásnak. Engem mindig elkerültek a nagyobb  gondok, egészségileg és egyéb téren is, és bízom az őrangyalaimban is. De azt érzem, azért, hogy béke és nyugalom legyen itthon, ennyit meg kell tennem. Mert felfogom azt is, Csanád nem csak az én gyerekem, apukája aggódik érte is, és ő akkor nyugodt, ha oltatunk. Hát legyen. Persze írhatnám, hogy a család is elég erős nyomással él, ha nem is felém, de Élet felé, hogy győzzön meg, de ez nem számít. Nem az ő véleményük számít. Pár napja úgy gondoltam, amikor majd 2 hét múlva megyek kedvenc szülészorvosomhoz, megkérdem az ő álláspontját. De Élet kolléganőja szintén nála fog szülni, neki javasolta. Hát elveszett a haladékom. És ha már így állunk, ma felhívtam a háziorvosom, azt hiszem hétfőn el is megyek az oltásért.
Nehezebb dió a fiúk oltatása. Illetve azt hiszem Kendének beadatom, mégiscsak 30 fős az ovis csoport, minden kedden délelőttönként meg együtt van az egész óvoda. Zsombi a nagy kérdés, aki ugye nincs még 2 éves. Viszont felsőlégúti szutykok szinte folyton utólérik. Azt hiszem a gyerekdokit is felhívom hétfőn. Vagy beszaladok, hiszen 2 ajtóval a háziorvos mellett rendel :)
Védőoltásról ennyit. Nem vagyok nyugodt, de ez az anyák sorsa. Folyton aggódunk.
Egyébként ma voltam a védőnőnél, úgy néz ki eddig 5 kilót híztam összesen, ez végülis nem rossz, bár a mérlegen mindig elfog a rosszullét, hogy lettem én ekkora 57 kilós 6 évvel ezelőtti magamból....
Azon már meg sem lepődtem, hogy a védőnő leszédült a székről Csanád 18 hetes méreteitől....
Karácsonyi lázam csillapítandó benéztem ma a közeli kertészetbe, már megint szép összeget otthagyva... vettem néhány bordó gömböt a fára, bordó és arany szalagot, amiből szintén dísz készül, és egy doboz apró gömböt a házszerte burjánzó girlandokhoz. Ez eddig szép is, azonban a sokkal közelebbi Mikulás kérdést még nem oldottam meg, egyáltalán sem. Két saját gyermek, 4 unokatesó és 1 kis barát ajándékát holnap délelőtt kell prezentálnom, mindezt úgy, hogy Élet hajnalban céges workshopba vagy mifenére távozik, és majd csak a Mikulással együtt, értsd iccaka, fog hazaérni... Szerencse, hogy van előhúzható óvónő hugica a tarsolyban. És még mintegy 70 db szaloncukrot kelle becsomagolnom a hétvégén az ovisoknak. Természetesen csak akkor van erre lehetőség, ha a fiúk alszanak. Nem fogok most sem unatkozni :)))

Boldogboldog!!

Mert ma este végre Élet is érezhette a legkisebb fia mocorgását. Konkrétan jól belerugott a tenyerébe :)
Bővebben holnap, egyrészt baromi fáradt vagyok, elkészült az első adag (kb 120 db...) szaloncukor, meg bevásárlás is volt az összes gyerekemmel (jó, ott volt Élet is, de ő még rosszabbul tűrte a hisztit, mint én :)), másrészt holnap van egy köröm a védőnőnél, meg pár telefon, na majd azok után írok rendes bejegyzést.

Péapó

Nos ígértem egy képet 20 hetes magamról, hát íme, bár nem a legjobb kép rólam, de Kende csinálta, így ez nem számít :)
És hát megérkeztek hozzánk az angyalok :) Kende szerint ők töltik meg az adventi naptárt, ma reggel épp fincsi mazsolával :) És mindjárt egy kép a naptárakról is, mert Zsombi folyamatosan ezeket nézegeti és örvendezik "Péapó"nak.

Kicsi Csanád pedig hihetetlen magasságokban bököd, én már el sem merem képzelni, mekkora ez a gyerek, hiszen jóval a köldököm fölött érzem valamilyét időnként.
Az angyalgyerek a koszorún üldögélve  várja, hogy fel is ragasszam, de hétvégén kölcsönadtam a ragsztópisztolyom, és rá kellett jönnöm, fél karú óriás vagyok nélküle, nagyjából minden általam kitalált díszítő tevékenységhez szükségem lenne rá, így kénytelen vagyok még kicsit várni.
Várom már nagyon az ünnepet, hogy kicsit töltődjön a lelkem, mert most épp nem vagyok túl jó passzban. Igen, mert most már kezdem érezni, amit tudtam eddig is, nehéz lesz ez a terhesség, nem is kicsit. Azért reméltem, hogy kicsivel később kezdődik el. De nem. Szúr az oldalam ülve állva még fekvés után is, csontkaim szalagjaim már most nehéznek találják a dolgukat, és ez azért megvisel, egyrészt mert nem vagyok az az ágyban pihegős fajta, másrészt ezt már csak a fiúk miatt sem tehetem meg.
A másik dolog meg ez a nyavajás influenza. A döntésemet meghoztam, de de nyugodt mégsem vagyok teljesen. Főleg, hogy 2 perce hívott Élet, azonnal oltassam be magam, mert meghalt az egyik kismama, akit megfertőzött a vírus. Nehéz dolgok ezek, amik még jobban megterhelik az amúgy sem csillivilli lelkem...

Rosszcsontjaim

Ennyire szeretik egymást néha. Néha meg a nagy nyúzza kicsit. Alapvetően azonban nagyon jó testvérek. A nagyobbik művész úr ma készített rólam egy képet, holnap, amikor hivatalosan is félidős leszek, megosztom mindenkivel. Most pedig megyek tovább szenvedni, másfél hete szúr az oldalam :(

Advent első vasárnapja

Adventi koszorúnk

Uhh

Tegnap este kicsit elszomorodtam, úgy éreztem jönnek rosszabb napok, de az esti kínlódással nagyjából letudtam őket :)
Ma bevásároltam díszítés és koszorúügyileg, háát, épp a dupláját költöttem annak, ami szerettem volna... De megvan minden, és a két kis dísztál is 3-ra bővült délelőtt, mikor rájöttem, hogy azé mee nem a keresztnevén szólítom a barátnőmet, attól ő még Katalin... Olyan jó kis homlokracsapós ..szzusozós felismerés volt, mint minden évben... Na de ez nem lényeges. Bevásároltunk, sőt mivel ilyen gyönyörű idő volt, még kertészkedtünk is kicsit. Az oviban ma kaptam a gondnoktól egy kis szatyor orgonát, ami nem a hagyományos, hanem egész érdekes apró levelű és virágú, már tavasz óta ácsingóztam érte :) És volt még egy tál virághagymám, amit nem tudtam eddig elültetni, most ezt is megtettem, nagyon örülök, féltem, hogy tönkremennek. Azért maradt még feladat, a kardvirágokat és a  dáliákat fel kell még szedni, de Élet holnaptól szabin van, szerintem megkérem rá ;) És még ebédet is főztem, az oviban holnapi ebéd adott ihletet, paradicsomos húsgombócot ettünk, illetve leginkább csak én, Zsombi pár falatot evett csak :(
Zsombikám, aki már 3 órája alszik, olyan sokat beszél, és sokszor csak eljátsza, mit szeretne, mondtam is, ez a gyerek activityben verhetetlen :) Meg tudja mondani egyébként, hogy hol dolgozik az apukája, és ha enni készülünk nem nyugszik míg a v"illa" az asztalra nem kerül. Ami számomra rettentően érdekes, a néni mellett már a bácsit is mondja, ám azt úgy, hogy "apu". Ugyanis a legtöbb bácsit az oviban látja, ahol ugye mindig valakinek az apukájával találkozunk... Nagyon édes. És nagy franc is, mindenkit leszólít az utcán, a fiatal lányoktól a suhancokon át az idősebbekig. Addig kiabál nekik, hogy "ia!!" vagyis szia, míg nevetve nem válaszolnak neki.
És még mindig alszik, pedig mennünk kéne Kendéért... Ez már lassan 3,5 óra...

Koszorú

Azt hiszem Gnekének igaza lehet fészkesösztönügyben, most elővadásztam a tavalyelőtti koszorúk képeit (tavaly ugyanez volt) :))))

Ez a barátnőmnek készült.

Ez pedig a miénk volt.

Karácsonyi készülődés, meg az ápdét

Nos, hivatalosan is megkezdődött :)
A hétvégén Kende szobájában felállítottuk a nemrég kapott Mikulásos tájképes csendéletet, tényleg, készítek is róla fotót. Tegnap megvettem az adventi koszorú hozzávalóit, ma pedig Zsombi segédletével leellenőríztük a tavalyit, és miuátn kukaérettenek minősítettem, a menthető és felhasználható kellékeket lementettük róla. Így most kell vennem egy új alapot... Ja és fenyőágakat kell még beszereznem a kedvenc virágosomnál (és megpróbálni nem elcsábulni a sok gyönyörűségtől, amit nála meg lehet csodálni...). A karácsonyi díszítést még csak kerülgetem, bár egyre kisebb ívben, hiszen vasárnap az első gyertyagyújtásra talán már valamennyit feltehetnék :) És akkor itt most jön az ötlet, anyósomnak valószínűleg akkor tartjuk a névnapját, és a barátainkkal is találkozunk végre, talán valami kis adventi dísszel mindkét háziasszonyt meglephetném...
A fiúknak is erősen készül fejben az adventi naptár, néhány dolgot már megvettem hozzá, tavaly is nagy siker volt a saját kezűleg a fára rakható karácsonyfadíszek, az idén is vettem párat, immár dupla mennyiségben, hiszen idén már Zsombi is lesheti reggelente, a csillagok mit rejtenek. Persze pár édesség is kerül bele, bármennnyire nem jellemző itthon az édességfogyasztás. Meg persze aszalt gyümölcsök, mandarin, és vettem két nagyon aranyos kerámia manófigurát. De ez eddig még csak kb 15 napra elegendő meglepetés, még ki kell találnom a maradékot.
A Mikulásnak egy feladata már biztosan van, Mikulásos bögrét kell hozzon Kendének. Volt neki egy, de valamelyik nap annyira abból akarta inni a kakaóját, és annyira nem volt türelme kivárni, míg elmosom, hogy ő mosta el a mosdóban, és sajnos odakoccant, kicsorbult, veszélyesnek minősítettem és így meg kellett válnunk tőle.
Ma reggel egyébként közölte, hogy listát fog írni, és ráírja, hogy 15 bakugánt szeretne... Van neki egy, nagy kedvenc, azzal is alszik, de neki kellene még. Halkan jegyzem meg, ezt az egyet sem tőlünk kapta...
Csanádpajtás ma betöltötte a 19-et, remekül van, fickándozik vidáman, a múlt héten 2x is megfordult odabent, hát elég érdekes élmény volt, bármilyen aprócska is őkelme.
Zsombi szókincse óráról órára nő, a legújabbak talán a gáz, kész, tűz, víz. És olyan rövidke mondatok is elhangzanak már tőle, mint például: Ez is autó. És hát mindent ő szeretne csinálni, lehetőleg egyedül, ennek hangot is ad: Enn! Enn!
És anya? Anyának vannak jobb és rosszabb napjai. A jobb napokon elég élénk és tevékeny, vásárolgat, pakolgat, rendezkedik, intézkedik, a rosszabb napokon (ezek általában szorosan követik a tevékeny jobb napokat) alig bír mozdulni derék és csípőtáji kínjai miatt, türelmetlen, kiabálós hárpia. Lelke időnként háborog, időnként kitisztul a tudata és tisztában van vele, minden úgy történik ahogy történnie kell, mindennek oka van, és úgy van jól ahogy van, még ha ő nem is mindig tudja ezt az okot.
Updételem magam :)
Ugyanis az történt, hogy oly módon föl"hergeltem" magam az előkészületek emlegetésével, hogy kénytelen voltam bevenni magam a gardrób/kazánházba, minden díszítést mifenét előszedni és átvizsgálni, elszörnyedni, mivel a mézeskalácsokat és narancskarikákat megtámadták a molyok, tehát sürgősen mézeskalácsot kell sütnöm... És ha már ott voltam, a kreatív cuccaimat is rendeztem, miáltal a kuka, amit tegnap ürítettek, ismét félig van. De a díszek rendezve, a koszorú kellékei és a ragasztópisztoly startra készen, a kreatív cuccaim bedobozolva, és bár nem tartozik ide szorosan, a virágokat is meglocsoltam, és nagy örömmel fedeztem fel, hogy a kis, anyukámtól kapott karácsonyi kaktuszom bimbós. Nem nagyon, ez nem is várható, hiszen nálam az is csoda, ha egyáltalán életben marad... De van rajta néhány bimbó, és olyan jó :) Néztem az orchideám is, amin nyáron rengeteg virág volt, már hozza az új ágakat, januárban megint csodaszép lesz :)
Most meg leültem ide kicsit, hogy én picit pihenjek, Csanádbaba meg ficánkolhasson egy jót :)
Mellesleg tegnap eléggé kétségbe estem... A kórházban találkoztam egy kismamával, akinek 36-37 hetesen 4200 grammra becsülték a baba súlyát. Zsombi se volt pici ilyen korában (3200g) de ha belegondolok, hogy Csani nagyobb méreteket produkál már most is, pöppet félek, hogy mi is hasonló méretekkel fogunk annak idején majd rendelkezni. Na most jól elrontottam a szép kis bejegyzést....
Minden ok lesz velünk, Csani szép, egészséges baba lesz és slussz. És a jobb napok is kitartanak még picit...

Miniyeti

Kissé el vagyok maradva, nehezen jutok ide, a gondolatok is kavarognak, de a mai nap történéseit le kell írnom. Ma megvolt a 18 hetes UH. A kórházban összefutottam egy ismerős anyukával, ő a harmadik lányát várja, megegyeztünk, azért nem cserélünk :))
És mi ez a miniyeti dolog? Mondhatni Csanádbaba méretei nem mindennapiak...Zsombi ugyanilyen idős adataival összehasonlítva elég jelentős méretbeli különbségek vannak, pedig Combika sem mindennapi méretekkel rendelkezett/zik (rendszeresen megkérdezik tőle!!! hány éves, rettentően elcsodálkoznak mikor kiderül, hogy még 2 sincs...) Főként a yetisége ami lenyűgözött :)) Zsombi talpacskája 18 hetesen 24,1 mm volt, Csanádé 30 fölött van...És eláll a nagylábujja, nagyon édes :) És büszkén mutogatta a koronaékszerket, már nem kérdőjellel szerepel a leleten a male kifejezés :) Ahogy érezni is szoktam, igen eleven gyerek, feladta a leckét a dokinak, hogy megnézhesse a köldökzsinór jól pulzál-e :)) A paíron a 18 + szerepel a státusznál, pedig csak ma töltöttük be, szóval tényleg méretes a kispockom. Én viszonylag jól vagyok, a méhszáj szerencsére teljesen zárt, viszont a hétvégén egy egy gyorsétterem mellékhelyiségében kis emléket kaptam... soha többet, inkább bepisilok...
Pedig olyan szépnek tűnt a dolog, még ilyet soha nem csináltunk, elcsavarogtuk az időt (na jó ilyet sűrűn csinálunk ;)), és gondoltuk most az egyszer belefér a gyorséttermi kaja is. November közepén ültünk kint a "kerthelyiségben", a nap finoman melengetett, és szabadtéren ebédeltünk. Olyan jó volt.
És gondos mami már kinézte a babakocsit is. Nem, nem flancolunk, tökéletesen megfelelne nekem a fiúk jól bevált nagy dög Roan kocsija, teljes felszereléssel, remek állapotban van, ámde autót cseréltünk év elején... Egy kombit egy kisautóra. Kisautónak kis csomagtartója... Nagy dög (drága kedves, jól bevált) babakocsi nem fér be. Szerencsére találtam esernyőre csukható ám újszülöttnek is tökéletes babakocsit itt, már élőben is megnéztem máshol, tetszik :))
A lelkemről is készül egy bejegyzés, mert erősen dolgozik, de most már rettentő fáradt vagyok, szuszog békésen az összes pasim (milyen jó nekem, hogy ilyen sok van :D), és holnap is intézős napom lesz, vagyis inkább szépülős, fodrász vár rám :) Egész jó hét lesz ez, holnapután masszíroznak, pénteken pedig manikűr. Csupa kényeztető program :)))))

Fontos nap

Több szempontból is. Délután a kontrollon minden rendben volt, a fiúk elbűvölték a doktornőt, még ajándékot is kaptak, Zsombi füle nagyon szépen javul, még 1 hét múlva szeretné látni, de minden rendben. Este ennek örömére nagy vacsorát csaptunk, ahogy Kende kérte, a kanapén sült krumplit ettünk sült hagymával, meleg kenyérrel.
És itt még nem volt vége a fontos eseményeknek. Zsombi felriadt, biztos a füle, de nem volt vészes, gyorsan visszaaludt az ölemben. Aztán ahogy az nekünk szokásunk Élettel, lefekvéskor (hol összebújva hol egymásnak háttal folynak ezek a beszélgetések ;) megvitattuk az élet fontos dolgait, most épp azt vetettem fel, hogy szegény pici fiunknak még mindig nincs neve. Hát megoldottuk a kérdést. Két lehetséges variánsunk volt, mindkettőnek voltak előnyei és hátrányai, végül a Csege és a Csanád nevek közül az utóbbi mellett döntöttünk. Igaz nem egyforma magánhangzói vannak, mint a többi gyerek nevének (mellesleg ez akkor nem volt szempont, utólag vettem észre :D), de összhangzattanilag jól cseng a Kende Zsombor Csanád triumvirátus neve. És hát igaz a jelentését nem tudjuk pontosan, de István királyunk hős vezérét Csanádnak hívták :)) Szóval ez is eldőlt, megnyugodtam.
Most már csak azt kellen kitalálnom, hogyan oldjam meg, hogy legyen olyan idő, amikor csak Kendével tudok foglalkozni, mert most rettenetesen nagy igénye lenne rá, de nem megoldható, ha Zsombi itthon van, mert összevesznek rajtam. Azon képesek összeveszni, hogy ki tud szorosabban hozzámbújni mikor reggelente még ejtőzünk kicsit...

Hihetetlen...

Zsombi egy nehézkes elalvás után reggelig békésen aludt, a doktornő nem szúrta fel a fülét mert épp a kellő mértékben kifolyt magától. És a gyermek azóta is lázmentes, jókedvű, és egyre kevésbé taknyos (köszi Augmentin DUO...). És olyan huncut... Tegnap este már vagy fél órája csend volt, mikor egyszercsak nyílt a szobaajtó, és ez a kis kófic huncut mosollyal az ajkán és takarójával a kezében megjelent, majd a nyakamba mászott. Persze végül ott aludt el újra, de addig  igen sokat vigyorgott rám, az apukájára, meg úgy egyáltalán.
Délután még vissza kell mennünk kontrollra. Remélem az utolsó, mert a gatyánkat is ott hagyjuk...

Pedig olyan szép volt

Hát elmúlt a kicsit taknyos idill. 1/4 3kor sírva ébredt. Azt hittem elég az elázott ruha cseréje. Nem. Sír. Nagyon. Ringatom, sír. Sétáljunk. Sétálunk, én "gyönyörködöm" a csillagokban amiket látok (fáj már a pocakom meg a szeméremcsontom is betyárul ilyenkor), ő lassan elalszik. Leteszem. Felsír, azonnal. Orrot szívok, törlök, ringatok, kérdezgetek, csak sír. Nem kér inni, enni.Egyszerűen nincs más ötletem 1 óra múltán, felvetem a doktornénit aki belenéz a fülébe, és meggyógyítja, ha fáj. Tovább sír, de a fülét mutogatja és mondogatja, néni néni. Időpont persze nincs, nem baj, elindulunk. Sír persze. Ott is. És a nénit szólongatja folyton. Ekkor már biztos vagyok benne, hogy jó volt a megérzésem. Mindkét oldalon gyulladt a füle, a bal sokkal csúnyább, holnap reggel felszúrja, ha nem folyik ki magától vagy nem javul.  Csak akkor ne menjünk reggel 8ra, ha jót alszik, akkor ráérünk később is... Sok jóra nem számítok. De vettünk infralámpát, majd próbálom kezelgetni vele. A dokitól kapott Nurofent, ez a gyógyszertárazás végére hatott, addig ordított... Kendéért olyan későn értünk, hogy már az óvónéni is öltözött :(
Most jól van, jókedvű, játszanak. Olyan jó lenne ha így maradna. Nagyon rossz volt szenvedni látni. Főleg hogy nem tudtam segíteni, mert fogalmam nem volt mi a baj.
Most is látszott, hiába csak egy két szót mond egyszerre, mögötte egy egész mondat van a gondolataiban.
Kende meg igazi pasi... Kapcsoljam be a dínós filmeket, és ha már arra járok, vágjak hozzá egy tál pattogatott kukoricát. Már várom a következő utasítást ;)
A legkisebb meg csak dörömböl, de azt nagy intenzitással :)))

Tudatos :)

A gyermek. Környezet tudatos. Hozza az ásványvizes palackom. Kupakot leteker. Megtapos, nagyon. Rám szól, hogy lépjek arrébb, nem éri el a kupakot. Lapos palackra kupakot visszateker, szelektív zsákban elhelyez. Ja, és 21 hónapos. Pont ma. Isten éltessen kisfiam :)

Hisztéria

Jelentem elért engem is. A mindenki tudja milyen vírus miatti. Első körben teljesen tagadó voltam. Kicsit később meginogtam, no nem magam miatt, én nem kívántam oltatni magam, csak hát a gyerekek... Hallgattam, olvastam rengeteg véleményt. Nézem ahogy a generált rémhírek befolyásolni próbálnak. Igen, kicsit elgyengültem. De most végleges döntést hoztam, részint azért, mert megkérdeztem a védőnőmet. Apánk megkapja a védőoltást, őt a cég ingyenesen beoltja, tegye is, naponta rengeteg ember ül le vele szembe, ne hozza haza. Kende és Zsombi nem kapják meg. Zsombit eleve nem is akartam. Kendén gondolkodtam, mégiscsak közösségbe jár. De a csoportból szinte senki sem kéri. És a védőnő azt mondta, a kisgyerekeknek kifejlesztett vakcina 20!!! %ban hatásos. Ennyiért én nem teszem kockára a hosszútávú egészségét. Esszük a multivitamint, a  plusz C-vitamint, az almát, a savanyú káposztát, főzök jó citromos teákat. Én így érzem helyesnek, azt gondolom, így teszek leginkább a gyerekeim egészségéért. És nem vagyok hajlandó tovább a témával foglalkozni.

Minikém

Ma reggel túlestem az AFP szűrésen. Háát... Rengeteg ember, főleg idősek. És igaz külön dobozba kell tenni a kismamák papírját, és így talán nem olyan hosszú idő míg szólítanak, de utána a kis kémcsövemmel ugyanúgy végigvártam a sort a csapolásig... Elég fura rendszer ez. Ez most csak azért lepett meg, mert nem szoktam a laborba járni, puncsosként a központi laborba járok, mikor szükséges, általában kismamaként. De most sajnos oda nem tudtam menni, a vizsgálat meg sürgős volt. 1 óra alatt végeztem, nem tudom ez, jó vagy sem. Mindenesetre míg csapoltak, a vércseppeket néztem a falon, és jót vihogtam magamban. Minike jól viselkedett, bár párszor le kellett ülnöm.
Egyébként kis virgoncka. Tegnap itt volt apukám, és esküszöm reagált a hangjára. Nem lehet véletlen, hogy pont akkor kezdett el fészkelődni, mikor ő megszólalt. Este ugyanezt csinálta Kendével is. És egyébként is szeret ficeregni, én meg élvezem, hogy érzem. 2 hét múlva láthatom majd újra, ha minden igaz, apukája is el tud majd jönni velünk. És rámtörtek a hormonok, babaruhákat akarok rendezgetni...

Okoskám

Zsombóca nem beszél még mondatokban, már hallottam ilyet ilyen korúaknál, de elég sok szót használ, és kombinál is. Valamelyik este például épp csuktam az ablakot, húztam el a függönyt a szobában, már sötét volt kint, elment egy autó a ház előtt. Az én okos kisfiam pedig ezt közölte velem: "Sötét. Autó. Nem." Magyarra fordítva, sötét van, nem látjuk az autót. Nem édes? Az újabb szavak pedig: pók, tök, gomb, "gangang" ami galamb (már azt is mondta, hogy "gangang pü" a galamb repül), ló, "tati" csacsi. Meg egy csomó olyan szó, ami nem tökéletes még: tee a tej, te a tea, kek a keksz és persz rengeteg hangutánzó "szó".
Amivel ma megdöbbentett, az az, hogy különbséget tesz ló és csacsi között, még akkor is, ha a csacsi kocsi elé van fogva.
Frissítve!
Hát naná, hogy a lényeget felejtettem el...
Még azt is mondja, hogy haja, bár ezt lehet már írtam, az előbb meg azt mondta sapka.
De a lényeg: nála kimaradt az, hogy E/3 ban beszéljen magáról, szabályosan és rendszeresen használja az én szót, természetesen már abban a kontextusban is, hogy "én nem".

Hétvége képekben

Jó kis hetünk-hétvégénk volt, álljon itt néhány fotó bizonyítékul, természetesen némi magyarázó szöveggel :))

A tipikus Zsombi alvás, az összes kellékkel: "k(a)ó" /takaró/ szigorúan lerugdosva, "a-a-a-a" a kutya, "autó" a kis tűzoltó autó, és "minyáuó" a maci. Ezeknek mind meg kell lenni, nélkülük nincs alvás.
Végérvényesen beköszöntött hozzánk az ősz, a diófa tarkopasszá vedlett, előkerültek a cinkék, és vonulnak a darvak.

A fiúk cinkelesen.

Az egyik meglesett barátcinke a négyből, gondolom 2 pár. Naponta 2 marék napraforgó magot szórunk ki nekik, mindig elfogy. És nagyon szeretik a diót, azt héjastól elviszik, és a fán kivéskélik :)) Rém rossz a fotó, de az ajtó üvegén keresztül így sikerült...


Szombaton kimentünk a holtághoz, szeretek ott fotózni, jók a fények.

Persze a fotóalanyok közreműködése sem lenne nagy hátrány...

Szerencsére a táj nem fordul el és nem fintorog.

Nagyjából 70 vadkacsát (szőrözősek kedvéért: tőkés réce) láttunk a vizen, és mintha egy kárókatona is röpködött volna a víz felett. A békákat nem fotóztam le, de kettő darab kecskebéka valahogy elfelejtett téli álomra vonulni, na őket jól megzargatta Kende :)
Vasánap az emlékezésé volt, a temetőket jártuk. És igaz, hogy szerencsések vagyunk, hogy a legtöbb szerettünk mellettünk van, de Élet 25 éve kénytelen nélkülözni a nagypapáját, a másik nagyszülőket még régebben, és annak is 21 éve már, hogy az én nagyapám nincs velünk. Rájuk, a régvolt rokonokra, és azokra a szeretteinkre is emlékeztünk, akikhez csak lélekben jutottunk el. Barátok, osztálytársak, kollégák, hiányoztok.

Kujkujkujiikú

Ezt a minap vettem fel, Zsombi olvasgatott, némi anyai segédlettel. Ha esetleg valaki tudja, hogy tudom normálisan megjeleníteni itt a videót, előre köszi a segítséget :)))

AL 110

Gondolom másoknak többet mond ez a név, mint nekem mondott csütörtökön... Szerencsére eddig nem kerültem tápszerekkel közelebbi ismeretségbe, de most rákényszerültem. Zsombi aggaszt már egy ideje, mert szinte folyton elég híg a széklete, és ez azért szerintem nem jó így. Dokibácsi szerint se, és bár tejallergiája nincsen, mert ezt tavasszal tesztelték, tejcukor érzékenysége lehet, így a reggeli és esti kakaót ezután tápszerrel issza. Vagy inkább csak inná... Megkóstoltam, hát minden tisztelem a babáké, aki ezt isszák... Nem arattam túl nagy sikert, hogy Zsombit idézzem: "Jejejeje. Nem!" Szóval nem tetszett neki. azért nem adtam fel, minden alkalommal bepróbálkozom, már egész jól állunk, bár eddig több volt amikor csak belenyalt és nem kérte. Ma reggel viszont megitta a fél bögre kakaót és még kért. És a következő fél bögrével is megitta. A széklete továbbra sem az igazi, de nem tudom, mennyi idő kell az eredményhez. És gondolom a folyamatosan rágcsált almahegyek sem sokat segítenek.

Kisnyuszi a várban

Az úgy volt, Zsombinak megtetszett a nyúlság. Legalábbis az a szép piros szemecske... Konkrétan összeszedett egy jó kis vírusos kötőhártyagyulladást... Nem vészes szemcseppel jól kezelhető, de azért elvittem a doktorbácsinkhoz. Ahol is leesett állal figyeltem amint csimotám magasra nyújtott karokkal kéreckedik fel a dokibá ölébe. Persze a vizsgálatot végigüvöltötte, az asszisztensnő nyakába csimpaszkodva... Majd 2 perc elteltével visszakérte magát a dokibá ölébe, cuppanós puszit nyomott az arcára, vigyorogva elköszönt, és elszáguldott csúszdázni. Még jó, hogy ilyen kis beteg, vigyorogtam magamban.
És hogy mit keresett a nyuszi a várban? Na jó igazából a csak mellette :)
Kirándulni vágytunk. Vicgertől nagyon megkívántam Szilvásváradot, de naon messze van ha csak 1 napot akarunk kirándulni ... De találtunk közelebb is látnivalót, becéloztuk Gyulát. Az odaút nem volt izgalomtól mentes, közúti ellenőrzésbe futottunk bele. A fiúl tátott szájjal bámulták a rendőröket :) Mi meg kínosan vigyorogtunk, mert az utolsó negyedéves csekk otthon figyelt a szekrényen... Figyelmeztetéssel megúsztuk, azzal a feltétellel, hogy veszünk a fiúknak egy-egy szelet csokit :)))  Azóta megtettük :)
Szóval megnéztük a várat, annak a szép kis tavacskáját a rengeteg kacsával, a fiúk rohangáltak egyet a parkban,
körbenéztük a várat alaposan, Zsombi megcsodálta a lovasszobrot, aztán szétnéztünk a belvárosban. Elképesztő, mennyi szökőkút van ott!!! Nagy sétánkban megtalátuk a 100 éves cukrászdát, én ittam egy fantasztikusan finom teát, megcsodáltuk a 100 évvel ezelőtti berendezésű szalonokat, a kis múzeumot, na és persze a csodásabbnál csodásabb sütiket. Sőt, még kis desszertjeik is vannak, igazából szerintem bonbonok, és gyönyörűek, és biztosan elképesztően finomak, amit szép kis ajándékdobozba csomagolnak, ha kéred. Sajnos semmi sütit nem vettünk, mert még ebéd előtt voltunk :(
Még sétálgattunk, ebédeltünk, aztán hazaindultunk. A fiúk persze alaposan bealudtak hazafelé.  Jó volt egy kicsit kimozdulni, még úgy is, hogy elég fárasztó volt a sok séta, főleg, hogy Minike alaposan nekifogott a házikója kényelmesítésének...

Minike körül mindig zajlik az élet

Persze ő sem hagyja, hogy megfeledkezzem Őuraságáról, biztos sokan nem hiszik, de már elég jól érezhetően hozza a tudomásomra, ő bizony itt van, tessék rá figyelni. Szóval megint alakult a kép, a héten bevittük Zsombikámmal a legújabb leletünket B dokinak, meg is nézte, bőszen hümmögött meg helyeselt, aztán kibökte, nem is az volt a kérdés, van-e veséje, hanem, hogy tényleg van-e tágulat. Nem baj, nagyvonalúan átsiklottam ezen...  Megemlítettem kissé megnehezült járásomat, széttárta a karját, ez ezzel jár. Nyúlnak a szalagok, nő a méhem, ezért aztán szeméremcsont tájékán és bő környékén sajog, fáj, hasigat. Semmi gond, április végére elmúlik :)
Azért azt nem fogom sosenem megbocsátani, hogy akiknek a legegyüttérzőbbnek kéne lenni, azok milyen sátáni kacajt hallattak Minike kukacának hallatán... Mondjam azt, hogy gyakorlatilag a térdüket csapkodva visítva röhögtek?
Megálljatok csajok, lesztek még ti is kismamák!!! :)))))

Szabályok

Azok ugye mindenhol vannak. A napokban elgondolkodtam, két azonos céllal létrejött intézménynek mennyire más szabályai lehetnek. Adott ugye a helyzet, Kende szomszédvárosinőciklinikán, Zsombi énvárosi kórházban látta meg a napvilágot. Előbbi helyen igen sokan voltunk, ottlétünkkor 24 újszülött pihegett a pólyákban. Ha nem volt elég tej, tápszert kaptak, mert valami ÁNTSZ izé miatt anyatejet nem lehet. Más anyáét. Éjszaka nem nagyon hozták ki őket. A babákat nem mutatták be kollektíve a családnak. Viszont kint lehetett a szobában, ha nem volt sárga, és kisétálhattam vele a lengőajtóhoz, megmutizni. Látogatási idő nincs, este 6 után azért elzavarnak haza. Elvileg a lengőajtón senki nem jöhetett be, azért nem volt mindig így... Mindenesetre szabadon kóricálhattam Pöttömmel. Ha épp úgy éreztem valami bűzlik Dániában, gyermeket a pólyából kihámozva a saját pelenkázóra fektetve saját kezűleg szagtalaníthattam. Hazainduláskor én adtam rá a saját kisruháit, majd apa érkeztével távoztunk.
Ehhez képest.
Minknálunkkisvárosunk kórházában nagy a szigor. Babával nem kóricálunk a szobán kívül ,mert elcsúszunk a padlón. Babók édes kis rucikban pihegnek, pólyát addig látnak, míg a szülőszobáról kihozzák őket. A legteljesebb leki nyugalommal nyakalják az általam is jelentős mennyiségben felajánlott tejcsit (nyilván pasztörizálva), tápszert nem kapnak. Minden nap elhúzzák az osztály ajtaján a függönyt, család az üvegre tapadva gyönyörködhet. Elég szigorú látogatási idő van, de mivel a lépcsőház túloldalán ambulancia van, gyakorlatilag bármikor kimehetek beszélgetni. Három óránként van etetés, éjszaka is, ha kérem, és ha valaki épp lustizott kaja helyett, visszahozták repetázni... Gyermek kint lehet, ám nagyjából csak gyönyörködni lehet benne, minden szervízt a nővérek intéznek. És hazamenetelkor is ők öltöztetik a kölyköket. Nekem kicsit agyonféltőstúlóvatos, de mindent összevetve ember/baba/anyukabarátabb az itteni rendszer, nem is variálunk, Minikével sem :)))

Álom, édes álom

Soha nem gondoltam, hogy valaha ezt fogom mondani, sőt, némi megvetéssel gondoltam azokra, akik mindenféle indokkal külön hálóban alszanak a életük párjától. 11 év e gyüttélés és 6 év házasság után arra a pontra jutottam, éljen a külön háló. Mert nagyon szeretem az ín hites uramat, de lehetetlen vele egy légtérban aludni. Biztos, hogy most a zállapotom miatt érzékenyebb vagyok (konkrétan egy HP), és egyébként is nehezen alszom el. Zuram meg horkol. Eléggé. Szóval így történt, hogy a mikor végre a héten megnyugodtam Minikét illetőleg (róla egy következő posztban bővebben) és mint olyan alhattam volna nyugodtan és nagyot, 1 óra egyre dühödtebb forgolódás végeztével kicsattogtam az előtérbe, kihúztam a kanapét, és ott hajtottam álomra a fejem. Ez így rendben is lett volna. Ám az előtérben 3 óra ketyeg... Valamint gyermekeim nehéz éjszakával küszködtek, ezért előbb az egyik, majd a másik is mellém vándorolt. Nem volt ez annyira nagyon kényelmes... Másnap azonban Élet (egy gavallér) önként és dalolva (na jó inkább fogcsikorgatva...) vonult ki, így legalább hódolhat azon (általam rettentően utált) szenvedéylének, miszerint a tv-n alszik el. Ez rendszeres volt gyermektelen létünk során, én morcosan vártam mindene este, hogy végre alaludjon, kikapcsolhassam a tévét, és én is alhassak.
Szóval visszakanyarodva a jelenhez, saját ágyamban isteni jókat alszom végre. És a gyerekek is anyakímélő üzemmódban működnek. Éjjel :)))

Ajjajaj

Ez a legújabb :)) Zsombi a beszédtanulás olyan fokára ért amikor már a dalokat is utánozni próbálja.  Ma Quimby örökbecsűjét hallotta meg a rádióban, és teljes lelkesedéssel jajgatott vele. Én meg visítottam. A röhögéstől. Legutóbb huhogott valamelyik számon, a"forgatós" boltban pedig az egyik kedvenc számom (de jó lenne tudni ki énekli és mi a címe...) refrénjét dudorászta: no-no-no... És most áll az ágya mellett sunnyogva és az ujja a szájában. Lehet, őt is a Kende padlója alá beköltözött és nem kiiktatható (anya, állatkínzó vagy? az állatokat nem szabad bántani!!!) tücsök ébresztette fel, aki masszívan ciripel egész este....

Agyrém

Na ilyen volt az elmúlt két hét. Itt nem cifráztam túl, mert ... mert nem akartam. De nagyon féltem. A 12 hetes UH ugyanis nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettük volna. És a 13 hetes sem. Ezért hát ma elmentünk a Kendeittszületettklinikára, kontrollra. Nem részletezném,mekkora élmény volt a gyerekeket  1/4 8 körülre a szélrózsa minden irányába szétszórni... Az első meglepi a kapuban ért, amikor is szembejött velem Kendevilágrasegítő P. doki. A következő akkor, amikor a szokott helyen nem azt találtam, amit vártam. Jó, eltelt azóta 4 év :) Sebaj, megtaláltuk az UH labort, és a keresett nagyon ügyes S. dokit is. Aki idővel elrongyolt szebb égtájak felé, bár utána szóltak, hogy a másik oldalon várja a B.féle. No ez voltam én. Ezen akkor elég jót röhögtem. Azon nem, mikor közölték, hogy csak cirka másfél óra múlva jön vissza... És amikor visszajött is minden utánunk érkező hamarabb bement. Amikor ismét elment, hangyányit idegesen megszólítottam az asszisztensnőt, mondván S doktora várunk, mire közölte, most ment el, vele beszéljek. Azt már meg se hallotta, hogy a papírjaim reggel 8 óta bent vannak... Nos bevallom, ekkor elszakadt a cérna. Egyszerűen nem bírtam tovább, kijött (inkább csak kikukucskált...) az elmúlt hetek feszültsége, elkezdtem pityeregni. Zuram persze mondta, hogy felesleges sírni... később folyt köv, hazaért az emlegetett :)
Nem sokkal később kijött S. doki és személyesen hívott be. Volt olyan rendi, hogy megkérdezte, első baba-e... Egy haálra rémítés után (valami ciszta maradványa az agyban, ja nem is, teljesen normális szerkezetű...) végre megnyugodhattam, mindkét veséje szépen a helyén van. A kisfiamnak. Mert most már teljesen biztos. Háromfiús anyuka leszek. És én nagyon örülök. A napokban gondolkodtam azon, hogy lehet, hogy nekem ez a dolgom. Hogy 3 fiút neveljek fel. Hát ha ez a dolgom, ezt teszem. Lányt majd hoznak haza a fiúk. Vagy örökbe fogadunk egyet. Persze valószínűleg csak vicelt Élet, mikor ezt felvetette. De ha nem, akkor majd lesz egy lányunk is :) Én most nagyon boldog vagyok, már nagyon várom a kisfiam. És a blog címét át kell majd írnom. Mert hát az Ajándék az nagybetűs :) Így hívták volna a lányomat. A pocakomban jelenleg is élénken fickándozó kisfiamnak azonban még nem találtuk meg a tökéletes nevet.  Jelöltek már vannak, de még ráérünk. Kende nagyon boldog volt, hogy megint kisöccs lesz. És anya, a doktorbácsi mit mondottt, egészséges? Végre nyugodt szívvel mondhattam, igen, teljesen egészséges.

Merthogy

meglehetősen hiányzik neki az óvoda... Nem vittem a héten, mert minden este hőemelkedése van. Nincs egyébként semmi baja, nem taknyos, nem köhög, de szerintem kicsit le van gyengülve, nem baj, ha nem hoz az oviból haza semmit. De látom rajta, hogy hiányzik neki. Kedden ebéd előtt közölte, hogy ma ő a napos. Ő rakta ki az evőeszközöket, szalvétát hajtogatott, kirakta, poharakat kért, azt is kirakta, szakosan szájával lefelé, és közölte, hogy majd csak a másodiknál fordítjuk fel, és akkor ihatunk. Leves után összeszedette velem a tányérokat. Sajnos ebéd után nem takarított fel, mint az oviban :))  Jártában keltében az ovis dalokat dudorássza, és megbeszélte Zsombival, hogy ha nagyobb lesz, majd együtt kergetik a lányokat az oviban. Ez ugyanis napi kötelező elfoglaltság a barátoknak.
És valamelyik este megkérdezte Élettől, mi volt a munkhelyén. Ezt kérdezi tőle ugyanis apukája minden nap, mi volt az oviban. Erre általában az a válasz, hogy jó.
Nézegettünk valami ruhát, hogy már kicsi rá, mondta, hogy akkor majd a kistesó hordja :)))) Ó, bár ott tartanánk már. Vagyis azért inkább annyira nem sürgetem az időt, szeretnék minden percet kihasználni, hiszen szándékaim szerint ez az utolsó pocakosságom. Amiben egyébként beléptem a 2. trimeszterbe. Most, hogy így belegondolok, az émelygés elmúlt, talán annyira fáradt sem vagyok már, igaz igyekszem minden délután aludni a fiúkkal.
Holnap fel kell keresnem a védőnőt, kérdéseim is vannak, és igazolást is kellene kérnem  a családi adókedvezményhez. Te jó ég, nagycsaládosok leszünk :))))
Jaj de édes!
Zsombi ül a padlón egy fényképalbummal, és hajtogatja, hogy apa, keresgéli a képek között. Tegnap nagyon büszke voltam rá. Dédinél játszott egy babával, vagy inkább A babával. Nézegette, forgatta, majd egyszercsak közölte, hogy kaka. Már hogy a baba bekakált. És kérem közölte, hogy ká (kád),  kivitte a fürdőszobába, le kellett vetkőztetni, és kis híján meg is fürdette. Aztán behozta, közölte, hogy itta (tiszta), és felöltöztettük. Aztán megkínálta szőlővel.

Brrr

Rettentő hideg van, be kellett kapcsolni a fűtést... És fázom, úgy tűnik az idén nem kell a poncsót hordanom, kardigánról rögtön nagykabátra váltunk :( Tegnap viszont elég mókásan néztem ki... Mivel épp nem esett, és a szél se fújt annyira, a pockokkal kimentünk az udvarra. Na nem a szép időt élvezni... Kedden az ítéletidőben (szélvihar és egész napos eső) a diófánk megvált a termésétől. Vagyis tegnap reggelre a terasz és a fél udvar terítve volt dióval. Eddig kb 10 kilót szedegettünk össze, tegnap azt hiszem megvolt a  plusz 20 kiló. Kicsit hagyom még száradni, és zsákot is kéne találnom neki...Ja, hogy miért néztem ki mókásan? 3 pulóver és sapka... És a derekam így is fázott... Mondjuk sokáig kint voltunk, mert a lehullott faleveleket is összesöpörtük és zsákba raktuk az udvaron és az utcán is. Ez pedig nem kis feladat volt, íme egyik áldása a sarki háznak... Kende nagy lelkesedéssel segített a söprésben, a diót nem szedte, mert hidegnek találta... Zsombi 10 perc után követelte, hogy menjünk be, mert 3 lépésenként elesett a rengeteg dión. Megállapítottam, hogy 3 utcai fa is lepotyogtatott nem kevés diót, de az időjárás nem igazán alkalmas rá, hogy kimenjünk, főleg mivel Zsombi állandóan kikíváncsiskodik az útra. Nincs forgalom, de akkor sem szeretem. Így bent senyvedünk, ha Kendén múlna végtelenített formában mennének a dínós dokumentumfilmek, de kemény vagyok. :))
Frissítve:
Olyan kemény, hogy mivel közöltem csak 1x kapcsolom be, ő most bekapcsolta magának....

Figyelem, figyelem!

Ünnepélyes bejelentést szeretnék tenni!
Ma megnyílt a már említett főzős blogom, alant az "Ezt is én írom" linklistában megtaláljátok az odavezető utat. Most pedig lefekszem a tündéri 4 éves ded mellé, mert addig magyaráz, míg a másikat fel nem ébreszti. A tündéri 4 éves egyébiránt azért itthon leledzik, mert gyanús. Hol hőemelkedés, hol bágyadtság, inkább marad. Meg ebben az időben én el nem indulok sehova... Szélvihar, hideg és szakadó eső...
Mellesleg a dednek volt egy édes mondata... A múlt heti tanácsadáson a doki őt is megnézte, közölte makkegészséges. Hét vége felé a trónolás végén aggódó hangon kiszólt: Anya, ez folyékony kaka! Azért még makk jól vagyok????
Hát most annyira nincs makk jól, de issza a mézes "csirkebogyóteát".

Hát...

sokkal nyugodtabb nem lettem. Ma újra UH-on voltam, mert a múlt héten valamit látott a doki. Sajnos most is látta, de azt mondja, nem biztos, hogy van jelentősége. Mindenesetre kér időpontot a Női Klinikára, ott is megnézik.
Ééééééés.... mintha kukacot látott volna...
És ami döbbenet, 6 nap alatt az ülőmagassága több, mint 1 centit nőtt (67 mm). Hihetetlen gyorsan nő ez a gyerek! És ma is olyan kis izgő-mozgó volt :)

Félek

Nagyon de nagyon. Olyan jó lenne 1 nappal öregebbnek lenni most...

Gyönyörűségeim

Hát csak megszületett :)))

Élünk...

Még élünk :) Megoldódtak a dolgok szépen, voltam piacon, gyönyörű kosarat vettem ( régit leselejteztem, mert a macsot abban hordtam dokihoz...) és hát ezek a növények... Egy hegyi iszalag már megint belebújt valahogy a kosárba... Süti is elkészült, kevert almás névre hallgat. Elég sok mindent sütögetek mostanság, kósza gondolatként szálldos körülöttem egy konyhás blog, de még érlelem. A szívem még mindig összevissza ver, de valószínűleg csak kimerültség és idegesség, ennek okát meg ugye fölösleges firtatni, 20 év múlva már nem lesznek ilyen gondjaim :)))
Ma volt láthatás is :))) Minike csudapofa, igazi sajtkukac, komoly fejtörést okozott a dokinak, járt mindene. És meg is van minden keze lába, gyomor-hólyag telődik, kismotor kalapál, a tarkóredő is rendben.
És ma gyakoroltunk Élettel :) Sógornőmnek be kellett ugrania dolgozni, öcsém későn ért haza, így mi vigyáztunk a 3 gyerekre. Szóval összesen 5 gyerekre. És állati büszke vok magunkra, mert mindenki túlélte. Sőt. Mindet megvacsiztattuk, megfürdettem, még ruhát is találtam rájuk (nem volt egyszerű, 8 éves fiú, 4,5 éves meg 2,5 éves lányok) és leszállítottam őket az elképedt apukának :) A legnagyobb vészhelyzet az volt, mikor a Bogesz által kiöntött (teli pohár) szörp feltakarítása közben Zsombi még ripityára tört egy poharat... Na akkor mindenkit bezavartam a szobába. Nem részletezném hány centi magasan van játékokkal borítva. Ez is, Kendéé is... De azért jó volt, hazafelé kaptam egy "Évi! Szeretlek!"szeretetlöketet, és Dodó csak akkor megy holnap oviba, ha én megyek érte és elviszem Kende ovijába :)))
Szóval összességében nem volt rossz nap, de erősen vonzónak találom már az ágyikómat...
Még tartozom műtermi képekkel... Lesznek, még meglátom mennyi erőm maradt :)))

Büszke

Jaj, nagyon az vagyok... Zsombira most. Valamelyik nap előhozta Kende tortájának nagy papírdobozát, a konyhában ledobta a padlóra, beleült, és közölte:"Hajó!" Én meg álltam döbbenten... Mert ezt aztán sehonnan senkitől... Kezdem elhinni, hogy ő valójában sokkal öregebb, mint látszik...
Már azt is "mondta", hogy szeretlek :) Lógattam lefelé és nem tetszett neki, megijedt, rémülten kapaszkodott belém, szinte belém simult, nyugtatásra vágyva, és azt atláltam neki mondani: én is szeretlek. Erre őa zt mondta: "Tetete". Én ezt úgy veszem, azt mondta. Sok mindent kezdett most mondani. Pl azt, hogy "haja". És jól használja. Az óra mostanában "ikkakk", és teljesen tisztán mondja, hogy bimmbamm. Bár ha harangzúgást hall, azt mondja "kongkong"... De Élet ma harangozott vele és ment a végtelenített "bimmbamm" :)
Kezd rigolyás lenni, ha lefekszik, létszám ellenőrzés van az ágyban: "a-a-a" a kutyus, "miáúó" a mackó és "autó" a rendőrautó mindenképp ott kell legyen...
Ma lovagolt a az ovis családi napon. Konkrétan nem lehetett lehámozni a lóról... Ezért is tök jó, hogy este a nagyapjáéktól (ma jöttek pár napra a Balcsiról) kapott egy kis fekete lovat. Kende meg lovas könyvet. Lesz mit olvasni, pedig még a sárkánygyíkosnak is csak a legelején tartunk...
Én viszont nem vagyok jól, kedd óta (ideért a szél...) fáj a fejem, és már harmadik napja pár percenként félreüt a szívem... Nem vészes, de idegesít. És vagy a hormonjaim bolondultak meg, vagy Élet viseli nehezen a munkahelyi stresszt, mindenestre a helyzet nem túl idilli... Sebaj, lesz ez jobb. Egyszer valamikor :)
Ja és ma sokak (elég észrevehető)kételyeit oszlattam el, ugyanis az oviban kismama mellényben jelentem meg, nem hagyva tovább kétséget a pocakom okát illetően (ami természetesen nem terhességem korának megfelelő méretű, de ne legyünk telhetetlenek :D)
No ideje eltennem magam holnapra, ha nem fagyok be teljesen, reggel piacra megyek. És még azt is jó lenne kiötleni, mégis mi a fenét süssek a családi ebédre...

Köszönöm

Már egy ideje érlelődött bennem a gondolat, de most Vörösbegy torokszorító posztja megadta a végső lökést. Hogy leírjam, köszönöm. Köszönöm annak, akit ez illet, hogy ekkora ajándékot adhatok a gyerekeimnek, amit sajnos kevesen. A nagypapák, nagymamák, és igen, a dédik csodás ajándékát. A mi gyerekeink különösen "szerencsések", hiszen 2 nagymama és nagyapa helyett 4 nagymamájuk és 3 nagyapjuk van. Kölcsönös imádat van, azt gondolom, ez mindenkinek gazdagabbá teszi az életét. Azt pedig egyszerűen szavakba sem tudom önteni, és már a könnyeim is elindultak, mit jelentenek egymásnak a dédikkel. Zsombi minden nap menne, minden nap könyörög: "Mama, Tata!" csak menjünk már. És én nagyon boldog vagyok, amikor elnézem őket. Tata 87 évesen boldogan vezeti a kicsiket a kakashoz, a tyúkokhoz, beszedik a tojást, megbeszélik a világ dolgait. Mama szőlőt szed nekik, barackot pucol, kekszet hoz, mesél. Nézem őket, és elfog valami nagyon szomorú érzés. Amekkora ajándék ez nekik, akkora bánat lesz, amikor már nem lesz kihez menni, kinek örömet vinni. És ott van még Dédi, aki ha nem látja őket, a fényképükkel beszélget, ha ott vannak folyton aggódik a testi épségükért, gyönyörködik bennük, és mindent megtesz nekik.
Kicsit szomorú érzés, de a tudat, hogy ezt megadhatom nekik, ennyivel gazdagabbá, teljesebbé tudom tenni az életüket, hálával tölt el. Így hát újra csak: KÖSZÖNÖM.

a szülinapos

Hogy elrepült ez a néhány év... Még élénken emlékszem a műtétre, ami kellett ahhoz, hogy elinduljon hozzánk. A rémületre 12 hetesen, amikor azt hittük, elveszítjük. Az érzésre, amikor 19 hetesen  végre láttuk az arcát, és még ezét-azát :) A sürgésforgásra, amikor majdnem nagy baj lett( kedves szülésznő miután megkérdezte mi a fenének vagyok ott, az én városomban nem lehet szülni... mindenórásan hanyatt fektetett a CTG-én, és csak a  visító gépnek köszönhetjük, hogy még élünk...) a másnap reggel elöntő magzatvízre, Életre a kórházi cuccban, a szomszédban üvöltöző, káromkodó, rugdosó tizenéves "anyára", aztán a hordágy, pityergő hozzátartozók, lift, műtő, elbillentett ágy, hogy ne féloldalas legyen az epi..., csípés, rángatás, nevetés, majd az én kiscicám maszatos, gyűrött arca, ami ijesztően pont olyan mint az apjáé :))) a véres maszkos doki (köldökzsinórból megkínáltuk), majd a végre boldogságkönnyes apa, és apuék, az első találkozásunk Kendebendével, amikor a nagy egymásbafeledkezésben elfelejtettem cicivel kínálni, az első "fürdés" műtét után, séta a posztopról a gyerekágyas osztályra, az első pelenkázás, a nincs tejem, a tápszeres recept amivel elengedtek és amit soha nem váltottunk ki, hazafelé első szopi az autóban, és aztán még 20 hónapig. És mi lett abból a kis csomagból? 3940 grammal és 49 centivel látta meg a napvilágot. Most 17,5 kiló és 109 centi. És mennyi minden eközött a 2 nap között. Tanultunk, sokat. Egymástól, egymásról. Egy csoda. Egy okos, szeretnivaló, erős egyéniség. Nem könnyű vele, de mindig jönnek percek, amik miatt megéri. Nagyon szeretlek, kisfiam!

Elmaradt beszámoló és képek

Ígértem fotókat a bulikról, íme néhány, mindkét buliról:

Jól sikerült a vasárnapi buli igazán, a gyerekek nagyon jól érezték magukat, gyakorlatilag csak inni jöttek ki az ugrálóvárból, pedig most aztán tényleg kitettem magamért, 5 féle sütit gyártottam (persze erősen kompenzáltam, mivel a szerdai bulira nem készült csak másfél süti ugye...), a barátnőm a kitikkadtaknak lufit tekergetett, majd a buli természetesen a szobában az ágyunk tetején ért véget, amelyen ugrálva kb 5-en üvöltötték: "Ma van a szülinapom pom pom pom pom poropom pom...."
Egyébként egész szép kis nap volt a vasárnap, reggel piacoztam végre, persze megint hazakerült valahogy egy korallberkenye... Aztán délelőtt templomba mentünk. Be kell valljam, nem vagyok hívő ember, amiben meg hiszek, ahhoz nem tartok szükségesnek közvetítőt, de Kendét evangélikus oviba írattuk (amikor megálmodtam, hogy azt szeretném, még nem volt az...) és ez volt az első családi istentisztelet a tanévben, meg a Teremtés hetének kezdete, szóval a gyerekek meg az óvónénik verseltek meg énekeltek. Kedves volt tényleg. Délután meg buli. De valahogy csak kész lett minden, és mindenki jól érezte magát. Kende most árulta el, mielőtt a meccsen megfáradva kidőlt a párnámon, hogy ő bizony azt hitte, az ugrálóvárat a szülinapjára hozták... Kicsit összefacsarodott a szívem :(
Az viszont tök jó, hogy a meghívott gyerekek szülei azóta messziről mosolyogva üdvözölnek,  a gyerekek meg folyton kérdezik, mikor jöhetnek megint :))

Első felvonás

Mármint a szülinap első felvonása, ezen már túl vagyunk. Mert hát szerdán az én gyönyörűséges nagyfiam 4 éves lett. Ehhez, illetve az esti zsúrhoz kellett némi előkészület, ezért nem jártam erre egy darabig. Kedden például szakiskodtam: gletteltem, alapoztam, festettem. Aztán persze nyögtem, olyan izomlázam volt :) Szerdán apukánk nem dolgozott, így sokat segítette nekem, kellett is, nagyon lassú és gyöngusz voltam, pl másfél süteményt sikerült elkövetnem. Slusszpassz. azért a fél, mert délután 2kor jöttem rá, hogy ezt a sütit 8!!! órát kéne a hűtőben dekkoltatni, tehát be sem fejeztem. Ma sikerült, holnap ebédhez lesz finom tortánk :)
Szóval a  szülinap. Reggel családilag vittük Kendét oviba, meg nagy büszkén vitte a sütiket (pogi meg mandulás vaníliás kifli...) meg a nagy tálca gyümölcsöt, ezzel kínálják meg a szülinaposok a többieket. Nagyon aranoysak, még ajándékot is kapnak, Kende - minő meglepetés - dínós kártyát kapott, meg egy almát, benne 1 szál gyertya. Délelőtt végre sikerült beszerezni az ajándékát, rollert kapott, kicsit komolyabb, ezzel míg rollerezni akar, fog tudni :) Délutánunk igen izgalmasan alakult, majdnem (hát nem csak majdnem...) elkéstünk a fotóstól... Kendét kiaz oviból, be az autóba, irány a cuki a tortáért, aztán a fotóshoz. Nálunk már hagyomány, hogy a gyerekek születésnapján a tortával, ami mindig figurás, elmegyünk a fotóshoz, készülnek tortás, egyedülös, családos képek a gyerekekről. Most is :) ÉS olyan nehéz volt választani közülük... Végül 14 képet választottunk ki, le se írom, mennyibe fog kerülni... Utána persze tűztünk haza, mert vártuk a családot.Leszögezem, a szűk családot. Ezért csak 9 autó állat a ház előtt :)) Jó, ebből 2 a mienk :) Jöttek a kis unokatesók is, a buli végén akorrát diszkóztak :) Alma együttes örökbecsűit, ha ismeritek, tudjátok miről beszélek, ha nem, http://www.youtube.com/watch?v=hi3pbtrqy70 és http://www.youtube.com/watch?v=fLvmuPEP6R8&feature=PlayList&p=1536D27BA3D9AE20&playnext=1&playnext_from=PL&index=6
Na ezek ordítottak, apuka le fel kapcsolgatta villanyt, teljes őrület volt.
Persze szuper ajándékokat kapott, kalózhajót, legókat, dínós pulcsit, szpádőmen-es zoknit, védőfelszerelést a rollerhez, meg még a fene tudja mit. Kiegészítő ajándékképpen holnap vonattal megy vadasparkba a keresztanyjával. És vasárnap jönnek az ovistársak, barátok bulizni, lesz ugrálóvár is, hát kíváncsi leszek, na ez lesz a második felvonás. Képeket majd prezentálok, még nem tettem fel őket.
Jaj és egy nagy örömömet is szeretném leírni. Teljesen véletlenül nézegettem az iwiwen az üzeneteket ( a hugom szólt, mennyien írtak Kendének) és ráakadtam egy osztálytársam (sőt kolis szobatársam) képére. Kiderült, ő is babát vár, karácsony körülre, írtam neki, és már levelet váltottunk, olyan jól esett :)

Hol kezdjem?

Mondjuk az elején:)
Amint elkészül a Zsombiképes post, egy csöndes eső kellős közepén nagyot dörren az ég, áram el. Zsombi sikítófrászt kap, míg vége nincs, az ölemben dekkol. Reggel a gépen se kép se hang... Időm nincs mérgelődni (azért sikerül...) menni kell a dokihoz. Minike egyedül héderel odabent, és a hormonok idétlenkedése ellenére köszöni szépen remekül van. Délután szülői, előtte SZMK az oviban, utána jól megérdemelt sütizés a barátnőmmel, naon jó volt végre egy kicsit a fiúk nélkül dumcsizni :) A szerdai nap számomra még most is csoda. Délelőtt leszerveztem magamnak egy időpontot  a szerelőhöz, előtte informálódtam, a baromi drága lakásbiztosításunk jó erre is, fizetnek.  Szerelő délután szól, hogy akkor mehetünk a gépért, ami kicsit okosabb is lett... Hívom a biztosítót, hogy akkor küldhetik a kárszakértőt a számláért meg a szakvéleményért. Ja, nem küldik, elintézhetjük telefonon is. Én kicsit hitetlen, de rendben. Lát ő egy számlaszámot amiről fizetem a díjat, ide utalhatják a pénzt? Mondom persze, lehet. Jó, akkor ő ezt most el is utalta. Én meg döbbenten hallgattam. Hát még ilyet! Már nem is fáj annyira, hogy ilyen drága a biztosítás :) Nem ehhez vagyok szokva :)
Ma pedig délelőtt barátnőztem, decemberre várja a kislányát, vittünk pár nem annyira fiús cuccot, végül egy hatalmas szatyornyi gyűlt össze a pakolászás során :)
A fiúkról szólva Kende rettentően elfárad az oviban, de nagyon szereti, alig akar hazajönni, általában fél órát még játszanak, miután odaérünk. És Zsombit legalább olyan nehéz hazavonszolni :) Szóval a héten már többször aludt el a kanapén szokatlanul korán (értsd 10 előtt :D) És reggelente Élet viszi oviba, ami neki a legnagyobb élmény :) Rettentő büszkén vonul be a gyerekkel az oviba :)) Ma reggel Kende bealudt (nem ébresztem reggel soha) és apa nélküle indult el, nem részletezném az ébredés utáni perceket... Fel kellett hívnunk Apát... Végül én is elvihettem :)
És Zsombi... Nem tudom mi történhetett vele, de minden éjjel felsír mostanában, pedig eddig soha. Olyan szinten, hogy át kell vennem magam mellé, pedig nem is szeret ott aludni. Nem tudom mi lehet az oka, most egyvalami jutott eszembe: egy-két napja rohamosan fejlődik értelmileg meg beszédileg. És olyan zsivány, hogy el nem tudom mondani. Talán valami fejlődési ugrása van, és az nem hagyja aludni? Remélem. Az előbb már idejött hozzám, és most megint nyugtalan, abba is hagyom a kopácsolást...
Na jó egy történetet csak leírok hét elejéről... Gyanús szagok terjengtek, falhoz is állítottam másodszülöttemet: Zsombi, bekakáltál? Zsombi mintha nem is hallotta volna... Újra felteszem a kérdést, zsivány, sunnyogós vigyor a válasz.
Anya kemény: Na akkor irány a fürdőszoba!
Zsombi: Jó!
És elindul irányba, nyitja a fürdőajtót, áll a kád elé, kiabál: Ká, Ká! (kád)
És mostanában egyre több az ilyen, ha kérem valamire, vagy kérdezek tőle, a válasz "Jó" vagy "Nem-nem" fejrázással kiegészítve. PL konzekvensen letagadja ha melege van, de ha álmos, nem tagad, és el is indul :) Kis okosom. És állandóan menne "Mama, Tata!" a nagyszüleimhez. Ettől ők persze rettentő boldogok. Hétfőn a szobában egyszercsak azt mondja Mama, na akkor menjünk, szedjünk barackot. Zsombi: "Jó!" És jön, fogja a kezem. "Mama!" Az ő kezét is megfogja, majd "Éta éta!" (séta) felkiáltással hárman kézenfogva kimegyünk a kertbe. Édes kis okos komám.

Jaj, ilyenkor eszembe jut csomó dolog amiről még írni akartam, de már olyan késő van. Ma főztem 2 üveg fügelekvárt :) Tegnap benéztem a kamrába, és nem tudom, mikor fog elfogyni ennyi befőtt meg lekvár :))) Na jó, tényleg ennyi mára...

akkor már

Akkor már pár kép az én dolgaimról is :)
Hát nem gyönyörű??? Tavaly kaptam Nőnapra, most így néz ki, aki ráér megszámolhatja, 25 virág van rajta.

Saját kreálmányaim, Kende körtéje és a barátja szilvája. Egyébként ovizsákok :)

Csak képek: Kende FRISSÍTVE!!!

 
 Anyunál a diófán

 
Sikláshoz készül
Lenn a parton hintapalinta

Hát, nem sok, de ő inkább fotóz. Vagy pofát vág a képen :)
Frissítve!!!!!!!

Mondtam, hogy fintorog :))

A Balcsin is fintorog :)

Mert ő nagy vagány... A T-Rex lábán üldögél :)

az ovis anyáknapon, az ajándékaival. Olyan édes...

Nos úgy gondoltam, ha pár régebbi képpel is, de csak kiegészítem, ne legyen felemás a dolog.

Csak képek: Zsombi

alvás vendégségben
 
alvás otthon

így is tud :)

 kakaózni, enni csak így jó

mennyivel jobb itt a lábmosóban...

az ovi medencéjében

bal kézzel, egyedül :)